2012. jún 21.

Városfejlesztők, eljött a ti időtök!

írta: -csibu-
Városfejlesztők, eljött a ti időtök!

Sziasztok!

US01.jpgA mai délután során volt alkalmam kipróbálni a GMT Games 2011-es játékát, az Urban Sprawl-t. A nagy nyári szünet előtt ezen játék során szerzett tapasztalataimat osztom meg veletek, játékbemutatómmal pedig remélem sokatoknak kedvet hozok ehhez a taktikai játékhoz.

Az Urban Sprawl magyarul nagyjából annyit tesz, hogy Városfejlesztés. Chad Jensen alkotásában a kalandvágyók  egy hatalmas játéktábla köré ülnek le játszani, aminek nagy részét a város kezdetleges képe foglalja el. Ide pakoljuk majd fel a város különböző méretű háztömbjeit. A tábla többi részére a kártyák kerülnek, valamint itt jelezzük a játékosok játék közben szerzett pontjait. Ezek amolyan befolyáspontként működnek, az fog nyerni, akinek ebből a legtöbb van a nagyjából 3 órás játék végén. Az első játék esetén elképzelhető akár 4 órás menetidő, tapasztaltabb játékosokkal azonban elképzelhető, hogy 2 óra alatt lezajlik egy teljes játék. A játékidő viszont akár játék közben is befolyásolható 2 alkalommal, így akár hosszabbítani, akár rövidíteni is tudunk rajta (különböző paklik megkeverése, előkészítése során) anélkül, hogy ez jelentősen befolyásolná a végkimenetelt. Valamint van két egyéb tényező is, mely kihat a játék idejére: milyen gyorsan építkezünk (ha körönként mindenki 2 épületet megépít, akkor különösen gyors játékra van kilátás), és mennyire akarunk végiggondolni saját lépésünk során minden lehetőséget. Utóbbi eset azért is rendkívüli jelentőségű, mivel a játék folyamán az ellenfelek lépéseinél olyan komoly változások történnek, hogy nem igazán lehetséges előre gondolkozni. Így hát a saját körünkben kell mindent végiggondolnunk.

US02.jpgUS0i.jpg

A játék mozgatórugója a kártyák két nagyobb csoportja. Az egyikben épületeket találunk négy típusban (kereskedelmi mint áruház, ipari mint gyár, városi mint iskola, és lakossági mint lakóház). Ezeket 1-2-3-4 területet elfoglaló, megfelelő színű épülettokenek jelölnek majd a táblán. Erre a tokenre kerül rá a játékos saját jelölője, hogy tudjuk, kié az épület. Minden épületnek egyedi, egyszeri tulajdonsága van, melyet felépítését követően azonnal végrehajtunk. Ezután az épület kártyáját eldobjuk, csak a token fogja emlékét megőrizni a játéktáblán. Az, hogy adott ház pontosan templom, bevásárlóközpont, vagy rendőrség volt, sajnos ezek után teljesen mindegy lesz. Ezt nagyon sajnálom, talán az első apróbb kellemetlenség a játék során, amit tapasztaltam. A kártyák másik típusa az engedélykártyák.

Ezek segítségével szerezhetjük meg a jogot, hogy egy adott nagyságú épületet elhelyezzünk a táblán. Az elhelyezés szabályai egyszerűek: a tábla szélén minden sornak és oszlopnak van és lesz egy értéke. Ezen értékek összeadódnak és ezt kell kifizetnünk, hogy a megfelelő területre rakjuk az épületünket (pl. sakktábla szerűen A8-ra ha teszel egy épületet, ahol A sor 2, 8. oszlop pedig 8-at ér, akkor az 10 pénzbe kerül). A játék vége felé akár azt is megtehetjük, hogy ellenfeleink épületét lerombolva emelünk újabb épületeket. Egyéb fontos szabályok is vannak az épületek lehelyezésénél, erre most nem térnék ki külön. A lényeg, hogy adott szabályok betartása mellett tulajdonképpen bárhová elhelyezhetjük a megépítendő épületeket, ha van megfelelő mennyiségű pénzünk.

US02ii.jpg

A pénzhez, befolyáspontokhoz a kártyapaklikból véletlenül előkerülő (nagyon gyakori) eseménykártyák, az 5 különböző, akár folyton egyik játékostól a másikhoz vándoroló karakterbónuszok (pl. polgármester, rendőrfőnök), egyéb jelölők, valamint a játéktábla kerületeinek változó értékei segítségével, no és az új épületek megépítésével juthatunk. Ezek mind-mind egyedivé, izgalmassá és érdekessé teszik az Urban Sprawl-t.

Maga a játékmenet egyszerű, könnyen átlátható. A játékos fordulójában először eladhat megfelelő pénzért engedélykártyákat a banknak (sajnos az egész játékból hiányzik az egymás közötti adás-vétel-csere-aukció lehetősége, ami 3-4 játékosnál hiányérzetet kelthet), aztán 6 akciópontért cserébe elvehet kártyákat a tábla mellől (így 1-4 db kártyához juthat, attól függően hogyan választ). A különböző kártyák mindegyike, a pénzzel együtt végig nyilvános a játék során. Engedélykártyát bármennyit megtarthatunk, épületkártyából viszont csak 1 lehet nálunk, így az ezen felül elvetteket azonnal meg kell építenünk.  Ha ezzel megvagyunk az elvett kártyák helyére újakat csapunk ki. Ennek megfelelően kapunk pontot/pénzt a már meglévő épületeinkért, ennek megfelelően történik esemény, melyek negatív-pozitív hatása nem egyértelmű (amíg az egyik pillanatban ugyanaz a kártya egyik játékosnak jó, másiknak kevésbé, addig egy másik körben lehetséges, hogy ez pont fordítva történne). Ezek után a következő játékos jön és így tovább mindaddig, amíg egy adott épületkártya elő nem kerül a pakliból - ez esetben a játék azonnal véget ér, kapunk néhány pluszpontot, meghatározzuk a győztest és szemügyre vesszük az általunk felépített várost.

US03.jpg

Az eddigiekben próbáltam objektív szemmel közelíteni a játékot, azt csak bemutatni. Most néhány mondat erejéig az erősen szubjektív véleményemet, az első, ma délután lejátszott 3 fős, szabálymagyarázattal együtt kb. 3 és fél órás (bár közben ha csak a játékra koncentrálunk könnyedén 3 órán belül befejezzük) játékélményemet szeretném megosztani veletek. Pozitívum volt számomra a játéktábla, a jelzők és a kártyák minősége. A design azonban sokat rontott a minőségen. A kártyák színezete, feliratstílusa, a színek árnyalatai, a táblán megjelenő temérdek szín (ami azonban végig követhető kis odafigyeléssel), a tokeneken lévő már-már clip-art szerű ábrák illúziórombolóak. Ahogyan az is illúzióromboló, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy kórház, vagy iskola amit felépítek, a lényeg hogy mekkora területet foglal el, milyen színű és milyen tulajdonsága van. Ellenben akkora mennyiségű épületlap található a játékban, hogy minimum 4-5 játék kellene hozzá, hogy minden lap legalább előkerüljön! Ez pedig rengeteg dob az újrajátszhatóságán, amivel egyébként szerintem semmi gond nincs, azaz ha valakinek tetszik a játék, akkor biztos lehet benne, hogy minden játék más és más helyzeteket fog teremteni, ráadásul véleményem szerint győztes taktikai-stratégiai lépések sincsenek benne. Legalábbis előre meghatározható módon nincsenek.

Egy apró megjegyzés még azonban idekívánkozik, erről eddig nem tettem említést: a kártyák nyelvfüggőek, de mivel mind nyilvános, és egyszerre 6 van az asztalon, az is elég, hogy egy fő értse ezeket. De közepes angol tudással is nagyon könnyen megérthetőek. Zavaró azonban, hogy a mondatok jelentését sokszor csak a szórendből(!) lehet kikövetkeztetni... Erre érdemes felkészülni előre!

US04.jpg

Ami a legkülönrlegesebb, legizgalmasabb és a taktikai játékoktól leginkább eltérő játékrész az egyben a társasjáték legkockázatosabb, leggyengébb pontja "gémer szempontból". Minden kör végén új lapok kerülnek játékba, melyek meghatározzák ugye azt, hogy mely épületekért jár pont/pénz (ez a legkevésbé problémás rész), illetve eseménykártyák kerülnek fel, akár egymás után elég sok. Ezek hátrányosak és előnyösek is lehetnek (pl. földrengés, vagy egy híresség a városba költözése). Ezek előkerülése olyan titokzatos érzetet ad a játéknak (Vajon az én épületeim érnek majd sok pontot? Vajon rám nézve pozitív kimenetelű esemény kerül elő?), ami a játék monotonitását megtöri. Élvezet lesz a játék! Végre nem egy sakkszerű, végig csendben ülős játékot kapunk, hanem olyan események történnek, melyek mindenkire hatással vannak. És ez mind szép és jó és az első 2 órában megmondom őszintén, úgy élveztem, mint egy kisgyerek azt a gondolatot, hogy a szobája falát átüti egy teherautó, aminek a platójáról az egész szoba LEGO elemekkel telik meg... Aztán jött a keserűség. Ugyanis rájöttem, hogy ez honnan olyan hasonló nekem! Megvan! A mi kis szeretett Gazdálkodj okosan! játékunkból (no és nagypapijától, a Monopolyból): "Nem mostál kezet, ezért két körből kimaradsz!", vagy "Beléptél a Takarékszövetkezetbe, amiért 5000 Ft jutalomban részesülsz!"... Ezek a kártyák szinte ugyanezt az érzést keltik. A helyzetet azonban itt tovább bonyolítják: "Akinek a legtöbb X épülete van, akkor az Y melletti területéből megszerezhet egyet. Ha így tesz, az X pénzébe kerül, és a Polgármester -5 pontot kap, ha nem tesz így, akkor a Rendőrfönök jutalma 3 pont..." Azaz a helyzetre lehet valamilyen hatásunk, de ettől függetlenül az bekövetkezik...

További probléma, mely innen is fakad, a pontozási rendszer. A játékból 2 óra telt el, amikor kb. 60-70 pontnál jártunk. Ekkor már 3-4 eseménykártya hatására akár 20-30 ponttal előrébb és hátrébb is kerülhettünk! De idáig számomra rettentően pozitív volt a játékmenet. Azonban a Metropolisz kártyák előkerülése és az épületkártyák felturbózott hatása miatt a maradék egy órában a 60-70 pontból 130-170 pont lett... Az első óra 30-40 pontja szinte alig ért valamit, mivel az első helyezett játékos (a végig remekül játszó kedves feleségem) egyetlen épületével több mint 50 pontot zsebelt be... Persze jó játékos ügyesen használja ki az adódó lehetőségeket! Mialatt mindez történt kb. 5 eseménykártya hatására nincstelenné váltam, a pénzem és kártyáim hiányában pedig tulajdonképpen az utolsó két körben nem tudtam értelmes, maradandó lépést meghozni. Így a játék kétharmadánál hiába voltunk egymástól 2-3 pontnyi távolságra, a vége megdöbbentő, kb. 200-150-100 pontos eredménnyel ért véget. Az ilyen végződéseket, a kiegyenlítetlenséget, a szerencse ilyetén befolyását pedig én különösen nem szeretem - mégis élveztem a játékot! Bár némi keserűséggel ugyan, de bizton állítom: nagyon szívesen játszanék újra vele! A szerencse, a grafika kevésbé élvezetes kinézete, az utolsó egy óra hihetetlen kiegyensúlyozatlansága ellenére bármikor szívesen játszok vele újra! Ennek oka az egyediség, az izgalom, a hangulat, a monotonitás nélküli folyamatos SZÓRAKOZÁS. Ha nem vesszük túl komolyan, akkor nagyon szép 3 órában lesz részünk!

Összegzésem, számokban:
Bonyolultság: 5. Sok szabály, de itt nincs a megszokott sok kivételes eset. Egyszerű, érthető, nagyon rendben van!
Szerencse: 6. Kártyahúzáskor nagy szerepe van. Nem feltétlenül válik szerencsejátékká, de könnyen ilyen érzete lehet az embernek, ami azonban nem zavaró megfelelő hozzáállás esetén.
Stratégia: 3. Csekély. Igazából annyiból áll, hogy a lehető legtöbb helyen próbálunk befolyáshoz jutni, előre felkészülni eseményekre. De hogy az pontosan mikor következik be, nem tudhatjuk...
Taktika: 8.
Aktuális állapotban mit teszel? Erről szól a játék, az egész egy nagy taktikai csata.
Kommunikáció: 3. Eseménykártyák esetén fontos. Igazából közvetett módon beszédet generál, de akár teljesen csöndben is végigjátszható. Több játékos esetén nyugodtan lehetett volna benne egy kis licitálás...
Design: 6. Szép tábla, minőségi az egész. De néhány grafika borzasztó és a kártyák szövege is megoldható lett volna piktogramokkal...
Végső pontszám: 8. A hibái ellenére tetszik. Nagy élmény lehet mindazoknak, akik nem veszik túlságosan komolyan. Egy olyan játék lehetett volna, ami végre tényleg városépítő, komoly játék. Előbbit teljesítette, utóbbi szempontból azonban továbbra is várok, hátha egyszer valódi városfejlesztőnek érezhetem magam! Ajánlom azoknak, akik nem szeretnek mindent vérre menően játszani, de profi játékkal, izgalmas, hangulatos városépítéssel szeretnék elszórakoztatni magukat, családtagjaikat, barátaikat, új/régi ismerőseiket!

Városépítésre fel!
Csibu

ui.: a képek forrása: BGG

Szólj hozzá

szerencse építés kereskedelmi kártyajáték táblásjáték lapkalerakós kétfős