A fenti címen jelent meg Endrei Walter és Zolnay László közös munkája 1986-ban a Corvina kiadó gondozásában. A kötet elsőrendűen szórakoztató-ismeretterjesztő: a témát bár tudományosan tagolva adja vissza, mégsem törekszik a teljességre, inkább érdekes epizódokon, anekdótákon, kitekintéseken keresztül mutatja be a kor emberének viszonyát a játékhoz, azon belül is a társasjátékokhoz. Ezzel összhangban a könyv több száz illusztrációt tartalmaz (színeseket is). Az egészvászon kötés és a minőségi papír, amire a nyomtatás készült, már-már albummá emeli a kötetet.
A könyvvel egyébként már régóta szemezek. A Bookline-on 3500 Ft-ért volt fent (időközben már elkelt). Aztán eljött az "én napom" és ráleltem a teszvesz oldalán fix áras aukcióban potom 500 Ft-ért (ez a könyv eredeti árának kétszerese (!) - ó bár minden '86-os könyv csak ennyibe kerülne.;-))*. Ajánlott postával meg is érkezett a példányom mindösszesen 1370 Ft-ért.

Részletesebb tanulmány helyett inkább "kicsipegetnék"** pár részletet és képet a könyvből. Jó szórakozást hozzá!

Kapisztrán János (a nándorfehérvári hős) elégeti a kártyákat, ostáblákat és más játékszereket (H.L. Schäufelein fametszete, 1519).

A Haymon-testvérek története egy XV. század végi fametszeten. A sakkjátszmát követő vitában egyikük a táblával agyonüti Nagy Károly unokaöccsét és menekülni kényszerül. Nagy Károly unokaöccse ugyanis azzal gyanúsította meg vesztett partija után ellenfelét, aki a négy Haymon-fiú egyike volt, hogy csalt. A lovagi becsület megköveteli a fiútól, hogy elégtételt vegyen és erre kétségtelenül a köztük lévő sakktábla volt a leginkább elérhető, amellyel agyonverhette "sportszerűtlen" ellenfelét. A fiúkat a későbbiek folyamán "természetesen" lemészárolták... Számos legenda és történet örökíti meg ugyanezt az esetet a különböző nemzetek mondavilágában.

Értékítélet a táblajátékok felett: a sakk a nemesek, az ostábla a polgárok, a malom a nép (majmok) szórakozása volt. (H. Weiditz fametszete Petrarca Trostspiegel c. művének német kiadásához, Augsburg, 1539).

Baloldalon látható egy XVI. századi német kártyalap, ami egyébként a makk kilences: ostáblát játszó sertések tűnnek fel a lap alján. (úgy tűnik a polgárok kezdenek lecsúszni - éhes disznó ostábláról álmodik).
A jobboldali képen: a balga szülők ostáblajátékon összevesznek, és edényeket vagdosnak egymáshoz (Sebastian Brandt Narrenschiff c. művének fametszete, 1493). No comment.

Ganze-spel, azaz a libajáték Hollandiából származó táblája az 1600-as évekből. A dobok-lépek típusú játékok legelső őse a libajáték. A játékosok a csigaalakú mezőkön lépnek előre dobásuknak megfelelően. A 63 mező a játékhoz használt három kocka pontértékének összessége. A haladást 13 liba könnyíti meg. Aki ezekre lép, újra jöhet. Viszont vannak akadályok is: az 5-ös mezőn hídvámot kell fizetni, a 19-es kocsmában kimarad a játékos, a 30-as kútnál a "mosásért" bért kell fizetni, a 42-es labirintusnál az eltévedő utas szintén kimarad egy körből, az 52-es börtönben pedig addig ragad bent a játékos, míg dobását nem sikerül megismételnie. A legdurvább az 58-as mező (5-tel a cél előtt!), amely a halál (vagy sír): a játékosnak újra kell kezdenie a játékot. A befizetésekből összegyűlt pénzt természetesen a győztes kapja meg a játék végén.

A kötet nem csak a klasszikus kártya- és társasjátékokat mutatja be, hanem például az ugróiskola Európában elterjedt szokásait is. A fenti képeken: Anglia, Ausztria, Olaszország és Magyarország tipikus ugróiskola alaprajzai láthatók. A rövidítések: K=korona, M=Mennyország, P=Paradicsom, Pan=Panaszkodó, Pi=Pihenő, Po=Pokol, T=Tisztítótűz. A játék megkérdőjelezhető eredete állítólag az, hogy a középkori templomok és katedrálisok padlózatán kirakott mozaikokat használták a gyerekek a játékra. Ám ez zavarta a szertartást, így ezeket a formákat később - a templomon kívül - a földre rajzolták. A templomos teóriát támaszthatják alá a teológiai elnevezések az egyes mezőkön.

Ennyit ízelítőnek. Már csak a képanyag miatt is ajánlom a könyvet a társasjátékok szerelmeseinek. Annyira sok társasjáték-művelődéstörténettel foglalkozó magyar nyelvű könyv úgy sincs, így nem kell aggódni, hogy nem lesz elég hely a könyvespolcon...

*bár hihetetlenül hangzik, de vannak olyan emberek, akik arra hivatkozva reklamálnak egy antikvár könyv vételekor, hogy "a könyv hátsó fedelére 120 Ft van nyomtatva és van olyan törvény, hogy a feltüntetett áron kell adni ám a könyveket! Úgyhogy őt nem érdekli a 2000 Ft, ami ceruzával van beleírva" (bizony nagyon alacsony az a bizonyos kerítés).

**A szövegrészleteket a könyvek képaláírásaiból szószerint emeltem át, illetve helyenként a szöveg tartalmának újrafoglamazásával , főként összefoglalásával egészítettem ki.