2011. feb 10.

...mint elefánt a porcelánboltban

írta: Plenni
...mint elefánt a porcelánboltban

Van már talán két éve is, hogy a Szunyi-féle közös rendeléssel behozattam egy Elefánt a porcelánboltban c. játékot. Jópofának tűnt és olcsó volt. Néha ennyi indok alapján kényszert érzek egy játék beszerzésére. Bizony-bizony, ez is egy tanulási folyamat: attól, hogy valami jópofa és olcsó nem feltétlen kell birtokolni... A szokott processz szerint kibontottam az időközben átvett játékot, élveztem az újdoboz és újkártya illatot, majd mindent precízen visszapakolva a szekrény mélyére tettem a játékot.
Időközben készítettem hozzá egy szabályfordítást is. Némi nárcisztikus hajlamtól vezérelve a fordításban a magam, feleségem és (azóta már) nagyobbik lányom nevét adtam a játékszabályban szereplő példanevekhez. Időnként a játékok közt böngészve paradox módon jól esett rápillantanom a játékra, mégis úgy éreztem: minek vettem meg, ha nem is játszunk vele! A Boardgamegeeken szégyenszemre üres mező árválkodik a ratingnél az own felirat mellett...

Múlt héten eljött a játék nagy napja. Pontosabban éjjele, mert egy Basket Boss, illetve egy Agricola partit követően került a terítékre a játék. A baráti társaság egyik fele alapból nehezen viseli az új játékokat, így kicsit féltem, amikor előkotortam a szekrényből, de öröklelkes Zoli barátom, keresztülverte a játék kipróbálását a társaságon (persze, ha ő egyedül van autóval és éjjel fél 1 van, könnyebb az érdekérvényesítés:)) . Így elkezdtük megtanulni a játékot. Egy rontott fél parti után a másodikat már helyes szabályokkal játszottuk. A parti osztatlan sikert hozott a válogatós ízlésű baráti körében. Beigazolódott, hogy a játék jópofa, majd miután még az este folyamán Tomi barátom kérésére megnéztük mennyibe kerül Payánál (csak nála kapható), bebizonyosodott az is, hogy valóban olcsó is volt.

Nézzük, mit is tud a méltán népszerű Michael Schacht által jegyzett játék. Érdekes nyelvi csemege, hogy mi magyarok a németek után elefánttal használjuk a játék nevét viselő mondást, míg az angolok: Bull in a China Shop-ként ismerik ugyanezt.

A játékosok porcelánüzleteket vezetnek. Körről-körre különböző színű és értékű (3-8) porcelánokat vásárolnak kollekciójukba. Amennyiben a pénzük elfogyott vagy passzolnak (egy játékban csak egyszer lehet) vagy beengednek egy elefántot az üzletükbe. A többi játékos által örömmel üdvözölt elefánt viszont válogatós a porcelánok törése tekintetében. Van amelyik csak bizonyos színű mások csak bizonyos értékű porcelánokat törnek. A pénztelen játékos maga választhatja ki a dühöngő fenevadat, értelemszerűen azt, amelyik a legkisebb kárt okozza. Az összetört porcelánkártyák mehetnek a kukába. Az elefánttal viszont jár némi kárpótlás is: a játékos kap egy pénzkártyát. Lehetőség van persze akkor is elefántot engedni a boltba, ha van pénzkártyánk (max 1), ezt akkor érdemes megtenni, ha úgysem tud rombolni pillanatnyi kollekciónkban.

Eddig rendben van. És most érkeztünk el a már várva-várt csavarhoz!
A játék négy fordulóból áll. Minden fordulóban 10-10 porcelánkártya kerül játékba. Egyszerre az asztalon maximum 4 elefánt- és 4 porcelánkártya lehet. Minden forduló végeztével el kell dönteniük a játékosoknak, hogy mi alapján szeretnék értékeltetni kollekciójukat. Egyfajta értékelés csak egyszer választható. A 4 féle értékelés: minden - egy színből minden - minden színből a legkisebb - minden színből a legnagyobb. Ez alapján lehet némi stratégiát felépíteni a játékban. Persze a játék célja nem egy szellemi összecsapás, inkább egy könnyed levezető nevetés. Számunkra éjjel 1-kor ezt az igényt maximálisan kielégítette a játék. Jókat nevettünk. Schacht ügyesen eltalálta a nevetés, a könnyed kikapcsolódás és a "döntéseim igenis meghatározzák az eredményemet" érzést. Ez az a zsenialitás, amitől egy fillerjáték ütős lehet: egyszerre könnyed és mégis érezhető, hogy a döntéseinknek súlya van.

(Képek forrása: BGG fehrmeister, stromseeker75)

Szólj hozzá

humor szerencse állatos kártyajáték családi játék partijáték