Sziasztok!

Rég jelentkeztem, most újra itt vagyok. Vice egyik legújabb magyarosított játékával, a Manhattan Projecttel. Ezúttal azonban nem én, hanem az LFG.hu oldal társasjátékos topikjában egyre többet megforduló Saabee gondolatait, véleményét tolmácsolom felétek. Jó olvasgatást!

"A hétvégén Vice székes fővárosunkban járt. Ennek hála személyesen tudtam tőle átvenni a "The Manhattan Project" c. társasjáték KártyaGyárban elkészített magyar változatát.

Lenyűgöző, lélegzetelállító, hihetetlen. Körülbelül. ezek a szavak jutottak először az eszembe, amikor kibontottam a játékot. Habár már valahol "számítottam erre", hiszen az eddigi beszámolókban más is ódákat zengett a MESTER munkáját illetően. Komplett társasjátékot eddig nem rendeltem tőle (bár már jó ideje tervezem), kártya paklikat annál többet. Már a doboz (fóliázva, mint a gyári darabok) is magas színvonalat ígért. A súlya is megvan, aminek különösebb jelentősége nincs, de úgy mégis valahol biztosan sokat jelent pszichésen az, hogy az ember "kap valamit" a pénzéért. :D

A doboz tartalma: 1 Főtábla, 5 játékos tábla (egyedi színekben), sok-sok token (a munkások extra vastag kartonból), 40 fa (!) kocka, sok-sok kis méretű kártyalap (közte a "Nemzetek" kiegészítővel!), 1 db színes magyar játékszabály.

A kidolgozottság, a precizitás, az igényesség minden apró elemről visszatükröződik. Nem is gondolnám, hogy csupán 3 munkaóra alatt készült el a játék. Tényleg, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki esetleg vacillál, hogy megvegye-e!

Pár szóban magáról a játékról is... Az csak természetes, hogy miután a minőséget látva elakadt a lélegzetünk ki is próbáltuk ;) A játék célja nem más, mint a történelemben Manhattan Project néven ismertté vált lázas atombomba konstruálás végrehajtása. Történik mindez olyan módon, hogy minden játékos (2-5 fő) a saját kis birodalmán (játékos tábláján) belül próbálja létrehozni a bombákat (amelyekkel bonyolultságtól függően különböző pontértékek szerezhetőek) és összegyűjteni a játékos szám alapján meghatározott győzelmi pontszámot. Persze mindez túl egyszerű, és pasziánsz jellegű lehetne, ha a tervező nem épített volna bele nem kevés csavart a játékmenetbe. Hogy miket? Hát lássuk csak: kémkedést, légierőt (vadász és bombázó gépek formájában), és szűkös erőforrásokat (pénzt, embereket, urániumot, választható cselekedeteket).

Alapvetően a játék munkás lehelyezésen nyugszik (apró negatívum: a magyar szabályban a "munkás felhelyezés" terminológiát használja, számomra némiképpen "test idegen" módon). Persze, ahhoz, hogy a munkásainkat minél nagyobb számban le tudjuk pakolni, és azok minél hasznosabb módon "termeljenek", építményeket (pl.: Gyár, Egyetem, Reaktor stb.) kell felhúznunk. Ezek értéke ill. a megépíthető típusa folyamatosan változik - köszönhetően a Főtáblán található Építmény Piacnak.

Minden körben az alábbi lehetőségek közül választhatnak a játékosok: munkás lehelyezés (a fő táblára opcionálisan egyet, a saját építményekre tetszőleges számút) vagy munkás visszavétel (ezáltal nyitva lehetőségeket - hiszen a korábban lerakott munkások blokkolják azokat). Ezen túlmenően bármikor lehetőség van Bomba építésre (effektíve ez hozza a konyhára a legtöbb győzelmi pontot), tesztelésre (bizony, legalább egyszer fel kell robbantanunk egy Plutónium bombát, hogy tudjuk, hogy működik-e...viszont ez azt is jelenti, hogy az ezután megépített bombáink többet fognak érni, hiszen nagyobb tudással rendelkezünk) és betöltésre (mit sem ér egy bomba, ha nem rakodjuk fel azt egy repülőre, természetesen némi plusz pontért).

Nagyon röviden ez az, amiről a játék szól. Maga a játékszabály egyáltalán nem bonyolult (jó, azért nem árt, ha az ember már látott worker placement játékot), a játékmenet viszont annál összetettebb. Elég komplex gondolkodást igényel az, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk (saját cselekedeteink is eléggé egymásra épülnek). Mondhatni túl sok a jó lehetőség, de ugyanakkor rendszerint túl kevés a munkásaink/pénzünk/uránunk stb. száma (melyik kezembe harapjak effektus ;) ). E tekintetben engem erősen emlékeztet a Caylus-ra, igaz a nagy előd lényegesebben elegáns megoldásokkal operál. Ami a játék hosszát illeti, bizony nem rövid, de szerintem 2-3 játék után jelentősen csökkenthető az első játszmához képest.

Legjobban talán az tetszett benne, hogy miden összefügg mindennel, és elég keményen lehet befolyásolni a többi résztvevő játékát (akár a lehetőségek blokkolásával közvetve, vagy akár építményeik lerombolásával közvetlenül). Ráadásul mivel csak a bombák adnak győzelmi pontokat a játék során nem lehet pontosan érzékelni, hogy ki hol tart valójában (annak ellenére, hogy a kézben tartott bomba tervezés kártyák kivételével minden látható).

A kivitelezést illetően abszolút High Quailty a játék, bátorkodom viszont megemlíteni 2-3 építő jellegűnek szánt kritikát. A szabálykönyvben használtakkal ellentétben néhol én más kifejezést alkalmaztam volna (pl.: a már említett munkás felhelyezés helyett munkás lehelyezést, Finomító üzem helyett Dúsító üzemet stb.). A játékos jelölő karton négyzet lapkák (U, P, és Ügynök Sáv) helyett fa kockák (vagy korongok) alkalmazása még szebbé tenné a játékot. Az $1 és az $5 pénzérmék színvilága túl közeli egymáshoz (bár, gondolom ez gyári dolog). Persze ezek az észrevételek jelentéktelenek, a játékélményt a legeslegcsekélyebb mértékben rontják csak.

Amit viszont még külön kiemelnék az maga a grafika: iszonyatosan eltalált, a játék hangulatához teljes mértékben illik, szép, és letisztult, ugyanakkor harsány, színes, élvezet vele játszani. Meg kell még említenem azt is, hogy külön piros pont jár azért (ennek nem néztem utána, hogy ez Vicenak, vagy a Miniongames-nek köszönhető), hogy pont akkora doboz készült hozzá, mint amire feltétlen szükség volt.

Egy szó, mint száz! MESTERMUNKA! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, még sok ilyen játékot a népnek!"

Ismét köszönöm Saabee-nak, hogy lehetővé tette írása, véleménye megjelentetését. Egy kis kiegészítést, saját véleményt is hozzátennék. A játék színes négyzet kartonjai tudtommal az eredetijében is ugyanolyanok - ellenben Vice már dolgozik ezek szépítésén. :)

Illetve én eddig egy öt fős játszmán vagyok túl. A játék nagyon jól összerakott, gondosan felépített, valóban jó kis délutánt lehet vele összehozni. Azonban 5 játékosnál túl sok holtidő, túlságosan kusza és kevésbé belátható események történtek. Annyi mindenre kell ilyen játékosszámnál odafigyelni (játéktábla valószínűsíthető alakulása, játékostársaim építményei, szándékai), ami miatt kevésbé tervezhető lesz, ami a játék élvezeti értékét erősen befolyásolja. Játékostársaim (akik között Vice is ott volt) korábban 2 és 3 fővel is játszották. Elmondásuk szerint úgy jobban működik, nincs holtidő, előre lehet tervezni, könnyebb egymásnak keresztbe tenni és három fővel a legjobb.

Valamint nekem továbbra is negatívum egy játéknál, ha elég sok időn (ez nálam a játszma idejének több, mint 60%-a) keresztül kis pontszámot érünk el, míg a végén (jelenlegi játékban szinte szó szerint) robbantva az addigi pontjaink sokszorosát érjük el. Jelen játékban ez annyira nem fáj, hiszen több körön át azért dolgozunk, hogy aztán hirtelen megépítsünk 1-2 bombát (mindnek külön neve van!) és ezzel megnyerjük a játékot. Tehát ezt még el tudom neki nézni. Azt már kevésbé, hogy ha valaki elér X pontot, akkor azonnal vége van a játéknak. Hirtelen halál. Miért baj ez nekem? Egyrészt nem lehet tudni előre, melyik körben lesz meg valakinek ez a pontszáma, tehát nem lehet rá készülni. Másrészt teljesen mindegy lesz, ki a második, harmadik, stb. ami azért fontos, ha már 2-3 órát eltöltök egy játékkal. Harmadrészt nem feltétlenül fog mindenki ugyanannyi kört játszani ami a játék kiegyensúlyozottságában tesz kárt. Mindezzel nem lenne gond, ha ezután még mindenki végrehajthatna egy kört... Azt azonban elfogadom, hogy a tematikához ez illik legjobban, hiszen aki leghamarabb felépíti a megfelelő számú bombát, bárkit agyoncsaphat vele... :)

Összegzésem, számokban:
Bonyolultság: 6. Rá kell szánni az időt, hogy összeálljon a kép, de előny, hogy az első 1-2 kör után minden világos lesz.
Szerencse: 2. Pozitívum a játékban a kis mértékű szerencsefaktor.
Stratégia: 8. Nagyon fontos, ki milyen tervet eszelt ki és ezt hogyan tudja megvalósítani.
Taktika: 4. A játék része, de jó stratégia esetén elenyésző a taktikai érzék szükséglete.
Kommunikáció: 2. Újabb játék, amit 2-3 játékosnál feszült csend övez, de hát egy bombaépítős játéknál ez illik!
Design: 9. A magyar kiadás valóban szinte tökéletes, szép doboz, szép kivitelezés!
Végső pontszám: 8. Jó játéknak tartom, ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen tervezgetős-építgetős játékokat!

Jó játékot kívánok: Csibu

ui: a képek forrása: www.boardgamegeek.com, a képek készítője: Vice