2013. jan 07.

Mindig magasabbra, azaz K2-re fel!

írta: -csibu-
Mindig magasabbra, azaz K2-re fel!

Saabee harmadik írásával jelentkezik, nekem nagyon tetszik, remélem nektek is hasznos olvasmány lesz!

Minekutána a karácsonyfa alá sikerült berejtenem saját magam számára a 2012-es Kennerspiel das Jahre egyik nomináltját, az eredetileg 2010-es megjelenésű K2-t, nem okozott meglepetést, hogy 2013-ban elsők között került az asztalunkra ez a hegymászós témájú társasjáték.

K2-00_1.jpgMivel az utóbbi időben kissé besokalltam a sok-sok, tematikát „szükséges rosszként” kezelő, azt háttérbe szorító, amúgy elsőrangú mechanikával üzemelő játéktól ezért próbáltam keresni valami egyedi eurogame-et. A K2 ideális választásnak tűnt, és ezt a rövidnek mondható játékidő után (kb. 1 órás) gyakorlatilag igazolta is.

Egy nagyon erős taktikai játékot rejtett a filigrán (valóban nem indokolatlanul nagy!) doboz. Már a játék grafikája is telitalálat, ideálisan idézi az örök hó birodalmának zord világát, de, hogy mit is találunk magában a fentebb megénekelt dobozban? Egy gyönyörű kétoldalas játéktáblát (nyári és téli oldal), 5 szett kártyát, meeple-t (azaz bábut), tokent, valamint időjárás jelölő- és játékos táblákat, valamint kockázat zsetonokat.

A játék kerettörténete szerint a pakisztáni Karakorum-hegységbe indulunk kicsiny (játékosonként 2 fős) csapatunkkal, hogy meghódítsuk a világ második legmagasabb hegycsúcsát, a 8611 m magas K2-t. Illetve a cél nem is a hegycsúcs meghódítása, hanem sokkal inkább az, hogy minél nagyobb magaslatokat megjárva (lehetőleg ellenfeleinket megelőzve) a kétfős csapatunk a lehető legtöbb pontot zsebelje be az expedíció 18 napja alatt.

K2-01_1.jpg

A játék mechanikája teljesen egyedi működésű. Minden játékos saját 18 fős kártyapaklival rendelkezik, amely tartalmaz akklimatizáció, mozgás illetve mászás/ereszkedés lapokat. A táblán jelölt különböző, kötéllel összekötött pontok között tudunk ezek segítségével mozogni. Azonban, hogy érdekesebb legyen a helyzet, a hegyen előrehaladva szűkülnek a lehetőségek. A tábla szélén feltüntetve található, hogy adott magassági tartományban egy mezőn egyszerre hány hegymászó tartózkodhat (blokkolva illetve megnehezítve ezáltal a többiek előrejutását). Valamint az sem elhanyagolható, hogy egy-egy mezőre csak egyre nagyobb erőfeszítések árán juthatunk el, pl. 2 vagy 3 mozgáspont cserébe (jellemzően minél magasabbra jutunk annál nehezebb a mozgás) – erről az adott helyen levő sárga hátterű, bakancslenyomattal ellátott szám tájékoztat. Sőt, mi több minél feljebb jutunk annál ritkább a levegő, ezért aztán nem lehet ész nélkül előre rohanni, hiszen embereinknek korlátozott az akklimatizációs képessége (olyannyira, hogy akár meg is halhatnak!).

K2-05.jpgMagát a játék menetét az időjárás előrejelzés is erősen befolyásolja, hiszen annak függvényében, hogy éppen hóesésre, vagy felhős égboltra számíthatunk-e, nehezebb lehet a mozgás vagy a regenerálódás az adott magasságon. Éppen ezért kritikus döntések sokaságát kell mérlegelnünk/meghoznunk akkor, amikor az egyszerre kezünkben levő 6 kártyánk közül 3-at kiválasztunk és mintegy vaklicitszerűen felcsapunk, a többiekkel egyszerre (ez azért szükséges, mert aki a legtöbbet akar mozogni = vagyis a legnagyobbat kockáztatja, az kénytelen egyet választani a 3 felcsapott kockázat zseton közül, amelynek értéke csökkenti a lehetőségeit).

Mindkét hegymászónkkal lehetőségünk van még 1-1 sátor felállítására is, amely kulcsfontosságú menedékül szolgálhat a csapatunk bármely tagja számára. Éppen ezért a Tikalban megismerthez hasonlóan döntő szerepe lehet annak, hogy ezt hol tesszük meg. A játék roppant módon cizellált, ezért nem csak az dönthetjük el, hogy a könnyedebb nyári, vagy a nehezebb téli táblán (habár a szabály pont azzal kezdi, hogy a valóságban még senkinek nem sikerült meghódítania a csúcsot télen) vágunk neki a Föld második legmagasabb hegycsúcsának, hanem azt is, hogy nyári vagy téli időjárási körülményeket szimulálva küzdünk meg egymással és a heggyel (de akár a lapkákat össze is keverhetjük). Sőt, hogy a lehetőségeink még tágabbra szabhatóak legyenek a családi változatban minden csapat kap egy életmentő kártyát is, amivel az egyik hegymászóját mentheti meg a végkimerüléstől (mindezt nem ingyen persze, hiszen a pontozó sávon 4 mezővel kerül lejjebb, és a hegymászót is a 6000 m-es szint alá (gyakorlatilag a hegy lábához) kell helyeznie).

K2-02_1.jpg

Azt, hogy mennyire másodlagos a hegy meghódítása jól mutatja, hogy csak az számít, hogy a 18. napot követően (miután az időjárásjelző lapkák elfogytak – ez jelenti egyben a játék végét is) ki gyűjtötte a legtöbb pontot. Vagyis a hegymászóink által elért eredmények csak akkor számítanak, ha a játék végén még életben vannak (és egyáltalán nem számít, hogy mely magasságon fejezik be a játékot).

Habár jómagam a hegymászást nem ismerem testközelből, azt kell mondjam, hogy ez a játék nagyon "betalál". 100 százalékig hozza a hangulatot, amely a mászás során folyton fellépő kételyekkel van teli (felfelé induljunk-e tovább, vagy az lesz a jobb, ha inkább kissé alább ereszkedünk, esetleg próbáljunk ott egy kis oxigénhez jutni, ahol éppen vagyunk). Minimális kritika lehet a játékkal szemben, hogy 7000 m feletti magasságokban különösen előtérbe kerülhet a többi játékos akadályozása, ami a valósággal több, mint valószínű, hogy köszönő viszonyban sincs, hiszen a sporttársak biztosan segítik, sem, mint akadályozzák egymást ott, ahol egyébként mindenki alapvetően csak magára számíthat. Nagyon nagy pozitívum, hogy a tematika ebben az esetben háttérbe tudja szorítani a működési mechanizmust, ugyanakkor ez esetben egy teljesen egyedi hand managmentről beszélhetünk, amelynél egyébként óriási előnybe kerülhet egy jó memóriájú játékos, aki számolja a lapokat (de ki tenne ilyet egy táblás játék mellett, amelynek elsődleges célja a szórakoztatás?). Továbbá a játék mellett szól az is, hogy BGG-s leírások szerint a játékos számtól függetlenül ugyanazt a feeling-et hozza, gyakorlatilag a résztvevők számától függetlenül, illetve, hogy egyszemélyes játékos módban is játszható (saját tapasztalatom szerint így azért nehezebb).

K2-03_1.jpg

A lengyel Adam Kaluza számára ez a játék hozta meg az igazi áttörést, hiszen a K2 a TOP 300-ba került a BGG-n. Ennek "farvizén" 2012-ben megjelent egy hasonlóan tematikus barlangos játék, a The Cave szintén ismertté válhat, habár az esseni megjelenést követően elég sok kritikát fogalmaztak meg vele kapcsolatban.

A játék értékelése:
Bonyolultság3/10 Roppant egyszerű játékról beszélhetünk, amely akár egy kezdő játékosnak is könnyedén elmagyarázható. Tisztán átlátható, lineáris felépítésű szabályokkal bír, nem okozhat gondot sem a tanítása, sem a tanulása.

Szerencse3/10 Tagadhatatlan a szerencse szerepe (mint a valóságban, a csillagok szerencsés együttállása is szükséges a csúcs meghódításához), de a játékidőhöz és témához mérten egyáltalán nem zavaró. Az sem véletlen, hogy a BGG-n a családi játék kategóriájában találjuk.

Taktika9/10 Folyamatosan a kezünkben levő 6 lapból kell kihoznunk a legjobbat. Egyfolytában azon érdemes agyalni, hogy hogyan tudjuk az ellenfeleinket beszorítani, ill. akadályozni az előrejutásban.

Stratégia4/10 Mivel az időjárás és a kezünkbe kerülő lapok csak részint kiszámíthatóak a stratégiai döntések inkább másodlagosak. Lehetséges előre kidolgozni valamiféle tervet arra nézve például, hogy melyik emberünk lesz a vezér, akit a másik inkább csak támogat (hiszen több játékos esetén nem valószínű, hogy mindkét emberünket a csúcsra tudjuk juttatni).

Kommunikáció 2/10 Mondhatni, hogy mindenki a sajátjaival van elfoglalva. Persze egy jó társaságban biztosan elmaradhatatlan a zrika, illetve az ellenfél szándékos megtévesztése, a hangulat emelése.

Design9/10 Gyönyörű a tábla, szépek a rajzok, részletesek az időjárás jelzők. Talán a lapok lehetnének változatosabbak is (gyakorlatilag elég a bal felső sarokban ábrázolt számmal foglalkoznunk). Ami a kivitelezést illeti az is elsőrangú (bár én magam ezeknél a fényes kártyáknál jobban szeretem a nagyobb igénybevételt tűrő technikával készült lapokat, mint például amilyenek a BANG! lapok), a doboz méretéről fentebb már esett szó.

Végső pontszám8/10 Aki a sportot egy kicsit is szereti, annak kötelező darab. Valószínűleg sok gémer szívét nem hódítja majd meg pont a szerencsefüggő volta miatt, de ettől függetlenül nem véletlen a sikeressége. Ideális játék kezdő, pár játékot már ismerő játékosok számára. Gémereknek lazításképpen mindenféleképpen ajánlható. Üdítő színfolt a sok középkori, kereskedős, agyon-stratégiázott játék között, mind a témája, mind az újszerűsége miatt is.

A K2 mellett mindenki egy kicsit Erőss Zsolt lehet, szóval csúcsra fel!
Jó játékot kívánok hozzá: saabee!

Képek forrása a www.boardgamegeek.com.

Szólj hozzá

egzotikus táblásjáték spiel des jahres családi játék versenyjáték egyfős