Múlt kedden volt az első alkalom, hogy kollégáimmal közösen társasjátékoztunk. Pironkodtam is eleget, hiszen már 5 éve dolgozok a cégnél és eleddig még nem volt semmi. Mások már pár hónap után céges klubbot üzemeltetnek...(és ez nem csak társasjátékboltban dolgozókra vonatkozik;-)) A résztvevők száma (7) és a céges társasozáshoz alkalmas játékkészletem szűk keresztmetszete nehéz feladatot adott az est előkészítésében. Pontosabban csak a játékok előkészítésében, mert különben minden megvolt: több cukrászdányi sütemény és néhány rekesznyi sör meg rövid került leszállításra a résztvevők által házigazdánk lakásába. Főként ez utóbbi miatt már a második "rövid kör" után borult az előre eltervezett stratégiám: mi szerint a könnyedebb játékok felől haladunk a fajsúlyosabbak felé. Ezt  észlelve az alábbi három játék került terítékre: egy Diamant, majd egy Aranyásók, végül pedig egy Hart an der Grenze. Ez utóbbiban az egy párt alkotó Erika és Gyuszi párt alkotott, tekintettel arra, hogy ezt maximum 6-an lehet játszani.
A legnagyobb sikert (másnap kikérdeztem minden résztvevőt) az Aranyásók érte el. Hatból öten mondták ezt a legjobbnak, kivéve Esztert aki a Hart an der Grenzere szavazott (minő véletlen: ezt a játékot ő nyerte:)). A Diamant némi csalódás volt számomra és talán a többieknek is. A csapat láthatóan a könnyed, party-játékokra volt vevő, de a Diamant esetében még ők is bántónak érezték a szerencse szerepét. Valahogy én is hasonlóan éreztem: nem azt adta, mint vártam, illetve, amire emlékeztem. Még valami: számomra érthetetlen, miként úszták meg a játékaim a sok pia közt. A sors iróniája, hogy én voltam az egyetlen, aki poharat borított, pedig én vagyok az egyetlen aki nem iszik alkoholt a csapatban... Bár, mint említettem a szabotőr törpés játék lett a közönségkedvenc, a legjobb hangulatot mégis a Hart an der Grenze adta, így most mégis erről írnék.

Mi is ez a játék?
A Hart an der Grenze a brazil szerzőpáros André Zatz és Sérgio Halaban közös játéka. 1986 óta jelentetnek meg társasjátékokat hazájukban, Braziliában. Minden játékukat (közel 30) közösen jegyzik. Braziliában komoly hirnevük van, többek közt céges csapatépítő-tréningekre és TV-s vetélkedőknek készítenek játékaik folyományaként. Európába eleddig két játékukkal tudtak "betörni": a jelenleg 6,40/10-re értékel Hart an der Grenzevel és a Queen Games által felkarolt, így Magyarországon is elérhető Sultan játékukkal, amely 6,07/10 ponton áll. Úgy tűnik az áttörésük várat még magára, bár a jellegzetesen latin-amerikai hangulatú "határátkelős" játékuk fogadtatása a pontok ellenére kedvező volt. Talán éppen azért, mert ezt a játékot vagy szereti valaki a hangulata miatt vagy utálja, mert hogy a mechanika önmagában nem egetverő.

Miről szól a játék?
Mexikóbol tart hazafelé a díszes társaság. A résztvevők egyike a sheriff csillagát tűzi az ingére (igen, a szó szoros értelmében is!:)), a többiek pedig a kofferjükbe készített árukártyáikkal izgatottan várják a határátlépést. Főként azok izgulhatnak, akik illegális árut pakoltak a bőröndbe: a tequila, a szivar és a bálványszobor hazaérve bőséges nyereséggel kecsegtet, viszont, ha megbukunk vele a határon, a bírság tétele igencsak jelentős. Hacsak...
Igen, itt jön az a rész, amihez jellegzetesen Latin-Amerikában kell szocializálódni. ...hacsak, nem próbáljuk némi csúszópénzel megkönnyíteni a sheriff dolgát, akivel sikeres alkut kötve bőröndünk kinyitása nélkül juthatunk át a határon. A játékot az nyeri, aki a legálisan vagy illegálisan átszállított áruiból a legtöbb pénzre tesz szert.

A játék menete
A játék folyamán mindig 5-re egészítjük ki kézben tartott lapjaink számát. A pakli kizárólag a 3 féle legális és 3 féle illegális árukártyákból áll. Legálisból több van, mint illegálisból. A játék 3 fordulóból áll. Minden fordulóban minden játékos egyszer lesz sheriff, ekkor ő ellenőrizheti a többiek kofferét. A többi körben pedig az ő és társai kofferét ellenőrizheti a soron lévő sheriff. A határon az ellenőrzés az alábbiak szerint történik: minden utazó bevallja, milyen áruból és hány darabot készített be a kofferba (1-5 darab). Csak egyfajta és csak legális árucikk vihető át a határon (a legális árucikkek: szombréró, rumbatök és korsó). A sheriff egy játékostársát, akit a leggyanúsabbnak tart, felszólíthatja a koffer kinyitására. Ha az utazójátékos nem akar nyitni, akkor a sheriff máris örülhet: hogy mennyire, azt az dönti el, milyen csúszópénzben tudnak megállapodni. Megállapodás esetén a koffer átmehet a határon, az utazó pedig cashben átadja a megalkudott összeget. Ha nincs megállapodás, a bőröndöt ki kell nyitni. Ha bevallott áruk voltak benne, akkor kártérítést kap az utazó. Ám ha lebukott, akkor súlyos bírságot kell fizetnie karvallyal díszített bankjegyekben a banknak. A játékot szinesíti, hogy mindenkinek van egy "elkobzás-jelzője" is, aminek segítségével lecsaphat valakire és elveheti illegális árucikkeit. A fordulók végén az átjuttatott áruk közül maximum hármat félretehetünk (tehát a játék végéig összesen 9-et). Ezek adott esetben duplán lesznek eladhatók, de az is lehet, hogy nem sikerül eladnunk, mivel a játék végén már csak korlátos mennyiségben lehet értékesíteni. Tehát egy dupla vagy semmi jellegű kockáztatás a "záróbuli", ami könnyen meg is fordíthatja a végeredményt! Amiket nem tettünk félre azokat az egyes fordulók végén eladhatjuk a kártyán feltüntetett árért. A legális árukért: 2-3-4 dollárt, az illegálisokért 7-9-12-őt kaphatunk.

Figyelem! Apró - de lényeges - fordítási hiba a magyar szabályban, hogy a határon átvitt vagy átcsempészett árukat nem a bőrönd alá, hanem mögé kell tenni. Majd, egy forduló végeztével, ezekből hármat lehet betenni a bőrönd alá!

A Hart an der Grenzét ahogy a szabályokból is kitűnik az oldott játékhangulat viszi előre.  A sok humor, az irónia, egymás "húzása". Nem pedig a rideg, számolgatós logika. Aki nem képes beleélni magát a sheriff  vagy a csempész helyzetébe, az hatalmasat fog csalódni. Az est tanúsága: a szabályt érdemes kiegészíteni/átírni az alábbiak szerint:
Előkészületek: Végy egy szilvát, bontsd fel és oszd szét a résztvevők közt. Miután mindenki megitta az adagját, adj minden játékosnak 30 pénzt. A kártyákat keverd meg és a lapokból húzópaklit képezve tedd az asztal közepére...

Záró gondolatok egy apró észrevételemről
A Hart an der Grenze kapcsán fedeztem fel, hogy Miki játékértékelései mennyire eltérőek az enyémektől. Sőt! Sok játék esetében a nála magasra értékelt játékok nálam kifejezetten leszerepelnek, az általa lepontozottak pedig kedvenceim. Kis túlzással: az utóbbi időben az értékelései némileg irányt mutatnak, melyik játék fog bejönni nekem. Ami nála 9-10 azt már ki sem próbálom, ami 2-3-4, az mehet a wishlistre:D. Azért van több közös szenvedélyünk is, ahogy elnézem: Tichu, Taj Mahal. De nézzünk pár konkrét példát a nagyobb amplitudóra:

Vélhetően mindenkinek megvan az ilyettén ismerőse. De talán az alábbi link praktikusabb: a program megkeresi a BGG-n azokat a usereket, akiknek az értékelései a legközelebb állnak a miénkhez.

(Képek forrása: www.boardgamenews.com; BGG: Kocmoc és saját)