Szép napot minden kedves olvasónak!

Mint köztudott, blogunk a "húzópakli" nevet viseli és ehhez méltón eddig sok különböző játékról, stílusról szóltunk már - most azonban még különlegesebb játékot veszek elő nektek. Első (és lehet, hogy utolsó) PC-játék ismertetőmben a Fable III nevet kapó, 2010-ben megjelent játékról lesz szó. Bár magyar nyelv is jár a nagyjából 10 gigát foglaló játékhoz, a címet nem magyarították, talán azért, mert a korábbi részek (melynek ismerete szinte teljesen felesleges) is ezen a néven futottak. Egyébként a szótár szerint egyaránt jelent mesét, történetet és valótlanságot a fable angol szó. Ennek megfelelően valóban egy fantáziavilágban játszódó, hol aranyos és bájos, hol kegyetlen és horrorisztikus mesébe csöppenünk.

A tapasztalt szerepjátékosok számára sok újdonságot nem hoz a játék, így én is azt kaptam tőle, amit vártam. Sok-sok évvel ezelőtt az Amnézia játék vezetett be ebbe a világba, amit aztán a mára már klasszikussá váló Star Wars: Knights of the old Republic, Witcher, Dragon Age, Mass Effect játékok követtek. Egy-egy ilyen szerepjáték a következő tulajdonságokkal rendelkezik: a főhős első szám első személyű irányítása (tehát mi magunk vagyunk a főhős); a főhős folyamatos fejlődése; tárgyak, felszerelések gyűjtése; úgynevezett questek, magyarul feladatok teljesítése és ezek nehézségéhez mérten kapott jutalmak; fő történeti szál, melyben általában a gonoszt kell elpusztítanunk egy végső nagy csatában; mellék történeti szálak (ezek az utóbbi években úgynevezett DLC-k formájában, külön vásárolhatóak meg, és "hozzáépíthető" az eredeti játékhoz) melyek teljesítése akkor ajánlott, ha maximálisan bele tudjuk élni magunkat adott helyzetbe és világba. Valamint a legfontosabb: folyamatosan döntéseket kell hoznunk, melyek igen komolyan befolyásolják majd a játék végkimenetelét!

A Fable III játékideje a többi szerepjátékhoz hasonlóan kb. 20-24 óra között van, ha csak a történet fő eseményeire koncentrálunk és kihagyjuk a mellékküldetéseket. Ha azonban úgy döntünk, hogy ezeket is végrehajtjuk (megéri, hiszen a feladatok végrehajtásáért kapott tárgyak/információk megkönnyíthetik a játék későbbi részeit), akkor jóval hosszabbra nyúlhat mindez (akár több száz órásra is nyúlhat). Ez így soknak hangzik, ezért már a játék megkezdése előtt ott lebeg a kérdés: belevágjunk? Azt, hogy én pontosan miért vágtam bele, nem tudom. Annyira nem volt megkapó a történet, de az utóbbi 1-2 hétben több időm volt, így elkezdtem a játékot - ami aztán volt olyan jó, hogy végig is játsszam!

A történet a következő: Albion királya/királynőjeként kezdjük a játékot. Tehát első választásunk a nemekre irányul - sajnos azonban a megszokottól eltérően most nem választhatunk kinézetet. Gonosz bátyánk uralkodik az ország felett. Érdekesség, hogy az ország neve Albion, ami Nagy-Britannia régies, költői neve, jelentése Felföld-sziget. Látva a nép szenvedését, testvérünk ellen szegülünk, ráadásul tudjuk, hogy hősi vér folyik ereinkben, és elhagyjuk a kastélyt annak reményében, hogy valóban hőssé válunk, szövetségesekre teszünk szert és felerősödve visszatérünk, leszámolni gonosz testvérünkkel és visszaállítani az ország régi dicsőségét. A hanghatások és a képi megjelenítés, a helyszínek változatossága fantasztikus. Azonban az utunkba akadó szörnyek/útonállók nem sokat változnak játék közben és sokkal szebb/jobb zenét vártam volna el egy ilyen játéktól.

A legnagyobb gondom azzal van, hogy a készítők nem igazán tudták eldönteni, kiknek készül a játék. Tapasztalt szerepjátékosoknak semmi újat nem mutatnak, és kihívás sem igen található benne (hogy pontosan miért, arról később). A kezdőknek, ezzel a világgal ismerkedőknek megfelelő lenne, ha nem lenne benne annyi rémisztő szörny és jelenet. (lásd a képet). Ugyanis stíluskeveredés érezhető az egész játék során. Kezdésnek a karakterünkkel öltözködnünk kell és olyan dolgok közül választanunk, hogy a barátunkat/barátnőnket csak megöleljük vagy meg is csókoljuk, majd kézen fogva kell szaladgálnunk a kastélyban. Ezt az idillt töri meg gonosz bátyánk, aki választásra késztet minket: vagy a szerelmünk hal meg, vagy a (jogosan) tüntető munkások vezetői, családjaikkal együtt. Ezek után egy csapat szörny vár rá, hogy vérbe borított tetemeik megtöltse a különböző helyszínek utcáit. A vérengzés után aztán újabb szerethető, aranyos karakterekkel találkozunk, ráadásul akár az összes polgárral barátságot köthetünk, és akár új szerelmi kapcsolataink is lehetnek. Ez a kettősség állandóan váltakozik a játékban, ami az egyik oka, hogy nem fog bevonulni a már korábban említett klasszikusok közé. (Az első percek után, amikor kézen fogva kellett futkorásznom a szerelmemmel, majdnem kiléptem a játékból...)

Sok mindent említettem már itt a stíluskeveredésnél, amikről azonban külön-külön is szeretnék szólni. A szerepjátékok egyik fontos eleme a kapcsolat a polgárokkal, más emberekkel. Ez itt is megtalálható. Tetszik, hogy bárkivel beszélgethetünk, bárkit baráttá tehetünk apróbb szívességekkel. Az azonban nem tetszik, hogy nagyon kevés (általában 2-3) lehetőség közül választhatunk és mind végletes(azaz például vagy gonoszak vagyunk, vagy barátságosak). Ráadásul az oly megszokott beszélgetések helyett nem mondatokat mondatunk karakterünkkel, csak szavakat. Ez ugyan meggyorsítja a beszélgetést, de ezzel együtt elvész a szerepjátékok egy fontos jellemzője. Miután a lakosokkal beszélgetve szerelmi kapcsolat jön létre, megkérhetjük kezüket, legyen akár nő, akár férfi (!) az illető; ráadásul egyszerre akár 30 (vagy még több) házastársunk lehet, és ha különböző neműek vagyunk, akkor mindegyiktől születhet gyermekünk is. Ez ebben a formában elég erkölcstelen, azonban a szerepjátékok másik fontos része a szabadság: azt tehessük, amit akarunk. A szerelmi jelenetek pedig csak néhány hanghatással és elsötétedő képernyővel jelennek meg, így ez sem zavaró.

A kapcsolatokon kívül fontos, hogy pénzt is szerezzünk (ennek a végjátéknál már igen fontos szerepe lesz, addig azonban szinte semmi). Ebből ingatlanokat vásárolva és kiadva újabb pénzek nyerhetőek 5 percenként, így növelve személyes kincstárunkat. A másik lehetőség 3 különböző "minijáték" játszása: kovácsolás, lantjáték, cipókészítés. Mindhárom egyszerű, és sokat játszva velük, könnyedén sok pénzhez juthatunk. Karakterünknek akár ruhát is vehetünk ebből a pénzből, azonban ezekből sincs túl sok, és az öltöztetés, ruhaváltás igen körülményes.

A harcrendszer sajnos nevetséges. Mivel ez az egyik legmeghatározóbb eleme a szerepjátékoknak, ez a másik komoly indok a mellett, hogy nem fog klasszikussá válni a Fable III. Három harcmodor közül választhatunk, és minél többet használjuk adott harcmodort, az annál erősebbé, fejlettebbé válik: mágia, kard (közelharc), puska(távolsági harc). Ezekhez különböző fegyverek szerezhetők a játék során, de akár a legelején megkapott fegyverrel is simán végig lehet játszani a játékot. Az, hogy 3 harcmodor van, dícséretes. Az azonban nem, hogy nagyon könnyedén legyőzhetők a legkomolyabb ellenfelek is: túl erősek vagyunk. Ha mégis lecsökkenne életünk, akkor sem halunk meg! A halál helyett, az addig összegyűjtögetett fejlődéshez szükséges pontjaink elvesznek és folytathatjuk maximális életerővel ugyanazt a harcot! Azt, hogy milyen erősek is vagyunk, jól tükrözi, hogy mindössze egyszer, a játék elején történt meg velem ez a csúfság.

További különbség más szerepjátékokhoz képest, hogy itt nem kell órákon át gyalogolnunk, könnyedén "elteleportálhatunk" a térkép megfelelő részére ; valamint táskánk sincs, amibe pakoljuk a megszerzett tárgyakat, így nem kell eltölteni vele sok időt, hogy itt pakolásszuk tárgyainkat, és eldöntsük, mit dobjunk el, hogy valami jobb beférjen a csomagok közé. Szinte bármikor készíthetünk gyorsmentést, aminek meglétét nagyon pozitívnak tartok - ugyanakkor jelen játék könnyedsége miatt, ennek fontossága elenyészett. Hátrány volt azonban, hogy nem lehet léptetni az átvezető videókat és a küldetésben elhangzott beszédeket, ezeket végig kell várnunk.

Amennyiben nem lenne benne annyi félelmetes ellenség, vérengzős harc, tökéletesen megfelelne a játék akár kisebbeknek, még kezdő játékosoknak és ezért eddig csupa negatívumot írtam. Azonban a játék közben lett egy fordulópont, ami megerősítette bennem azt az érzést: bár nem tartozik a legjobb játékok közé, de egy jó és érdekes programról beszélhetünk. Innentől nem ajánlom a tovább olvasását annak, aki szeretne vele játszani! Ugyanis azzal, hogy szövetségeseket szereztem és leigáztam a bátyám, nem lett vége a játéknak és a történetnek! Kiderül, hogy azért volt ilyen kegyetlen, mert 1 év múlva a Homálylakók előjönnek a sötétségből leigázni a világot. Addig fel kell halmozni annyi pénzt, (rengeteg pénzt), hogy elég legyen egy komoly hadsereg felállításához. A szövetségeseimnek tettem ígéreteket, ami azonban óriási kérdéssé válik, hogy most mit tegyek? Teljesítsem? De akkor elapad az állami kincstár és szinte mindenki meghal! Ne teljesítsem? Akkor mindenki zsarnoknak fog tartani, a nép tovább fog szenvedni, de legalább életben marad! Rengeteg ezzel kapcsolatos döntést kell meghozni, ami igen jó szerepjátékos vonás! A maradék egy évben még sok küldetést megtehetünk és akár a magánvagyonunkkal is segíthetjük az állami kincstárat, de csak akkor tudunk mindenkit megmenteni, ha egy ígéretet sem teljesítünk! Az egy év letelte után a Homálylakók támadása megtörténik, ismét könnyedén sikert aratunk, de ami újabb pozitívum, hogy még mindig nem ér véget a játék! Azaz a fő történeti szálnak vége. De tovább folytathatjuk a játékot újabb mellékküldetésekkel, korábbiak befejezésével.

A Fable III-t azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza véresebb jelenetektől, de még újak a számítógépes szerepjátékok világában: ők biztosan nem fognak csalódni ebben a jó kis játékban!

Bár tudom, hogy ez egy társasjátékokkal foglalkozó blog, ne haragudjatok érte, hogy most mégis egy másik irányba indultam el - egy olyan irányba, ami azért a társasjátékok világában is megjelenik. A szerepjátékok kedvelői ugyanis számtalan társasjátékot próbálhatnak ki. Bár ezekhez ajánlott egy 3-5 fős, állandó társaság és a játékhoz akár 3-4 óra, megéri a rá szánt időt egy kis kalandozás! Amennyiben igény mutatkozik rá, akár további PC játékokat is szívesen bemutatok, akár megpróbálhatok egy-két társasjátékos szerepjátékot ismertetni!

Kellemes nyarat: Csibu