Sziasztok!

Elnézést a sok hónapos kihagyás miatt, az egyetem mellett nem csak blogírásra, de komolyabb játszásra sem volt időm, az utóbbi 3 év legkritikusabb időszaka volt ez számomra ilyen szempontból. Viszont nemrég szereztem be egy kis egyszerű partijátékot, melynek élményét gondoltam megosztom veletek.

A Panic Lab játékot Dominic Ehrhard francia tervező készítette, akinek játékai közé tartozik a könnyed kártyás-harci-stratégiai Condottiere, a barlangrajzos-kártyajáték Lascaux, a kiváló taktikázásról és szép megvalósításáról híres Marrakech, valamint az ókori küzdelmeket szimuláló Sylla, valamint még sok egyéb, (általam) kevésébé ismert társasjáték. Az elmúlt 15 évben főleg könnyedebb játékokat készítő Ehrhard most is egy szinte banálisan egyszerű játékot alkotott, melynek kivitelezése, doboza magas színvonalú. Egyszerre 20 nyelven található szabály a dobozban (magyar is), ami rendkívüli a társasjátékpiacon, általában már annak is örülhetünk, ha 3-4 nyelven is tudó szöveget találunk a dobozban. Persze ezt megkönnyíti, hogy a szabály annyira egyszerű, hogy helyigény igen csekély.

A Panic Lab háttértörténete nem túl bonyolult, mégis elég ahhoz, hogy valamennyire magával ragadjon, ne érezzek benne erőltetettséget: a játékosok laborban dolgozó tudósok, akik amőbákkal kísérleteznek. Azonban az amőbák megszöktek! Meg kell őket keresni! Az amőbákat egyszerre keressük és aki hamarabb megtalál 5 amőbát, megnyeri a játékot!

Hogyan történik mindez? A játék 25 lapkáját összekeverve egy körbe rendezzük. Egy játékos dob a 4 dobókockával, melyek meghatározzák az adott körben keresett amőba színét (kék/piros), küllemét (pöttyös/csíkos), szemei/csápjai számát  (egy/kettő), valamint hogy melyik laborból melyik irányba indult menekülésekor a keresett amőba (sárga/piros/kék). Ez idáig egyszerűen is hangzik, és tulajdonképpen a családi verzió ennyiből is áll. Aki hamarabb megtalálja adott irányban az első, a kockák által meghatározott amőbát, kap egy pontot (aki félrenyúl, elveszít egyet, de ha épp nincs senkinek pontja, akkor sem esik ki, játszhat tovább). Ezután újra dobunk a 4 kockával és új amőbát keresünk, és így tovább.

A teljes játékot azonban 6 lapka annyira megkutyulja, hogy amikor egyszerre 5-10 játékos (de akár 2 fővel is élvezetes és játszható, és ha elférnek az asztalnál akkor akár 15-20 játékossal is tökéletes játék) próbálja megkeresni és gyorsabban lecsapni a megfelelő amőbára, eléggé összekutyulódik a feje. Ugyanis az amőbák csatornába bújva tulajdonképpen teleportálnak, valamint akár 3 átalakító szobán is keresztül mehetnek, így változtatva útjuk során a színüket, csápjuk számát, vagy a mintázatukat.

Összegzésem, számokban:
Bonyolultság: 1. Aki felismer mintát/színt az már játszhatja! Aki fél perc szabálymagyarázatot képes megérteni, végighallgatni türelmesen, máris nekiveselkedhet! Egyszerű, könnyed játék!
Szerencse: 3. A dobókocka határozza meg mit kell keresni. Ez azonban nem befolyásolja a győztes kilétét. Aki hamar felismeri a keresett amőbát, az kapja a pontot!
Stratégia: 3. Ki lehet alakítani minimális stratégiát (pl. a kockák felfogásának sorrendje, csatornák helyének előzetes felmérése, stb.), de e nélkül is bőven nyerhető a játék.
Taktika: 0. Légy gyorsabb! Ennyi.
Kommunikáció: 1. Partijáték, ebből adódóan nevetés, vidámság párosul vele. De maga a játék nem generál konkrét kommunikációt.
Design: 9. Gyönyörű kis méretű fémdoboz; látható, jó minőségű lapkák és kockák, szabályrengeteg.
Végső pontszám: 7. Társasági, gyors, könnyed, gyorsan elmagyarázható, élvezetes, izgalmas játék, ahol nincs holtidő. Bátran ajánlom nagyobb társaságoknak, osztálykiránduláshoz, táborozáshoz! Egyedüli hátránya az, hogy gyors felfogási képesség nélkül nem lehet benne győzedelmeskedni, valamint nagyon agytompító lehet, úgyhogy óvatosan, nehogy a végén mi is amőbává változzunk! :)

Jó játékot: Csibu

ui.: a képek forrása: BGG