2015. jan 03.

Karácsony az olümposzi istenekkel

írta: -csibu-
Karácsony az olümposzi istenekkel

A karácsony és a görög mitológia között meglehetősen kevés kapcsolódási pont van. Az idei év első játékbemutatójával most ezt a hatalmas űrt próbálom betölteni. Nem mintha én vágytam volna erre a nemes feladatra, de hát nem nagyon volt választásom: Leaxe nyerte ugyanis a már-már szokásossá váló év végi karácsonyi társasjátékos adománygyűjtésében kitett vállalásom licitjét. Így az adományozottak mellett ő is örülhetett egy kicsit, hiszen így ő adhatta ki az ukázt, miről is írjam meg következő beszámolómat. Nos, döntése a Cycladesre esett.

cyc01.jpgArra a Cycladesre, mely nem másra vállalkozott, mint az ókori görög mitológia isteneit, lényeit és görög szigetvilágát egy harcászati-stratégiai területfoglalós játékká varázsolni, ahol bizony szó szerint szórhatjuk egymásra a villámokat, gerjeszthetünk baljós hullámokat, és ahol a szirének éneke is simán mélybe taszíthat. Ez a 2009-ben megjelenő társasjáték 2-5 fő szórakozását biztosíthatja másfél-két órára. A személyek számától függően egyedi térképen vívhatjuk meg csatáinkat, ami fejhajtást érdemel (ahogyan az is, hogy az egyik hibás táblát heteken belül ingyen pótolta nekünk az Asmodee kiadó); de hozzá kell tenni: minél többen játsszuk, annál emlékezetesebb lesz a parti.

Bruno Cathala (Five Tribes, Jamaica, Red Planet, Senji, Camelot) szerző társasjátékos körökben egyre brutálisabban csengő neve mellett a játék társszerzője az a Ludovic Maublanc (Cash n Guns, Rampage), aki mint egyfajta jolly joker nem először segít be egy-egy játék megalkotásába. A Rampage játékon (mely azóta már a Terror in Meeple City nevet viseli) az egyik legsokoldalúbb szerzővel, Antoine Bauzával dolgozott együtt, de  Cathalával sem ez volt az egyetlen közös projektje, elég csak a Cleopatra and a Society of Architects, a Dice Town, a Mr. Jack vagy a Noah játékokra gondolni. Nem cseng rosszul, igaz?

A Cycladesbe így már meglehetősen nagy tapasztalattal vághattak bele. Ez meg is érződik, hiszen különlegesen újdonsült mechanizmust nem hordoz magában. Vettek egy kicsit a licitálós, egy kicsit a területfoglalós, egy kicsit a kártyavezérelt játékokból, de ez legyen a legnagyobb gond, ha mindez egybesütve működik. Márpedig működik, nem is rosszul! A játék megnyeréséhez ezek mindegyikét megfelelően kell használnunk és egymásra különös figyelmet fordítanunk: amint egyikünk felépít (vagy elfoglal, hehe :) ) 2 metropoliszt; a kör végén megnyeri a játékot. Nincs második, nincs utolsó helyezett, csak első. Őt fogadják kegyeibe az istenek és válik az egész szigetvilág hatalmas vezetőjévé.

cyc02.jpg

Játék közben Fotó: existentialbum

A szerzők akár Montecuccoli-ról is megemlékezhettek volna a játékszabály köszönetnyilvánításában, mivel teljes egészében átvették a sokat idézett mondatát: A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Itt sincs ez másként, gyakorlatilag mindenhez pénz kell. Mitológiai szörnyet (melyből ötnek igazi műanyag öntvénye is van!)  vennél, mellyel alapjaiban rengetnéd meg az aktuális állapotokat? Fizess! Négy istenség (Zeusz, Poszeidón, Árész, Athéné) kegyeiért licitálnál? Fizess! Használnád a licit során elnyert istenséget további cselekedetekre? Fizess!

A játékmenet nem különösebben összetett. Minden kör kezdetén megszámoljuk bőségszaruinkat, amik szigeteinken, tengereinken találhatóak; ez határozza meg a bevételünket. Ezt követi a licit az istenségek kegyeiért. Ami igazi pikantériát ad a dolognak, az az, hogyha egy istenségnél felüllicitálnak, ismét te következel, de köteles vagy másikra licitálni. Így ide-oda pakolászhatjuk jelölőinket, mire kialakul a végső sorrend és mindenki birtokol egy-egy segítő jobbot nyújtó istenséget. A kör harmadik, egyben végső fázisa, hogy végrehajtjuk az istenségek által kapott képességeket.

cyc05.jpg

A mitológiai lények kártyái Fotó: Poisonapple

Poszeidónnal növelhetjük hajóink számát és közlekedhetünk velük (vízi csatához, tengeri bőségszaru szerzéséhez és szigetek összeköttetésével új szigetek elorozásához elengedhetetlen). Árész szárazföldi egységeket és ezek mozgatását, így a tényleges harcot biztosítja. Bár konfrontatív a játék és a háborúzásra, egymással való keresztbetevésre sarkall, mivel körönként csak egyszer, egyvalaki használja Árészt, mégis kevesebb harcra fog sor kerülni, erre sajnos fel kell készülnie a játékosoknak. Zeusz 1-1 papot küld számunkra, melyekkel a későbbi licitek végső ára csökkenthető le 1-1 arannyal, ráadásul a megvehető szörnyek cseréjét is lehetségessé teszi. Athéné képessége a legérdekesebb, ugyanis "csupán" egy filozófussal ajándékoz meg minket. Ha azonban hozzátesszük, hogy négy filozófus azonnal megépít egy metropoliszt, máris jelentős erőt ad eme oltalmazó istennőnek. Ha mindenhonnan kiszorultunk, vagy csak nem költenénk aranyat, akkor ingyenesen választható Apollón, aki nem csak az extra bőségszaru miatt kiváló, hanem azonnali aranytermése miatt is; gyakorlatilag minél nagyobb nehézségeket élünk át (értsd: fogynak a szigeteid), annál több értékes fém üti markunkat.

cyc04.jpgIgen ám, de ezek a kedves olümposziak lehetővé teszik azt is, hogy épületeket emeljünk szigeteinken. Persze ehhez is kell egy kis pénzmag, no de a négy különböző épület nem csak extra képességekkel ruház fel minket (védelmi bónusz, szörnyek árainak csökkentése), hanem egyben metropoliszként is funkcionál. Két metropolisz pedig egyenlő a győzelemmel...

A Cyclades számos hibával rendelkezik, mely egyeseket taszítani fog. Ilyen például a hirtelen végjáték és a második, harmadik, stb. helyezés hiánya; a viszonylag kevés tényleges harc (Árészt és Poszeidónt is körönként csak egy-egy játékos használhatja, és az is sok pénzbe kerül); a szörnyek egyszeri használata; a speciális dobókocka jelenléte. Ezt azonban szépen ellensúlyozza a kiegyenlített játékkezdet, az Apollón nyújtotta kisegítő mechanizmus, az izgalmas licitharc, a túlságosan hosszúra nem nyúló játékidő, az egyszerű szabályok (mindössze 8 oldalas a szabály) és az ókori mitológiai hangulat. (Fotó: kilroy-locke)

Ha idáig eljutottál, gyakorlatilag mindent tudsz a játékról. Ha elég pénzed van az istenségekért folytatott licitháború megnyerésére, majd arra, hogy használd képességeiket, épületeket emelj szigeteidre, illetve képes vagy megvédeni területeidet a minimális szerencsét is játékba hozó (speciális kockával dobunk) harcok során, valamint a legjobb taktikai tudásodat veted latba a mitológiai lények megidézésekor (akiknek kártyáin csak ikonok találhatóak, így a játék gyakorlatilag nyelvfüggetlen), akkor minden bizonnyal te leszel a Cyclades királya!

Bonyolultság – 3. Nem komplex, nincs semmi feleslegessel túlbonyolítva, egyedül a szörnyek ikonrendszere lehetne egyértelműbb.
Szerencse – 3. Csak a harci dobásoknál jelentkezik, az pedig ritkán van és minimálisan szól bele a játék kimenetelébe, ami talán még belefér.
Stratégia – 7. Légy előrelátó, figyeld a többieket, ez a játék alapja.
Taktika – 4. Néha nem úgy fog alakulni a játék, ahogy eltervezted, ilyenkor jöhet a b terv, no meg a kedvenc mitológiai lényeid!
Kommunikáció – 4. A licit miatt és a szörnyképességek közlése miatt a játék "tartozéka" a kommunikáció.
Design – 10. A játéktábla szuper, a grafika úgyszintén, a műanyag figurák bámulatosak, a tartozékok pedig magas minőséget tükröznek!

Végső pontszám – 8. Ha nem veszed véresen komolyan és nincsenek túlzottan nagy elvárásaid, nem zavar a konfrontatív jelleg, viszont kedveled az egyszerű mechanizmusokat, a stratégiázás és azt, ha egy játéknak atmoszférája van, akkor a Cycladest neked ajánlom, nem okoz majd csalódást! ;)

cyc03.jpgEgy kedvelt lény... Fotó: Bruno des Montagnes

Jó játékot és Boldog új évet kívánok mindenkinek, különösen Leaxe-nak! :)

Csibu

 

Szólj hozzá

árverés pénz fantasy hajós wargame táblásjáték játéktervezők boardgamegeek