Az előző bejegyzésben ígértem egy Thebes ismertetőt. Sejthető, hogy csak a (helyesebben e) kényszer vitt rá, de történetesen kedden volt szerencsém - immáron harmadik alkalommal  - játszani Peter Prinz remekével. Váratlanul adódott a lehetőség a baráti körben megejtett társasjátékozásra, de talán ezek a legjobbak: "este szólok, hogy, holnap játszunk!". A mostanság "kötelező" politizáláson és a nem kötelező, de mindenki által annál inkább kedvelt étkezésen túlmenően, két partira jutott idő: egy Thébára (ritka alkalom, hogy csak 4-en vagyunk, ki kellett használni), majd egy Atlantic Starra.

A játék szerzőjéről, Peter Prinz-ről sokat nem lehet tudni. Dizájner életének fő műve a Thebes (nevezzük inkább Thébának, elvégre magyarul is megjelent a játék). A Théba mellett még egy játékot alkotott Zauberzeit (Varázslók ideje) néven, de ez  BGG-s adatlapja alapján felejthető kísérletnek tűnik. Ez így összesen három játék, merthogy a Thébának van egy 3 évvel korábbi előzménye, azonos címmel. Mindig lenyűgöznek az "egyműves" szerzők, akik egy alkotásukkal bekerülnek a legjobbak közé, tehát láthatóan megvan bennük a zsenialitás, mégsem képsesek vagy nem akarnak(?) újrabb remeket produkálni.

Miről szól a játék?
A játékban régészeket alakítunk, akik Európa különböző nagyvárosaiban szerzik meg tudásukat, ismereteiket, ásatást megkönnyítő eszközeiket, adott esetben különböző nagyvárosokban tartják meg tudományos expozéikat, kiállításaikat. A fennmaradó időt pedig ásatással töltik, a klasszikus világ leghíresebb lelőhelyein: Egyiptomban, Palesztinában, Krétán, Görögországban és Mezopotámiában. Az ásatásokon szerzett leletek értéke, illetve a tudományos eredményekkel (előadások/kiállítások) szerzett győzelmi pontok adják meg a játék végén régészi teljesítményünk mérőfokát. Így eldől, hogy a Petőfit kereső Morvai Ferenchez hasonlítunk inkább vagy született Schliemannok vagyunk.

Milyen a játék mechanikája?
Bár történelem szakon végeztem, soha nem tudtam a "sine ira et studio" elvet magaménak vallani. Igyekszem levetkőzni első benyomásaimat és előítéleteimet, de mint a Théba esetében is, elfogult vagyok a jó hangulatú, illetve izgalmas mechanikákkal rendelkező játékokkal kapcsolatban. Ráadásként ez a játék mutatott rá arra, hogy mennyire szeretem ezt az "erősforrásbeosztó" mechanikát (104 "lépésem" van, ebből kell nyerni, ezt kell beosztani, mégpedig ügyesen. Ha valaki tudja ennek a rendes nevét, kérem "posztfordultával" jelezze.).
A Thébában a játékosok 2 évet (három játékos esetén hármat) tölthetnek el győzelmi pontok gyűjtésével. Egy év 52 hétből áll. Minden lépés (utazás a helyszínek között) egy hetet vesz igénybe, minden tudás, információ, segédeszköz megszerzése szintén meghatározott számú hetet (előfordulhat, hogy ezek megszerzéséhez is utazni kell, mindez még további lépést jelent a játékosnak az eltelt időt jelző sávon). Minden kiállítás és előadás megrendezése szintén heteket vesz el a kutatóktól, illetve a legfontosabb pontszerzési lehetőség, az ásatás is igencsak időt rabló tevékenység.
Tehát be kell osztani a kétszer 52 hetet! Ez az időbeosztás mégsem olyan frusztráló, mint a Sárkány évében a "nyomás": mit is csináljak, melyik újjamba harapjak. A Thébában inkább könnyed, nagyjából egyenértékű utak közti választási lehetőségek tárházával találkozhatunk. Egy-két rossz döntés könnyen helyrehozható, illetve a szerencse sok mindent helyreüthet. A szerencse szerepe egy ponton szabadul el a játékban, mégpedig a legfontosabb pontszerzési lehetőségnél az ásatásoknál. Egy régészeti feltárás során a tudás és rááldozott idő alapján egy korong segítségével (olyan, mint a várandós anyukák naptárja) megállapítjuk, hány parcellát próbálhatunk felásni. Például: 9-es szintű tudás esetén 4 hétnyi ásatással 5 leletet próbálhatunk kiemelni a leletzsákból, de 8 hétnyi idő alatt 8-szor próbálkozhatunk. A zsákokban található leletek fele homok (üres korong), másik felén további tudásokat, illetve győzelmi pontot érő műkincseket találhatunk. Az ásatás végeztével a homokot (üres korongokat) visszaszórjuk a zsákba, az értékes leletekkel és tudással pedig angolosan távozunk. A következő archeológus értelemszerűen már rosszabb aránnyal fog neki a kutatásnak.
A másik mechanika, amit szintén kedvelek, a játékossorrend meghatározása: A játékosok az eltelt heteket a tábla szélén futó hetekben jelzett naptáron számolják. Értelemszerűen mindig az a játékos hajthat végre akciót, aki az idősávon leghátul van. Egyenlőség esetén pedig az, aki később érkezett oda. Remek taktikai lehetőségeket biztosít mindez. Mint a Power Gridben, amikor a lépéssorrend a játék vége felé akár a győztes személyét is eldöntheti.
Tehát megszerezzük az ásatásokhoz szükséges erőforrásokat, majd ásatunk, illetve alternatív módokon is gyűjthetünk győzelmi pontokat (kiállítás/előadás). Mindehhez rengeteget utazunk. Erre van 104 hét. Amint mindenkinek lejárt az ideje, pár aprósággal még kompenzálni próbálja a játék a szerencsét, mint például a szerzett tudás alapján kiosztott győzelmi pontok, aztán összeadva kiderül ki hány pontot is ért el. Kedd este Zoli barátom két ponttal lett mögöttem második. Hja, kérem, aki nem képes Palesztinában 9 húzásból legalább 5 győzelmi pontot előásni, az magára vessen:)
A két részletezett mechanika plasztikusan illeszkedik a játék kerettörténetbe és rendkívül izgalmassá teszi az idővel és a szerencsével való küzdelmet. Bár a fentebb említett "beosztó" mechanika azt követelné, hogy gémereknek szánt, nehéz stratégiai döntéseket hozzunk, a szerencse és a hibák könnyű helyrehozásának lehetősége könnyeddé teszi a játékot. A győzelem így csak - félve írom le - kisebb részben függ tudásunktól, helyes stratégiánktól; annál inkább szerencsénktől. Mégis a játék folyamán végig izgalmas döntések meghozatalára kényszerülünk és nem érzékeljük ezt a száraz statisztikai arányt: szerencséről, stratégiáról...

Végül egy kis önvallomás
Elfogult vagyok a régészeti témájú játékokkal kapcsolatban: Tikal, Mykerinos, Théba, mind a kedvenceimmé váltak. Szeretem a régészet izgalmát. Gimnáziumi éveimet követően fél évet dolgozhattam a Régészeti Intézetben, mint segédrestaurátor! Nagy szó ez, bizony.:) Bár a gyakorlatban ez "leletmosó" munkakört takart, mégis lebilincselő volt találkozni a történelem tárgyi emlékeivel, a kézzelfogható múlttal. Találkozni zseniális régészekkel, akik 3 méter távolságból is biztosra megmondták, hogy a kezemben lévő fadarabka, egy XVII. századi török pipa maradványa. Remélem a régészeti témájú játékok soha nem fognak kikopni a társasjátékok világából és remélem a Tikal-Mykerinos-Théba vonal minőségi színvonala sem fog gyengülni.

(Képek forrása: Boardgamegeek - scottredracecar, Berndt, richardsgamepack)