2011. aug 15.

Többfunkciós kártyalapok

írta: -csibu-
Többfunkciós kártyalapok

Sziasztok!

Ma két kártyajátékot szeretnék nektek bemutatni, amik első látásra rengeteg közös vonással rendelkeznek. Az első játék a San Juan, mely a 103. helyet foglalja el a boardgamegeek ranglistáján (több, mint 11000 szavazat alapján). A második a Dicsőség Rómának, amit pár héttel ezelőttig minden magyar játékos is csak úgy hívott: Glory to Rome. Azóta azonban a játékboltok polcaira került a játék teljesen lemagyarított verziója. Ez a játék az előbb említett ranglistán a 92. helyen áll (több, mint 3000 szavazat alapján)! Ebből a közeli pontszámból is érzékelhető, hogy mindkettő remek játéknak ígérkezik. A kérdés már csak az: mely szempontok alapján jobb mégis egyik a másiknál! Ennek próbálok most utánajárni a játékok bemutatásával.

A San Juan címet viselő alkotás Andreas Seyfart munkája. A szerző viszonylag kevés, mégis igen ismert és elismert játékok megalkotója; az év játéka díjas Thurn und Taxis-on kívül az előbb említett rangsor 500. helye környékén tanyázó Manhattan játékot érdemes megemlíteni - no és a 2. (!) helyen rangsorolt Puerto Rico-ról se feledkezzünk meg (mely két hellyel megelőzi az előző bejegyzés játékát, a Through the Ages-t)! Ezek után dörzsölhetjük is tenyerünket, remélve, hogy a San Juan nem hazudtolja meg tervezőjét.

A 2-4 fő számára készült játék 2004-ben készült, játékideje 30-60 perc körüli. A játék tartozékai közé 5 jelölőn kívül kb. 100 kártyát tudunk sorolni. Azonban ezen kártyák teli vannak irkálva szöveggel, erősen nyelvfüggő tehát! Ha ez nem okoz gondot, esetleg megmagyarítjuk magunknak a játékot (lásd: kártyagyár), akkor érdemes nekiveselkedni a szabályoknak. A néhány oldalas információ elsajátítása után leszögezhetjük, hogy egy nem nehéz, de azért nem is könnyű játékról van szó. Komoly odafigyelést igényel, de hamar elsajátítható a játék minden apró részlete. Játék közben észlelhetjük azt is, hogy  viszonylag kis asztalon is elférhetünk, ami további előny.

A háttértörténet azonban nem valami kielégítő: az Új világba megérkező telepesekként célunk, hogy miénk legyen a legnagyobb/legsikeresebb "község". Békésen fejlődünk, hiszen egy nemzetből valók vagyunk, nem igazán bántjuk egymást. Sőt, nem is lehet. Nagyon minimálisan tudunk csak beleszólni más játékosok játékába. Ez nem feltétlenül baj, de aki konfliktusra vágyik, lételeme, hogy keresztbe tehessen asztaltársainak, az ezt a játékot felejtse el! Alapból 1 épülettel kezdünk, és azonnal véget ér a játék, ha valaki felépít 12 épületet. Márpedig ritka lesz az a kör, amikor nincs építés, ezért 11-14 kör alatt általában minden parti be is fejeződik.

A kártyák a legfontosabb elemek. Érdekesség, hogy itt egy-egy lap egyszerre több funkciót lát el. Egy adott lapot egyszerre használhatunk nyersanyagként (ráadásul bármelyik lapból lehet bármelyik nyersanyag az 5 választható közül), épületként, vagy pénzként (1 lap = 1 pénz); ráadásul a győzelmi pontot is jelölik. A kezünkben a kártyák száma limitált, és ez az ami igazán mozgatja a játék rugóit. Ez az a pont, ahol fontos kigondolnunk, melyik lapot mire akarjuk használni, és ehhez milyen egyéb lapokra van szükség (pl. egy 3 pénzbe kerülő épületet ha fel akarunk építeni, ahhoz 4 kártyára van szükség: magára az épületre és 3 másik kártyára, amiket majd pénzként beadunk). A másik fontos mozgatórugó a választható 5 karakter. Minden körben választhatunk egyet és az általa felajánlott akciót végrehajthatjuk. Ami itt különleges, az az, hogyha választunk egy karaktert, más is használhatja azt, tehát senki nem tud nagyon lemaradni! Azonban aki kiválasztotta adott lapot, az kap vele egy kis bónuszt. (Például az Építész segítségével megépíthet mindenki 1 épületet, aki akar/tud. De aki kiválasztotta, hogy ebben a körben ő Építész lesz, az 1 pénzzel olcsóbban építhet!) Ezt nagyon jó ötletnek érzem!

Az épületekről érdemes még talán annyit mondani, hogy 5 fajta termelőépület van  (lásd a képen), ezekkel nyersanyagot, azaz újabb lapo(ka)t állíthatunk elő, ami(k)ből újabb pénz/épület válhat; valamint 24 "lila", azaz speciális épület. Ezek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, a játék valamely részéhez bónuszképességet adnak, amik igazán jó kombináció esetén győzelemre vezethetik falunkat. Tulajdonképpen erről is szól a játék: megtaláljuk-e a nyerő kombinációt az adott lapjárásból? Megtaláljuk-e az egyensúlyt a termelő- és a speciális épületek között? Ezekre nincs konkrét válasz. Minden játékban más és más helyzetek adódnak, így szinte mindig máshogy kell dönteni, mint korábban. A játék végi pontozásnál aztán az épületek értékeit, bónuszpontjait összeadva megkapjuk a végső pontszámot, mely általában 20-40 pont közé esik, így általában szoros mérkőzésekre van kilátás, kevés pontszámbeli eltéréssel!

Amit még érdemes külön megemlíteni, hogy két fővel is élvezetes és remek játékról van szó, melyre azért apróbb szabályeltérések vonatkoznak, amire érdemes figyelni. De mindenképp ajánlom pároknak, vagy akik általában ketten játszanak!

Összegzés - számokban:

Bonyolultság: 4. 15 perces odafigyelés a szabálymagyarázatkor, és megy mint a karikacsapás!
Szerencse: 7. Van néhány lap, ami a tökéletes kombinációhoz elengedhetetlen. Vagy a kezedbe kerül (ráadásul a megfelelő időben), vagy nem. És ezt csak a szerencse dönti el. Bár a Tanácsos karakterrel lehet némileg segíteni rajta, azért mégis komoly tényező.
Stratégia: 3. A játék eleji fejlődésünk iránya végig meghatározó lehet, ezért főleg a játék elején szükségünk lesz ilyen döntésekre.
Taktika: 7. Más játékosok cselekedetire kell reagálni, a legjobbat kihozni az adott helyzetből, ezért mindenképpen inkább taktikai játékról van szó.
Kommunikáció: 1. Abszolút nem generál beszédet, ezt mindenképpen hiányolom.
Design: 7. Kis doboz, a játék is elfér kis asztalon is. Ráadásul pontozófüzet is van a  dobozban. Talán a kártyák grafikája lehetne szebb.
Végső pontszám: 8. Konfliktus-kommunikációhiány, szerencse a laphúzásnál. Mégis fantasztikus ötletek a lapok és a karakterek használatával kapcsolatosan, végtelen számú kombinációs lehetőség, minden játék más és más, 2 fővel is remek szórakozás.

 

Most azonban térjünk rá a Dicsőség Rómának játékra! Carl Chudyk egyetlen említésre méltó játéka (de azért az Innovation nevűt mégis megemlítem önmagamat meghazudtolva, mely a 178. a ranglistán). A 2-5 fős játék 1 évvel a San Juan után, 2005-ben jelent meg, igazán felejthető grafikával. A tarka, rikító lapok helyett azonban újakat terveztek, és a magyar kiadás is ezzel jelent meg, ami leginkább a '80-'90-es évek képregényeinek illusztrációihoz hasonlít - ez nálam mindenképpen pluszpont. Az új lapok tényleg nagyon jól néznek ki!

Bal oldalt látható a magyar, jobb oldalt pedig az eredeti kiadás borítója. Már ez is sokkal szebb. Hát még belül! (Görgess lejjebb!)

Miközben próbálod hasonlítgatni a két kiadást, folytatom. Szóval ez a játék már jóval több időt vesz igénybe. Bár extrém esetben akár 30 perc alatt is véget érhet, átlagosan minimum 1 órát rá kell szánni, ami a játékosszám emelésével akár 2 óra fölé is csúszhat. Bár a lapokon lévő rengeteg szöveg miatt ez sem nyelvfüggetlen, de ezen azért segít a magyar kiadás és a magyar nyelv. Tartozékként itt is főleg kártyákkal találkozunk, közel 200 kártyát, 5 kis játékostáblát és néhány apró jelzőt találunk az aprócska dobozban. A dupla mennyiségű kártya meg is mutatkozik: az előző játék 24 különböző speciális épületével szemben itt ugyanilyen különleges épületből már 36-ot találunk.

Ami azonban azonos: a kártyák "sokoldalúsága". Itt is egy-egy kártya egyszerre épület, győzelmi pont, építőanyag, de itt már egy-egy személyt is ezek a kártyák testesítenek meg. Az épületeknek hasonló módon olyan különleges hatása van, mellyel bónuszokat kaphatunk a játék egyes részeiben. Azonban a győzelmi pontok már nem csak a játék végén számítanak, szerepük van játék közben is! Valamint az is változik, hogy itt minden kártya adott nyersanyag - az előző játékban bármelyiket megszemélyesíthette. Ráadásul az előző játék 5 nyersanyagához képest itt már 6 jelenik meg! Azonban amiben tényleg teljesen különbözik: a karaktereket (melyekből itt 7, nem pedig 5 darab van) nem különálló kártyákon érjük el. Egyébként a mozgatórugó ugyanaz: a kézben tartható kártyák száma limitált. Kérdés, hogy az adott kártyákkal mit teszünk? Építésre használjuk? Kincstárba tesszük? (Akkor nem kapom meg az épület bónuszát, csak győzelmi pontját, de azt is csak a játék végén) A vezetőjét használom? És még megannyi kérdés merül fel játék közben, melyre gyors válaszra van szükség.

Ha már karakterekről volt szó: újdonság (a szerencse szerepét csökkenti), hogy joker lapot (értsd: szenátor) is elvehetünk, ahelyett, hogy a pakliból húznánk kártyát. Így pontosan olyan vezetőt játszhatunk ki, amilyenre szükségünk van - azonban ezen kártyának hátránya, hogy másra nem jó... Újabb kérdéssel állunk tehát szemben laphúzáskor, amit Filozófusként cselekszünk, Elmélkedés néven. Igazán találó! :).

Azonban a játék annyira komplex, összefüggő, hogy tényleg igen nehéz róla érthetően írnom. A Játékszabály olvasásakor azt gondoltam magamban: - Az okés, hogy idehaza megtanuljuk játszani. Na de hogyan tanítom ezt meg másoknak??? - Valahogyan csak meg fogom, de tényleg elég összetettnek hangzik elsőre. Egy-két játék után már nem probléma sem fejben tartani a szabályokat, sem valami jó kis taktika kidolgozása. Tehát nem nehéz, csak kezdésnek túlságosan összetettnek tűnő szabályrendszerről van szó. De egy játék semmiképpen nem elegendő értékelhető teljesítmény érdekében! Bármennyire is "csak" kártyajáték, csak az igazán kitartóak és bátrak fogjanak hozzá egyedüli megtanulásának. Egyébként a szabályzat nem túl hosszú és nagyon jól megszerkesztett, átlátható, ami mindig felüdülés a sok-sok elrontott, nehézkes szabályzat mellett.

A háttértörténettel eddig adós maradtam. Jóval többet kapunk ilyen szempontból, mint a San Juan esetében. Néró leégette Rómát, és mi vagyunk azok, akik újjáépítjük, remélve, hogy minél jobban megtetszik ez a lakosságnak, és akkor a város új vezetőjének minket kiáltanak ki. De addig nehéz út vezet. Ezt azonban könnyíti a játéktáblán olvasható áttekintő a 7 szerepről. A játéktábla alá/mellé/fölé kell csúsztatni a megszerzett lapjainkat, legyenek akár nyersanyagok, akár vezetők, akár épületek, akár kincstárba félretett lapok. Ez elég nehézkes sok lap esetében, de tetszik az ötlet, hogy így csökkentsük a játékhoz szükséges teret, ami azért jóval nagyobb, mint a San Juannal.

Ami nagy különbség a San Juanhoz képest, hogy itt már lehet konfrontálódni a Légiós szereppel, esetleg épületekkel. Bár ez sem túl nagy "harc", azért van rá lehetőség, hogy hátráltassuk a játékostársainkat, aminek súlya több játékos esetén tökéletesen eltalált, 2 fős játéknál azonban nem érzem fontosságát, ez a karakter szorul leghátrébb a sorban. A játék végéhez elegendő, hogy 4 eseményből 1 bekövetkezzen. Ez pedig csak a játékosokon múlik. Ez egyrészt jó, hiszen állandóan készen kell állni, hogy befejeződhet a játék, másrészt rossz, hiszen amint bekövetkezik, már nincs rá lehetőség, hogy bármit tegyünk, pontszámlálás következik.

Összegzés - számokban:

Bonyolultság: 7. Összetett, de nem bonyolult. Kell 2-3 játék, mire ráérzünk.
Szerencse: 4. Laphúzásnál megjelenik, de kevésbé érzem zavarónak, mint mondjuk a San Juan esetében.
Stratégia: 5. Fontos, hogy legyen előre kigondolt tervünk - de ettől adott esetben tudni kell eltérni!
Taktika: 8. Mindig megfelelő lépés adott lehetőségek közül - nehezebb, mint gondolnánk.
Kommunikáció: 4. A Légiós esetén megjelenik, valamint azért igényel szavakat, meg-megszólalásokat, de ez is inkább a csendes játékok közé sorolandó.
Design: 9. A doboza kisebb már nem is lehetne, a kinézete nekem nagyon tetszik. Kártyajátékhoz képest azonban elég nagy hely kell neki.
Végső pontszám: 8. Komoly, összetett, élvezetes kártyajáték, melynek bármikor vége lehet, ezt sosem szabad elfelejteni!
 

Mielőtt befejezném a két játék bemutatást, szeretném pontokban is felsorolni a két játék közti különbséget.

San Juan

2-4 fő; 30-60 perc; nincs konfliktus - békés játék; egyszerűbb - gyors szabálymagyarázat; játék végéhez 1 feltétel teljesülése kell; kisebb helyet foglal; gyorsabb játékmenet; a kinézete nem a legszebb; magyarul nem kapható.

Dicsőség Rómának - Glory to Rome (pirossal kiemelve amiben gyengébb, zölddel, amiben erősebb a San Juan-nál)

2-5 fő; 60-120 perc; apró konfliktusok; összetettebb - lassú szabálymagyarázat; játék végét akár 4 különböző dolog is okozhatja; nagyobb helyet foglal; lassabb játékmenet; gyönyörű design; magyarul kapható; van játékvariáns; hangulatosabb.

Ezek alapján a San Juant főleg azoknak ajánlom, akik a békés építkezés, a rövidebb, egyszerűbb játék mellett teszik le voksukat. Ellenben ha valaki szereti a nagyobb kihívásokat, mindenképpen a Dicsőség Rómának a neki való játék!

Jó szórakozást kívánok mindkettőhöz, bármelyikre is essen a választás! ;)

Csibu

ui.: A képek a www.boardgamegeek.com oldalról származnak.

Szólj hozzá

történelmi kártyajáték kétfős