This War of Mine - Videósorozat
2016. május 31-én sokak álma teljesült: a PC-n, majd Androidon és iOS-en sikert sikerre halmozó This War of Mine társasjátékos átiratának közösségi kampánya sikeresen zárult. Ezzel biztossá vált, hogy kb. 1 évvel később a támogatók hozzájutnak a This War of Mine fizikai példányához.
Az is biztosnak látszott, hogy ennyire depresszív, negatív hangulatú játékot talán még sosem alkottak. A háború borzalmai a civilek szemszögéből? Izgalmas, de meglehetősen komor téma, főleg, ha figyelembe vesszük, hogyan változtatja meg a háború a lelket. Nem véletlen, hogy ebben a kooperatív játékban fontos szerepet kap a szűkös erőforrásaink beosztása, a túlélés és a történetvezéreltség. Utóbbihoz egy 2000 bejegyzést tartalmazó füzet ...
Gyűjtögetős kártyajátékok tekintetében a Magic The Gathering motorja továbbra is kitart. A gyűjtögetés, saját kis gyűjtemény létrehozásának vágya sokunkban ott lakozik. Kevés olyan tevékenység van, ami a gyűjtögetésen csavar egyet és "hasznossá" teszi: a lapokkal csatába vonulhatunk és összemérhetjük tudásunkat és szerencsénket. Nem hátrány, ha ezek mindegyikéből bőven van tarsolyunkban, de ha elkap a szenvedély, egy kevéske pénz sem árt. 
Folytassuk áprilisi mini-sorozatunkat egy elképesztően gyönyörű játékkal: az Alchemists egy dedukciós eurogame, mely egy új utat próbált ki. A munkáslehelyezést megbolondította egy kis blöfföléssel, egy kis mobil applikációval, egy kis logikai fejtörővel, ezek összessége pedig csodás kis elegyet alkot, olyat, amilyet korábban sosem láttunk. 
Egy kicsit beizzítom a rakétákat: áprilisban 3 euro-típusú társasjátékot is bemutatok nektek, remélem nem bánjátok. Folytassuk is mini-sorozatunkat az egyik legsokszínűbb játékkal: a Bora Bora új ízeket, új szemléletet helyezett bele egy olyan világba, ahol tetoválásokat készítünk, benépesítjük Bora Bora szigetvilágát, halászunk, totemeket állítunk. 
Egy kicsit beizzítom a rakétákat: áprilisban 3 euro-típusú társasjátékot is bemutatok nektek, remélem nem bánjátok. Kezdjük is el mini-sorozatunkat az egyik legnagyobb pozitív meglepetéssel: a The Castles of Burgundy ugyanis olyan szintre emelte az eurók világát, amivel ismét képes volt megdobogtatni szívem - ez pedig nagy szó, ha a fakockák pakolgatására és a legoptimálisabb döntések meghozatalára gondolok. 
Amikor kézbe vettem a Csőváz nevű magyar játék tiszteletpéldányát, eluralkodott rajtam a retrohangulat. A már-már Tron-ra hajazó, két szín közötti csata borítón való megjelenése a '80-'90-es évek digitális játékvilágát idézték. Gondolatok Balázs Szabolcs 2015-ben kiadott magyar játékáról. 
Állandó játékostársaimmal, barátaimmal többnyire hasonlóan vélekedünk egy-egy játékról. Nyilván egyes esetekben a társasjáték által használt mechanizmus, vagy a szerencse túl nagy, vagy túl csekély szerepe okozhatja a játék más-más megítélését, de ez már inkább egyéni ízlés kérdése. Azonban nemrég előkerült egy játék és kiegészítője, mely ha őrületet nem is okozott, azon kivételek közé tartozik, melyről nagyon eltérő véleményünk lett. A bolond Ludwig király vára és annak Titkok című kiegészítőjének bemutatása következik. 
Talán nincs ember, aki ne hallott volna a skótok zsugoriságáról. E tréfás mendemonda kellemesen cseng össze az amúgy sem a komolyságával hódító Swords & Bagpipes játékról: a győzelemhez neked kell a leggazdagabbnak lenned. Pedig a téma meglehetősen komoly, a skót függetlenségi háború zajlik éppen, nekünk pedig közösen kell megvédenünk hazánk a betörő angolok ellen (lásd még "A rettenthetetlen" film). 
Írtunk már korábban a Gyümiről, 
Biztosan előfordult már veletek is az a bizonyos impulzusvásárlás. Az addig teljesen ismeretlen, érdektelen tárgyra hirtelen, sok esetben magatok sem tudtátok miért, de óriási birtoklási vágy izzott fel: nekem ez kell! Azt hiszem, a társasjáték világban is vannak ilyen esetek. Az, hogy végül mennyire válik be a játék, melynek megvételét nem igazán követte komoly, napokig tartó utánajárás és pro-kontra érvek dilemmája, már más kérdés. Mondjuk ilyen szempontból szerencsésnek gondolom magam. Általában ezek jól sültek el nálam. És jól sült el most is, amikor pár óra leforgása alatt meghoztam döntésem: beszerzem a Roll for the Galaxy -t! 
Három éve rendkívül szimpatikusnak találtam, két éve kipróbáltam, egy éve beszereztem, és azóta is bővítgetem a gyűjteményemet. 5 évesen moziban láttam az utolsó epizódot, előtte és utána a másik két részén nőttem fel, majd magával ragadt az előzménytrilógia is. Nem mondom magam igazi fanatikusnak, mégis az egyik kedvenc "fantáziavilágom" a Star Wars. A Csillagok háborúja játékdömping egyik legerősebb darabja pedig számomra egyértelműen, az X-WING . 
Firkálgatni, rajzolgatni, jó móka. Talán az egyetlen dolog, amit úgy sajátítottunk el a suliban, hogy senki nem tanította. Na de egy társasjátékban firkálni? Sőt, egyenesen a játék elemeire rajzolgatni elég durván hangzik! Pár perccel korábban még a - szigorúan a legjobb minőségű - káryagyűjtős albumból vadásztuk ki óvatosan az LCG-nk lapjait és csúsztattuk be őket a kártyavédő fóliákba; a mancsokat megtörölgetve, az innivalót, ennivalót 5 méteres körzeten kívülre helyezve, a lehető legóvatosabb ütemben kevergettük a lapokat, aztán jön egy játék és szét kell benne firkálni a játékot? Igen! 
Na jó, a példa egy kicsit talán sántít, hiszen "csupán" egy átlátszó műanyag lemezre rajzol mindenki (2-5 fő), mégis ...