A mai játékbemutatót Desrix készítette, akinek írásaival a Geekz blog közönsége, illetve májusi költözésük óta a 444.hu olvasói találkozhatnak legtöbbet. Őszinte, beszédes szóképei olvasmányossá, élővé teszik írásainak tárgyát, ezért nagyon örültem, hogy a Húzópakli felkérésére most hozzánk is "bedolgozott", ráadásul éppen egy idei, magyar kártyajátékra esett a választása, melyről időközben már maga a DiceTower nagyágyúja is készített videót! Na de előbb olvassátok el az írást, majd utána videóztok! ;) 

Gyerekkoromban a szomszédunkban lakott egy kedélyes öregúr, akit mindenki csak Gyümi bácsinak hívott. Akkoriban persze még nem esett le a tantusz, hogy a folyton rőtvörös képű, kifejezetten kommunikatív bácsika miért kapta ezt a becenevet, elfogadtuk és kész (volt ennél durvább gúnynevű ismerősünk is, de az nem tűr pixelt). Gyümi bácsi valószínűleg már a mennyei gyümölcsöskertben hörpölgeti a vegyigyümit, de biztos nagy kedvence lenne a magyar játékok palettájának új gyöngyszeme, a Gyümi.

Már csak azért is, mert időnként ráfér neuronjainkra az edzés, kiváltképp, ha egy jól sikerült este keretén belül elpusztítottunk belőle pár telefonszámnyit – erre az edzésre pedig mi más lenne a legalkalmasabb, mint egy kis memóriajáték. Persze nem kell túlzásba vinni, nem a kiskölkök kedvenc „Hogyan alázzuk a sárga földig Anyut és Aput?!” játékáról lesz szó, a Gyümi ugyanis belecsempész egy kis parti-fílinget is az elegybe.

Százhúsz fifika

A Szőllősi Péter fejéből kipattant Gyümi egy dörzsölt mód könnyednek tűnő, ám ravaszul eltalált kártyajáték. A kellemes grafikájú gyümölcsöket felvonultató lapokból összesen 120 darabot vehetünk kézhez, és mivel hatféle gyümivel operálunk majd (eper, körte, barack, szilva, szőlő és alma), mindegyikből 20 található a játék dobozkájában. A gyüminkénti 20 lap pedig négy, egytől ötig terjedő sorozatból tevődik össze. A játék során ezeket a sorozatokat kell gyűjtenünk, minél többféle gyümölcsből rakunk ki minél teljesebb sorokat, annál több pontunk lesz a parti végén. És szokás szerint, akinek a legtöbb pontja van, az nyer.

A fifika abban rejlik, hogyan is gyűjtjük a gyümiket. A játék elején attól függően, hogy hányan veszünk részt a gyümizésben, ki kell venni néhány lapot véletlenszerűen, ezt nem nézhetjük meg, félre kell tenni őket. Ez egy plusz izgalmat ad a játék vége felé, hiszen így nem tudjuk biztosra, befejezhető-e az adott sorunk. A megmaradt paklit összekeverjük, majd felhúzunk és kirakunk az asztal közepére annyi lapot, ahányan éppen játszunk. Ezek az úgynevezett dobópaklik (szerk.: a húzópakliblog ősellenségei).

Az óramutató járása szerint a soron következő játékos felvesz egy lapot vagy a húzópakli tetejéről látatlanban, vagy a kint heverő dobópaklikról, amelyik neki jobban megfelel. A felhúzott lapot ezután le kell raknia, vagy maga elé, vagy egy másik dobópakli tetejére (amivel ugye egy másik lapot fedünk le, ezzel másokat tudunk akadályozni). Az üres dobópakli helyére új lapot kell felcsapni. Ez a dobópakli elnevezés kicsit sántít egyébként, mert az esetek 90%-ban egy lap alkotja majd, ritkán lesz két-három lapnál több akár csak egyiken is – de jobbat én se tudok, csak szólok, hogy ne vezesse félre magát senki.

Opportunista birtoklási vágy

Mit kezdünk azzal a lappal, amelyiket magunk elé kívánjuk helyezni, így jelezvén birtoklási vágyunk kiteljesedését? Lehelyezzük magunk elé. Csak így egyszerűen. Persze furán is venné ki magát, ha pont ez a rész nem lenne leszabályozva, éppen ezért az adott gyümit mindig ugyanarra a fajta gyümire kell helyeznünk úgy, hogy a lefedett lap alja kilátszódjon, de a teteje véletlenül se. A lap teteje, és így ezzel együtt a számértéke, csak a legfelső, legutóbbi lapnak látszódhat, ami alatta van, már a múlté, nekünk kell emlékeznünk rá, hogy mi is lehetett az. Egy gyümölcsből egy sor kezdhető, tehát nem lehet két megkezdett almánk, de mindegyikből megengedett egy-egy sor.

Lerakásnál a számsoroknak nem kell semmilyen számtani sorozatba illeszkednie, ha opportunista módon megkaparintottuk hőn áhított 5-ös gyüminket, nyugodt szívvel pakolhatjuk egy 2-esre, ami ugyanígy lazán megfér egy 4-es tetején. Ez a lapgyűjtögetés addig folytatódik, míg a húzópakli el nem fogy, ekkor számolunk. Minél teljesebb a sorozatunk egy gyümiből, annál több pontot kapunk érte, ám ha nem 1-essel indul, vagy ugyanazon számból több is van benne, az bizony nulla pontot ér. Ugyanígy, ha nem sikerült összekötni a sort, mert mondjuk az 1-es és a 2-es után a 4-es következik, csak az számít bele a pontba, amelyik ténylegesen kiadja a sorozatot. A maximális pontszám a 66, aki azt eléri, profinak mondhatja magát.

Trükkös egyszerűség

Ugye nem hangzik bonyolultnak? Mert nem az. Trükkös kis játék a Gyümi, hamar bele lehet melegedni, aztán játék végén jönnek a pofonok: kinek mennyire jó a memóriája?! Hiszen ha rossz lapot tett bármely sorába, vagy kihagyott egy számot, akkor jelentős, be nem kalkulált pontveszteség következik be. A körülbelül félórás parti alatt bőven van rá lehetőség, hogy a mantraként ismételt sorainkat megbonyolítsuk magunknak, elég egy icipici bizonytalanság. „Biztos, hogy kettessel kezdtem? Ööö, mintha hármasom már lenne… Tuti, hogy van ötösöm!” – ilyen és ehhez hasonló, hol tétova, hol túlzottan magabiztos kijelentések fognak elhangzani játék közben, és mialatt a fejünket vakarva igyekszünk visszaemlékezni a fél perce lerakott lapunkra, kénytelen-kelletlen vesszük észre, a többiek előtt egyre több általunk is gyűjtögetni szándékozott gyümölcs jelenik meg.

A Gyümit összességében nagyon jópofa játéknak tartom, tökéletes filler, ha „kicsit” meg akarod mozgatni az agyadat. Kisebbeknek (elég, ha egytől ötig képes számolni) és nagyobbaknak egyaránt ajánlott, de készüljetek fel: ráébreszt, hogy nem olyan penge a memóriánk, mint gondoltuk (tisztelet a kivételnek). Nosza, félre a búval, temetkezzünk bele a Gyümibe, egy kis memóriafejlesztésbe még senki nem halt bele. Ha pedig kifáradt az agyunk, egy kis "gyümizés" közben egészen más színezetet kaphat a Gyümi, csak ez esetben ne csodálkozzunk, ha elmarad a ponteső! ;)

Desrix 

Képek forrása: boardgamegeek.com, rokarege és a játék szerzője, vagabund