A játék neve: Die Speicherstadt. Angolul - mint azt a boardgamegeekről megtudhatjuk - The Speicherstadt a játék neve. Azt hiszem a potenciális célközönség közel felét itt vesztették el... A másik 50%: a kitartó / a Stefan Feld rajongó / a német vagy germanofil viszont egy igazán kellemes játékkal ismerkedhet meg. (azok, akik az első 50%-ba tartoznak, válasszák a holland kiadást, melynek neve: Het Koopmanshuis:))
Hamburg raktárvárosa: Speicherstadt - ahol a játék zajlik - egyébiránt egy igazán szép ötlet a tematikára. Remek háttér egy konliktusgazdag játékhoz, amiben a századforduló kőkemény kapitalizmusának világát élhetjük át. A játékosok kereskedőket alakítanak. "Fafejű" kereskedőinasaik segítségével körről-körre elfoglalják a raktárházak egyes szintjeit, majd az elfoglalt helyek alapján vagy boldogan megvásárolják az épülethez kiforgatott kártyákat vagy üres kézzel, de kárörvendő mosollyal távoznak az épületből, annak tudatában, hogy jól felverték az árat, amit egy alattuk lévő kereskedőinas kifizetett a kártyáért.
A hétfői partiban négyen futottunk neki a játéknak. Ebben az esetben 5 épület alá forgattuk ki a kártyákat. Fejenként 3 inasunkat (színes fabábuk) helyezhettük el sorrendben az épületek egyes szintjein, lentről-felfelé haladva. Amint minden bábu helyet kapott a játéktáblán, kezdetét vette a vásárlás. Minden épületnél a legalsó helyen álló emberé a vásárlás joga. Ha nem él vele, a felette álló követi, és így tovább. A kártya ára mindig annyi, ahányan feletted állnak +1 (Te magad). Így az esetek nagy részében azt kell mérlegelnünk: drágán vásárolunk vagy olcsóbban meghagyjuk ellenfelünknek az adott kártyát. A kör végén kapunk még némi pénzutánpótlást, ami - biztosíthatok mindenkit - igencsak elkel, és máris kezdetét veheti az újabb kör. Indulhatnak a fabábuk az emeletekre...
A játékot jól fűszerezi a négy tűzeset. A rendhagyó tűzesetekben a legkevesebb tűzoltóval rendelkező játékos nem áruit vagy épületeit ábrázoló kártyáit veszíti el, hanem "csak" néhány győzelmi pontot. Viszont a legnagyobb tűzoltóhadsereget összegyűjtött játékos egy jó kis tűzzel még győzelmi pontokhoz is juthat.
A játék végén kösszeadjuk a változatos kártyákkal szerzett pontokat: vannak itt győzelmi pontot hozó szerződések, több "kártya-több győzelmi pont" lapok, mindenféle bónuszt ígérő kártyák, meg egyebek. Aki megy Essenbe, az tovább bővítheti a lapkínálat spektrumát a játék kiegészítőjével, ami várhatóan a vásáron fog debütálni. Aki túljutott az alapjáték név-traumáján, biztosan nem fog fennakadni a kiegészítő elnevezésén: Münzspeicher (az ott nem zs!)

A játék központi mozgatórugója a kevés pénz. Ez jelenti azt a szűk keresztmetszetet, amihez minden döntésünket hozzá kell igazítani.  Emellett jelentős szerepet kap a konkurenciafigyelés és a pénz-vásárlások dinamikája: érdemes tartalékolni pénzt (ha nem veszünk fel kártyát, a kör végén +1 ezüstöt kapunk), hogy egy következő fordulóban erősebben tudjuk érdekeinket és szándékainkat érvényesíteni. Mindez remek szórakozás. Bár a szerencse jelen van a játékban, de mégsem jut eszünkbe a szerencsét okolni veszteségeinkért. Sokkal inkább a rossz helyezkedésünket és játékostársainkat. Az is tetszett a játékban, hogy bár az egymás közti konfliktusra épít, ez mégsem olyan direkt, mint egy wargame-ben. A Speicherstadtban a konfliktust az egymásra tett kereskedőinasok jelentik, amikkel megdrágíthatjuk, adott esetben lehetetlenné tehetjük az alattunk állók számára a vásárlást.
Stefan Feld játékának nagy érdeme az egyszerű szabály, a pörgős, gyors játékmenet, a rengeteg konfliktus a helyezkedéskor és az az érdekes élmény, hogy egy stratégiai játékban, nehézkes számolgatások nélkül, csupa könnyen meghozható döntést kell kiviteleznünk.

Az iskoláját neki!!! Remek darab ez a játék!

(Képek forrása: BGG: richardsgamepack, LudiGamne, sekke)