2016. május 31-én sokak álma teljesült: a PC-n, majd Androidon és iOS-en sikert sikerre halmozó This War of Mine társasjátékos átiratának közösségi kampánya sikeresen zárult. Ezzel biztossá vált, hogy kb. 1 évvel később a támogatók hozzájutnak a This War of Mine fizikai példányához.

Az is biztosnak látszott, hogy ennyire depresszív, negatív hangulatú játékot talán még sosem alkottak. A háború borzalmai a civilek szemszögéből? Izgalmas, de meglehetősen komor téma, főleg, ha figyelembe vesszük, hogyan változtatja meg a háború a lelket. Nem véletlen, hogy ebben a kooperatív játékban fontos szerepet kap a szűkös erőforrásaink beosztása, a túlélés és a történetvezéreltség. Utóbbihoz egy 2000 bejegyzést tartalmazó füzet ...

A Mansions of Madness 2. kiadása hirtelen érkezett, hirtelen robbantott. Még egy bőr a Cthulhu világból? Még egy bőr az amúgy kiváló Mansions játékból? Igen, még egy bőr... megéri ez nekünk? Naná. Persze csak akkor, ha minden módosítást örömmel konstatálunk.

...

Talán nincs ember, aki ne hallott volna a skótok zsugoriságáról. E tréfás mendemonda kellemesen cseng össze az amúgy sem a komolyságával hódító Swords & Bagpipes játékról: a győzelemhez neked kell a leggazdagabbnak lenned. Pedig a téma meglehetősen komoly, a skót függetlenségi háború zajlik éppen, nekünk pedig közösen kell megvédenünk hazánk a betörő angolok ellen (lásd még "A rettenthetetlen" film).

A Kickstartert éppen csak sikerrel abszolváló játékot egy BGG nyereményjátékon nyertem. Yan Egorov pedig egy elsőre ínycsiklandó falattal kedveskedett nekem és a játék támogatóinak. Egy olyan 2-6 fővel is működő, 30-60 perces játékot hozott össze, melyben a félkooperatív játékok legfontosabb jellemzői itt is meghatározóak: ...

Sötét félhomály, idegborzoló sikolyok, sűrű füsttel telt levegő. A gramofon irányából érkező baljós muzsikát hallgatva és a gyilkosságokról készült aktákat látva az elme összezavarodik. A nyomasztó festmények és a gyilkostól származó levelek hatására lassan feleszmélünk: bezártak minket és másfél óránk van megmenteni önmagunkat és egy újabb áldozatot ... Vajon sikerül, vagy a gyilkos újabb áldozatokat szed?

Kicsit rendhagyó játékismertetővel jelentkezünk ismét. Az elmúlt tíz évben ugyanis nem csak a társasjátékok változtak meg és váltak több tízezer felnőtt hobbijává és elsődleges szórakozásává, hanem egyre több élő játék is alakult. Két fő ágazat, az adrenalinban tomboló ijesztgetős, valamint a ...

Nagyon szeretem az Odalentet és a hasonló, kalandozós-rpg jellegű társasjátékokat. Ezek többsége azonban hosszú, lassúcska és apró szabályokkal, kivételekkel teli. Így ezeken már vagy túladtam, vagy alapból be sem szerzem - az egyetlen kivételt eddig Vlaada Chvatil zseniális játéka, a Mage Knight jelentette. Aztán találkoztam Croc francia tervező Claustrophobia című alkotásával, aminek sikeréért Bertrand Benoit, Aleksi Briclot és Stéphane Gantiez grafikusok is megdolgoztak.

A tervező fogta az Odalentet és hasonszőrű társait és mindent kihajított belőlük, ami nyögvenyelős, hosszadalmas és komplex jellemzőkkel ruházta fel őket. Az így kapott szerepjáték-vázra egy könnyed, mégis nagyszerű mechanizmust épített fel (a karakterek ...

Sziasztok!

Úgy egy évvel ezelőtt jelent meg a Robinson Crusoe: Adventure on the Cursed Island és sokakkal együtt engem is érdekelni kezdett a játék. Ki ne olvasott volna gyerekként lakatlan szigettel kapcsolatos kalandregényt: Verne Kétévi vakációját, a legklasszikusabb Robinson Crusoe-t Defoe-tól, vagy akár Merle A sziget c. művét. Ki ne vágyott volna arra, hogy átéljen hasonló kalandokat és bizonyíthassa talán saját magának is, hogy ő bizony túlélné, nem bolondulna meg (mint tette azt Tom Hanks a Számkivetett című filmben) és létrehozna egy jó kis "tanyát", hasonlóan Verne Rejtelmes szigetéhez. MPM-nek köszönhetően most nekem is lehetőségem nyílt kipróbálni és gondoltam tiszta vizet öntök a pohárba és próbálom a játék ...

Az elmúlt hetekben társasjáték találkozón (BÉTA) és ifjúsági táborban (Segít-Hetek?!) is megfordultam. Bizonyára ismeritek a maffiás/gyilkosos/farkasos (Werewolf) játékokat, melyekben véletlenszerűen vagy a játékvezető által két táborra osztódnak a játékosok és az egyik csapatnak a túlélés, a másiknak pedig a többiek kiütése a célja, miközben minden körben egyre kevesebb játékos marad életben és a csapatok győzelme a megfelelő taktikán és a kommunikáción múlik.

A játéknak annyi alternatívája, szabálymódosítási van, amivel Dunát lehetne rekeszteni; az elmúlt 10 évben ezekből meglehetősen sokat kipróbáltam, játszottam és több száz játékot vezettem már le játékvezetőként. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után ...

Alliterato jóvoltából ( Wargame-s blogja ) lehetőségem volt kipróbálni az elmúlt 1-2 hétben a Letters from Whitechapel táblás játékot. Az első pillantásra - és mint kiderül sokadikra is - a Police07-re (vagy más néven Scotland Yard, amiről korábban már írtam ) hajazó játék 2011-ben készült. Felmerül a kérdés: minek egy látszatra teljesen ugyanolyan játékot más köntösben ismét kiadni? Az eltelt 5-6 játék során választ kaptam erre a kérdésre, amit úgy gondoltam, veletek is megosztok!

A játékot két kevésbé ismert szerző alkotta meg: Gianluca Santopietro és Gabriele Mari (3-4 egyedüli, illetve közös játékuk nem futott be igazán nagy sikert). Jelenleg a Boardgamegekk rangsorának 171. helyét foglalja el, a tematikus (tehát egy-egy ...

Sziasztok!

Január 23-án, Szolnokon egy egésznapos találkozót szerveztünk. Ez már a 4. olyan alkalom volt, amikor nem csak 2-3 órára talákoztunk, mégis egy különleges nap volt, mivel a békéscsabai BÉTA társasjáték klub ból is érkeztek vendégeink. A nap folyamán - mely mindenki számára nagyjából 7 órakor kezdődött, hiszen a Szolnoki Társasjáték Klub tagjai előkészítették a "terepet" a játékhoz és az étkezéshez a BÉTA Klub tagjainak pedig időben el kellett indulniuk, hogy a tervezett 9-10 órás kezdésre ideérjenek - 19 olyan játékos volt a klubban, aki legalább 1 játékot végigjátszott. Délelőtt 10-kor indult az első, és este fél 7-kor fejeződött be az utolsó játék, melyek listája a következő:

Bang a Dodge City ...

Sziasztok!

Mai bejegyzésem egy kicsit szokatlan lesz. Sok társasjátékról lesz szó, de ezek nem egy-egy játékbemutatónak készülnek, sokkal inkább a tapasztalatomat és a véleményemet írom le róluk a mai, közös játékparty után. Ugyanis a Szolnoki Társasjáték Klubban (SZTK) a mai napon körülbelül reggel 10-től este 8 óráig 6-an játszottunk, sőt 4-en még egy utolsó játékot is elővettünk. Ezekről lesz szó néhány mondatban. A véleményeimmel egyet is lehet érteni, meg nem is, mindenki máshogy éli meg ezeket a játékokat, és bizonyára módosulhatnak a leírt dolgok, ha adott játékkal többször/máskor/máshol/másokkal játszok.

Elsőként egy könnyedebb játékot, a Herr der Ziegen táblajátékát próbáltuk ki 4-en. A körülbelül ...

A múlt heti társasozással, immáron harmadik alkalommal volt szerencsém egy tipikus Martin Wallace féle euro-wargame-hez, a Struggle of Empireshez . A német keresztnevű, angol szerző remekül vegyíti a két stílust, ezáltal többé-kevésbé elfogadhatóvá (kövezzenek meg a wargameristák: játszhatóvá) téve az eurogamerek számára hajmeresztő wargame-eket.  Apropo! Valaki tudna egy szép, szabatos meghatározást adni a wargame-re, mert ezzel is eltöltöttünk vagy 10 percet a játék elején... Visszatérve Wallace-ra, eleddig tőle, hasonló stílusban a Perikles -t próbáltam. Mindkét játék hozza azt, amit Wallace-tól elvárhatunk: remek mechanikák gondosan összedolgozott ötvözetét.

A játék egy egész estét kitöltött, igaz ebben mi is hibásak ...