Hogyan függ össze a címben leírt néhány címszó? A magyarázat egyszerű: a 2010. szeptemberében megalakult Szolnoki Társasjáték Klub (SZTK) novemberi 8-i alkalmán ilyen játékokkal játszottunk (no meg egy csapat a Goa-val).  Konkrétabban a Száguldó Robotokról, a Leonardo da Vinci 2006-os táblás játékról és az Atlantic Star-ról van szó. Mindhárom játékot most próbáltam ki először, így ez az értékeléseim erősen szubjektívek, ezt vegyétek figyelembe! ;)

Kezdjük is a Száguldó Robotokkal, amit 1999-ben adtak ki, és leginkább a hasonló, egyszemélyes számítógépes logikai játékokra emlékeztet. (A klasszikus: Atomix 1990-ből. Ennek az újabb verziója: Atomix 2004. A linkek olyan oldalra vezetnek, ahonnan le tudod tölteni a  játékot. Az első játék csak DosBox alkalmazással futtatható.)

Gyerekkoromban nagyon szerettem az ilyen játékokat, ezért kezdetben nem is igazán rajongtam érte. Úgy gondoltam, azt az érzést ez úgysem adja vissza. Ebben nem is tévedtem, de végül kellemes csalódást okozott a játék, melynek lényege: mozgasd úgy a "térképen" a bábukat, hogy a megfelelő színű a helyére találjon. Mozogni csak faltól falig lehet és az nyeri az adott kört, aki megtalálja a legrövidebb utat. Természetesen ez időre megy, úgyhogy igen gyorsan kell forgatni az agykerekeinket. Tíz perc után olyan csönd uralkodott a játék felett, olyan nagy koncentráció tükröződött az arcokon, hogy egyértelművé vált számomra: ez egy igazi társas logikaijáték. Nekem "bejött"! :)

Összegezve:

Második játékként az Atlantic Star került elő. Első ránézésre sem volt túl megnyerő, ez így is maradt a játék végéig. Ebben a játékban utazásszervezők vagyunk, akik 4 útvonalhoz gyűjtögetnek minél több pontot érő hajókat. Részletes elemzésbe nem mennék át, a játék ötletes és nagyon jó mechanizmusú, kiélezett küzdelmet hoz. Elfogadom azokat a véleményeket, miszerint ez egy nagyon jó játék, de valahogy engem nem nyert meg magának.

Összegezve:

Most térjünk rá az utolsóként kipróbált játékra, a Leonardo da Vinci-re. Ennek lényege, hogy Leonardonak készítünk találmányokat. ezekhez nyersanygokat, embereket kell gyűjtenünk és mindenekelőtt meg kell előznünk a többieket az általunk kiszemelt talámány elkészítésekor. Kicsit unom már, hogy nagyon sok játékban az a cél, hogy gyűjtögetek, aztán abból próbálok vásárolni, de ez tetszett. A játék a worker-placement (egyesével lehelyezzük az embereinket akciómezőkre) dologgal megbolondította kicsit ezt a struktúrát és az is tetszett, hogy igen nagyfokú volt a játékosok egymásra hatása, mert ez a kalkulálható szinten maradt. A játékra nagyon hamar ráéreztem, de az utolsó két kör majdnem borította a terveimet, ami két másik játékosnál meg is történt. Így ők ezt a két kört szintet eljesen kihagyták, így addig hiába játszottak jól, lemaradtak. Ez pedig majdhonyem a szerencse kérdése volt, ezért a játék vége elvette tőle a kedvemet egy kicsit - pedig én lettem a győztes.

Összegezve:

Bonyolultság: 7. Sok apróságra kell odafigyelni. A játék nem bonyolult, de nagy odafigyelést igényel.

Szerencse: 3. A játék előnye, hogy a szerencse minimalizálva van, sokkal döntőbb az, hogy hogyan hatnak egymásra a játékosok.

Stratégia: 8. Jó stratégia nélkül nem nyerhető meg a játék.

Taktika: 7. Fontos, hogy ügyesen taktikázzunk, enélkül sem nyerhetünk.

Kommunikáció: 3. Csak a talámányok elkészültekor fontos, de ennyi elég is.

Design: 4. nekem nagyon nem jött be. Egyetlen jó tulajdonsága, hogy nem annyira nagy a doboz. A nyersanyag képei túl művésziek, a találmánylapokon alig látható a "tervrajz" (pedig az úgy feldobta volna a játékot), és a tábla sem túl kreatív.

Végső pontszám: 8. Nagyon jó mechanikájú, izgalmas és érdekes játék, összességében tetszett. Viszont a játék vége egy picit el van rontva és a kinézete is szörnyű, ezért csak 8-at kapott.