HTML

Húzópakli infó

Üdvözlünk!
Közösségi blogunk a társasjátékokkal foglalkozik: táblás- és kártyajátékok, elemzések, kritikák, beszámolók, elméleti írások...
Szeretettel várunk mindenkit olvasóként és hozzászólóként, de adott esetben íróként is. Bármilyen észrevételt és jótanácsot szívesen veszünk az alábbi címen:

huzopakli@gmail.com

Játékismertetőink

Google hirdetés

Hirdetés

Ez a felület bármilyen hirdetés számára "kiadó"!

Friss hozzászólások

Bloghasználati infók

- Hogyan tudok kommentelni?
- Kommentelni a blog.hu-s blogokon csak regisztrált felhasználók tudnak. A regisztráció gyors és könnyű: kattints ide!

- Mik a kommentelés szabályai?
- Töröljük a másokat személyében durván sértő vagy rágalmazó, illetve a súlyosan trágár kifejezéseket tartalmazó kommenteket. Ezen kívül töröljük a blog profiljába nem tartozó, kommentként írt hirdetéseket. Minden más hozzászólást örömmel veszünk.

- Milyen gyakran frissül a blog?
- Igyekszünk legalább hetente frissíteni blogunkat. A lentebb található Feed-en keresztül feliratkozhatsz értesítésre, így az élő könyvjelzők közt láthatod, ha új bejegyzés vagy komment érkezett!

- Írhatok én is a blogra?
- Igen. Amennyiben alkalomadtán vagy rendszeresen szeretnél közölni nívós írásokat, várjuk jelentkezésedet. Amennyiben ismersz: személyesen:), ellenkező esetben: a fenti mail címen.

Társasjátékos oldalak


Egy őrült gyilkos nyomában

2014.08.06. 18:20 -csibu-

jack_the_ripper_by_davepalumbo-d5nf3d2.jpgSötét félhomály, idegborzoló sikolyok, sűrű füsttel telt levegő. A gramofon irányából érkező baljós muzsikát hallgatva és a gyilkosságokról készült aktákat látva az elme összezavarodik. A nyomasztó festmények és a gyilkostól származó levelek hatására lassan feleszmélünk: bezártak minket és másfél óránk van megmenteni önmagunkat és egy újabb áldozatot... Vajon sikerül, vagy a gyilkos újabb áldozatokat szed?

Kicsit rendhagyó játékismertetővel jelentkezünk ismét. Az elmúlt tíz évben ugyanis nem csak a társasjátékok változtak meg és váltak több tízezer felnőtt hobbijává és elsődleges szórakozásává, hanem egyre több élő játék is alakult. Két fő ágazat, az adrenalinban tomboló ijesztgetős, valamint a szerencsén is alapuló szobákon át keresgélős-kijutós játékok próbálnak gondoskodni egy-egy órányi kikapcsolódásról. Bár ezek a játékok is hatalmas élményt rejtenek, mégis megjelent az igény egy ezeknél komplexebb, komolyabb, a szerencsét teljes mértékben nélkülöző játékra, mely félelmetes ugyan, mégis játszható akár már 16 éves kortól.

A körítés témája meglehetősen hálás: az egyik leghíresebb sorozatgyilkos nyomában járunk, London szegénynegyedében, 1888-ban. Ekkor indult "hódító" útjára a csak Hasfelmetsző Jack néven emlegetett ismeretlen, aki különösen kegyetlen és elképesztő tetteivel a mai napig lázban tartja a világsajtót; a tettest ugyanis soha nem kapták el. A Horrorlegendák a lehető legalaposabban járta körül a témát és mindent megtett azért, hogy másfél óra erejéig visszacsöppenjünk a múltba. A játék szinte minden eleme korhű, a hangulatot tökéletesen visszaadva és így lehetővé téve, hogy valódi nyomozónak érezzük magunkat, és megfejtsük azt, amit korábban senkinek sem sikerült.

HL2i.jpg

Hogyan zajlik mindez és mitől válik társasjátékká? A játék kezdetén a szerepjátékokhoz, vagy a horror témánál maradva a Cthulhu-világban játszódó Arkham Horror társasjátékhoz hasonlóan mindenki egy saját karakterkártyát kap, saját előtörténettel, saját célkitűzéssel és egyedi képességekkel. Az érthető és könnyen megjegyezhető játékszabályok ismertetése után irány a játék: a logikai fejtörők, zárak, feladványok feltörésével úgy kell bizonyítanunk nyomozói képességeinket, hogy közben nem törünk meg mentálisan. Másfél óra kőkemény kooperáció ez, ahol egyetlen hiba sok-sok percbe, Jack utolsó női áldozatának, sőt, a játékosok saját életébe is kerülhet!

jack_the_ripper_by_jsevs-d6egcm8.jpgA feladványok valóban nehezek, sokszor izzasztóak is, de különösebb ügyességet nem igényelnek, csupán logikai és megfigyelési képességeinket szükséges latba vetni. A korhatár (16+) nem csak a felnőtteknek is olykor gondot okozó feladványok miatt, hanem az igen részletes rendőrségi aktákkal és a félelmetes, egyedülálló hangulattal fűszerezett téma miatt is érthető. A Húzópakli ötfős csapata egytől-egyig, tetőtől talpig átérezte a helyzet komolyságát, ahogyan egyik titokról a másikra haladva derítettünk fényt a végső igazságra, mely azonban csak a legkitartóbbak számára válhat ismertté. Talányos, élménydús, emlékezetes kaland a Horrorlegendák, amit mindenkinek ajánlunk, aki szeretné megmérettetni önmaga és barátai, családtagjai, munkatársai képességeit és egy kis izgalmat csempészne a mindennapokba!

HL1.pngCsak egy igazán jó csapattal (2-8 fő is játszhatja, talán 4 fővel a leginkább ajánlott) sikerülhet önmagunkat és az utolsó áldozatot is életben tartani, valamint felfedni Jack 150 éves titkát. Te mit gondolsz, képesek lennétek rá?

www.horrorlegendak.hu

Jó játékot kívánok: Csibu

 

2 komment

Címkék: blog kutatás horror feladvány szerepjáték történelmi logikai komplex kooperációs horrorlegendák

Bútorszállítás „Cakkumpakk” módra

2013.12.14. 03:24 -csibu-

Költözés? Mi jó van abban? Talán az egyetlen pozitívuma, hogy a bútorok mögül, a lakás rejtett zugaiból rég elfeledett, nosztalgikus emlékek törnek elő az elveszettnek hitt tárgyak megtalálásakor. Aztán lehet dobozolni, cipelni a bútorokat és kirakózni, hogy mit pakoljunk be először a kocsiba, hogy minél kevesebb fordulóra legyen szükség a régi és az új lakás között.

07 BGG-LudiGaumei.jpg
A kisebbek bizonyára élvezik, de a felnőtteknek többnyire inkább csak bosszúságot okozó tevékenység egy az egyben visszaköszön Bernd Eisenstein egyik játékában. Ez az Alea Iacta Est, vagy a Maya, esetleg a Peloponnes? Nem-nem, ezek a szerző teljesen más tematikájú játékai. Viszont a Pack & Stack, na az már sokkal inkább megfelel a kritériumoknak. Az általam csak „Cakkumpakk” névvel illetett játék 2008-ban kiadott, 3-6 személy félórás szórakozását teszi lehetővé és szinte tökéletesen szimulálja a költözködés minden bosszúságát.



06 BGG-HedgeWizzardi.jpgA játékosok célja, hogy a minden körben véletlenszerűen meghatározott bútorokat egy-egy teherautóra pakolják úgy, hogy az a lehető legideálisabban kerüljön rá. Ne lógjon ki, de ne is maradjon felesleges hely. Na, de hogyan is néznek ki eme tartozékok? Egyrészt ott vannak a bútorok, amik 1, 2, 3, 4 és 5 egység hosszúságú fa jelölők, és a könnyebbség kedvéért különböző színűek is (minden kis egyes fehér, a kettesek szürkék, és így tovább), másrészt az ezekhez tartozó 1-1 dobókocka is fontos szerepet kap. Minden kör elején minden játékos dob minden kockával. Ezek határozzák meg, hogy adott bútorból hány darabot kapunk. A kockák értékei különbözőek, így elősegítve, hogy a kisebb bútorokból több, míg a nagyobb bútorokból kevesebbet kelljen elszállítanunk. Egy egyszerű példával könnyen megérthető mindez. Új kör kezdődik, fogod mind az 5 kockát és dobsz velük. A fehéren 4, a szürkén 2, a barnán 0, a világoskéken 1 és a sötétkéken (ami a leghosszabb, öt egységű) szintén 1-es érték szerepel. Így összesen 8 bútort fogsz kapni, különböző hosszúságokban. A melletted ülő játékos szintén dob, és ő teljesen más összetételű elemeket kap, a dobásnak megfelelően.

04 kosmos.jpgA harmadik játékelem a teherautók lapkái. Ezekre kell felrakni a kockák által megkapott bútorokat. Igen ám, de minden teherautó más és más. A többségen mások holmijai is elfoglalnak már területeket, így alacsonyabbak, rövidebbek, vagy egyszerűen csak különös formát ad ki a maradék hely. Miután mindenki megkapta bútorait, felfordítunk annyi teherautót, ahány játékos játszik és mindenki egyszerre(!) választ egyet-egyet ezek közül. Itt csak a gyorsaság számít. A túlzott sebesség meggondolatlanságot szül, ami olyan teherautót eredményezhet, ami első látásra jónak tűnt ugyan, de utólag kiderül, hogy túl nagy, vagy túl apró, a sok töprengés esetén viszont az orrunk elől vihetik el a számunkra tökéletesnek tűnő darabokat.

Az egyszerű kockadobás és az izgalmas teherautó kiválasztása után pedig jöhet a szimultán puzzle: minden játékos megpróbálja minél több bútorát bepakolni autójára; ez már nem versenyszerű, nyugodtan mindenki végiggondolhatja a leggazdaságosabb megoldást. Ha mindenki elkészült, eredményt hirdetünk. Minden kimaradt bútorelem kétszeres, minden a teherautón kimaradt üres hely pedig egyszeres szorzót kap: ennyi mínusz pontot kapunk. Azaz ha az előzőleg szerzett bútorainkból mondjuk megmaradt egy sötétkék, 5 hosszúságú elem, akkor az mínusz 10 pont. Így tulajdonképpen a játék elején megkapott 75 pontunkból folyamatosan veszíteni fogunk pontokat, egyetlen kivétellel: aki az adott körben a legkevesebb pontot veszítette, plusz 10 pont a jutalma!   A játék addig tart, amíg valaki el nem veszíti összes pontját. Ekkor az a játékos a nyertes, akinek aktuálisan a legtöbb megmaradt pontja van.

08 BGG-da pyrate.jpgEz tipikusan az a műfaj, amit ki kell próbálni és minden világossá, egyszerűvé válik. A kockadobás bár szerencsefüggő, nem befolyásolja jelentősen a játékot, sokkal inkább a teherautó kiválasztása. Aki a legjobban és leggyorsabban becsüli meg, hogy a játéktérre felcsapott autók közül melyikbe fér be optimálisan a sok kis rakománya, és elég gyors is a felismerés után, hogy elsőként vegye el azt, könnyedén megnyerheti a játékot. De elég egyetlen rossz mozdulat (a már megfogott autó nem tehető vissza, kötelező elvenni) és repkednek a mínusz pontok, így a játék folyamatosan izgalmas és élvezetes marad. Az akár 3 és 6 fővel is nagyon mókás Cakkumpakk bátran játszható kisebbekkel, akik sokszor ügyesebbek is a felnőtteknél, ráadásul a vizuális kompetenciájuk is fejlődik közben. Bárkivel is játsszuk, készüljünk fel, hogy nehéz abbahagyni! Addiktív, szórakoztató, könnyed mulatság ez. Ráadásul a költözködés miatti bosszúságokat is képes elviselhetővé tenni, ami azért lássuk be: nagy szó!

Értékelésem, számokban:

Bonyolultság – 2. Egyetlen dolgot kell megérteni és hamar meglátni: a fa egységek hosszát és a teherautók méretét. Ha ez megy, akkor a játék megértése sem fog gondot okozni!
Szerencse – 3. Na jó, vannak kedveltebb kockadobások, és a teherautók felcsapása is szerencsés, de erre fogni a vereséget nagyon gyenge indok lenne!
Stratégia – 1. Na ez nem stratégiai játék...
Taktika – 1. és nem is taktikai.
Kommunikáció – 2. Nem generál kommunikációt, de egészen biztos, hogy felpörgeti a társaságot!
Design – 9. A fa elemek és a hozzájuk készült kockák jól láthatóak, tartósak, a kartonok is elég vastagok és bár a doboz kicsit nagyobb a kelleténél, ennél a játéknál tényleg minden rendben van e téren is!

Végső pontszám – 9. Gyerekekkel is játszható, gyorsan megérthető, könnyed, kicsit ügyességi, gyors felfogást igénylő játékról van szó. Gémereknek levezető és felvezető játékként is szépen megállja a helyét! Azaz bátran ajánlom mindenkinek!

Jó játékot!
Csibu

Képek forrása: BGG, írásbeli engedéllyel:
1 - LudiGaume felhasználó
2 - HedgeWizzard felhasználó
3 - Kosmos kiadó szabályfüzete
4 - daPyrate felhasználó 

2 komment

Címkék: gyerekek feladvány építés logikai családi játék versenyjáték partijáték

Appenzell, ahol a SajtVár Rád

2013.05.15. 00:19 -csibu-

Saabee újabb írással jelentkezett, remek interjúfordításai után; érdemes végigolvasni! :)

ap04.jpgAz alábbiakban a már többször megénekelt (Tabula Magazin és RaveAir blogja), Magyarországon a Piatnik gondozásában kiadott Appenzell SajtVára fedőnéven futó (gyerek?)játékról írom le a tapasztalataimat, illetve véleményemet.

Kezdjük rögtön a legelején, a játék eredeti címe a nagyon hangzatos, és egyben beszédes: Château Roquefort. Talán már ebből is átjön, hogy az alkotók bizony elég erős kreatív vénával megáldottak. A szóban forgó, négyzet alapú doboz a kerettörténet szerint ugyanis egy várat testesít meg (jelen esetben szó szerint, 3 dimenzióban is, de erről majd később), amelyben a játékosok 4-4 rágcsálóból álló csapatukkal egerésznek... őőő akarom mondani, sajtot hajkurásznak. Hogy mindez szofisztikáltabb, és egyúttal persze érthetőbb is legyen, a doboz hátoldalán található szöveget hívtam segítségül: "Tudtátok, hogy Appenzell egy kis település az Alpok lábánál és specialitása az appenzelleri sajt? Úgy mesélik... egyszer valamikor régen Appenzellben élt egy várúr, akit Georg Gonzolának hívtak és a kedvenc étele a sajt volt. Hatalmas sajtgyűjteményt hagyott hátra, amit az évek során kis rágcsálók kiszimatoltak. Bizony még ma is éhes egérkék szaladgálnak ide-oda a vár falai közt és gyűjtik a fenséges sajtszeleteket. De nagyon kell ám vigyázniuk, mert aki nem elég óvatos, könnyen beleeshet egy egércsapdába. A titokzatos csapdák a vár pincéjébe vezetnek, és onnan a játék végéig senki elő nem kerülhet!" Az, hogy ez hányad részben urban legend, és hányad részben valóság azt javaslom, ne firtassuk!

Kukkantsunk inkább be a társasok világában jártasak számára megszokott méretű, nagy doboz fedele alá! Egy kissé szokatlan, kissé merész (de jó!) megoldást választva a tervezők magát a dobozt álmodták meg "várként" – így háromdimenzióssá téve a táblát. Mindez azt jelenti, hogy a tojástartóval távoli rokonságot ápoló műanyag tálca fogja képezni a 3D-s játéktáblánk "pinceszintjét". Erre jönnek rá a (tologatható!) lapocskák, majd egy kartonkeret (amiből a sajt jelzőket nyomkodhattuk ki az első kibontást követően), és végül a tető elemei. Így alkot az egész egy Google Mapshez szokott szem számára nem szokatlan egységet, és jeleníti meg a fentebb említett Appenzell várát. Ja, majdnem elfelejtettem. A játékosok (2-4 fő) igazán jópofa, a német társasjátékgyártást jól reprezentáló, kiváló minőségű fa egereket kapnak bábu gyanánt.

ap05.jpg

A feladat meglehetősen egyszerű(nek tűnik): a 4 egér segítségével a hétféle sajtból 4 különbözőt (egy fajtából csak egyet szerezhetünk) kell összegyűjteni a győzelemhez. 1-1 sajt megszerzéséhez az szükségeltetik, hogy a játékos 2 egere egyazon időben ugyanazt a sajtot ábrázoló lapkán állomásozzon. A helyzetet az bonyolítja igazán, hogy a játéktábla alaphelyzetben letakart (a tetők által) és a mozgatható (eltolható) lapkák miatt a pálya folyamatosan változik. Sőt, a három "lyukas" lapkának hála a pince foglyaivá is válhatnak az egerek.

ap02.jpg

Minden játékos 4 akcióponttal gazdálkodhat, amikor rákerül a sor. Ezt három lehetőség közül szemezgetve költheti el: a felfedést, a futást vagy a tolást választhatja. A felfedéssel egy egérrel szomszédos tető vehető le, így nyerhet információt arról, hogy merre érdemes mozogni. Értelemszerűen a futással lehet az egeret/egereket mozgatni a szomszédos mezőkre (nagyon fontos, hogy csak olyanokra, amelyekről már lekerült a tető!). A játék savát-borsát pedig a tolás adja, ami igazán egyedivé teszi az egész hajszát a sajtok után. Ez a művelet ugyanis azt jelenti, hogy - szép idegen szóval - elshiftelhetjük a lapkákat (értsd: fizikailag arrébb léptethetjük a játéktábla 1-1 sorát vagy oszlopát, nagy kihívás elé állítva az agyunk emlékezőképességét). Természetesen, hogy ne legyen könnyen kicselezhető a rendszer, ezt az akciótípust csak egyszer választhatja a soron levő játékos.

Ha nagyon agresszívak/ravaszak/fondorlatosak/szemetek vagyunk (kinek melyik meghatározás a szimpatikusabb), akkor rámehetünk arra is, hogy a többi egeret a pincébe juttassuk (a táblán 3 lyuk van, aminek hála könnyedén a "süllyesztőben" találhatja magát Jerry 1-1 kései leszármazottja). Ez azért lehet célravezető, mert az ellenfél lehetőségeinek csökkentése mellett a játék végét kiváltó egyik feltételt is könnyen előidézheti (ha valakinek 3 egere is csapdába esik, akkor azonnal vége a "versenyfutásnak"). Ami még igazán nagyot tesz hozzá a játékélményhez az a grafikus (Victor Boden) keze munkája: részletes és önmagában is mosolyt előcsalogató ábrázolásmódja fantasztikusan illeszkedik a játékhoz.

ap01.jpg

Mondhatjuk, hogy egy igazán remekül összerakott, szépen és igényesen kivitelezett társasjátékkal van dolgunk, amely 2007-ben elnyerte a Német Társasjátékdíjat (...dobpergés...) a Gyerekjáték Kategóriában! A dobozon levő ikonok alapján 6 éves kortól ajánlják a játékot, ami abszolút helytálló. Ahhoz, hogy valaki jó legyen benne, nem árt természetesen a kiváló memória és a remek kombinációkészség, viszont szerintem az Appenzell több mint gyerekjáték. Ízig-vérig családi társas, amely a felnőttek számára is habkönnyű szórakozást ígér.

A játék értékelése:
ap03.jpgBonyolultság – 2/10. Legyenek akár idősebbek, akár fiatalabbak a játékostársak, könnyen elsajátíthatják és átláthatják a célokat és a lehetőségeket különösebb társasjátékos előismeretek nélkül is.
Szerencse – 7/10. 3-4 fő esetén megnő a jelentősége (gyorsan és befolyásolhatatlan módon történnek a változások), ettől függetlenül nem mondanám pusztán szerencse alapúnak. Főleg, a gyerek/családi kategóriát képviselő játékokhoz képest pozitívum mindez.
Taktika – 9/10. Abszolút taktikai játék, ahol remek kombinációk megjátszásával érhetjük el a célunkat. Az adódó lehetőségeket ki kell használni!
Stratégia – 2/10. Nem igazán dominál ez a vonal...habár megpróbálkozhatunk arra építeni, hogy elsüllyesszük az ellent, de lényegében rá fogunk jönni, hogy: a sajt mindenek felett!
Kommunikáció – 5/10. Egyáltalán nem része a játéknak. Viszont az elhibázott lépések utáni felismerések, a másikkal való (szó legszorosabb értelmében vett) "kitolások" biztosan nem fognak szó nélkül maradni! :)
Design – 10/10. Szinte tökéletes. A grafika, a hangulata, a vidámsága teljesen illeszkedik az egészhez. Jobb lesz miatta az élmény!

Hangulatban és társaságban nagyon-nagyon fun game!
Jó játékot: saabee

Képek forrása:
1. kép: BGG, Simulacrum,  2. kép: BGG, Simulacrum,
3. kép: BGG, cuzzle, 4. kép: BGG, pasquy, 5. kép: BGG, TabbySunLion

2 komment

Címkék: gyerekek állatos logikai táblásjáték családi játék versenyjáték

Pánik a laborban!

2012.06.12. 21:58 -csibu-

Sziasztok!


Elnézést a sok hónapos kihagyás miatt, az egyetem mellett nem csak blogírásra, de komolyabb játszásra sem volt időm, az utóbbi 3 év legkritikusabb időszaka volt ez számomra ilyen szempontból. Viszont nemrég szereztem be egy kis egyszerű partijátékot, melynek élményét gondoltam megosztom veletek.

PL01.jpgA Panic Lab játékot Dominic Ehrhard francia tervező készítette, akinek játékai közé tartozik a könnyed kártyás-harci-stratégiai Condottiere, a barlangrajzos-kártyajáték Lascaux, a kiváló taktikázásról és szép megvalósításáról híres Marrakech, valamint az ókori küzdelmeket szimuláló Sylla, valamint még sok egyéb, (általam) kevésébé ismert társasjáték. Az elmúlt 15 évben főleg könnyedebb játékokat készítő Ehrhard most is egy szinte banálisan egyszerű játékot alkotott, melynek kivitelezése, doboza magas színvonalú. Egyszerre 20 nyelven található szabály a dobozban (magyar is), ami rendkívüli a társasjátékpiacon, általában már annak is örülhetünk, ha 3-4 nyelven is tudó szöveget találunk a dobozban. Persze ezt megkönnyíti, hogy a szabály annyira egyszerű, hogy helyigény igen csekély.

A Panic Lab háttértörténete nem túl bonyolult, mégis elég ahhoz, hogy valamennyire magával ragadjon, ne érezzek benne erőltetettséget: a játékosok laborban dolgozó tudósok, akik amőbákkal kísérleteznek. Azonban az amőbák megszöktek! Meg kell őket keresni! Az amőbákat egyszerre keressük és aki hamarabb megtalál 5 amőbát, megnyeri a játékot!

PL02.jpgHogyan történik mindez? A játék 25 lapkáját összekeverve egy körbe rendezzük. Egy játékos dob a 4 dobókockával, melyek meghatározzák az adott körben keresett amőba színét (kék/piros), küllemét (pöttyös/csíkos), szemei/csápjai számát  (egy/kettő), valamint hogy melyik laborból melyik irányba indult menekülésekor a keresett amőba (sárga/piros/kék). Ez idáig egyszerűen is hangzik, és tulajdonképpen a családi verzió ennyiből is áll. Aki hamarabb megtalálja adott irányban az első, a kockák által meghatározott amőbát, kap egy pontot (aki félrenyúl, elveszít egyet, de ha épp nincs senkinek pontja, akkor sem esik ki, játszhat tovább). Ezután újra dobunk a 4 kockával és új amőbát keresünk, és így tovább.

A teljes játékot azonban 6 lapka annyira megkutyulja, hogy amikor egyszerre 5-10 játékos (de akár 2 fővel is élvezetes és játszható, és ha elférnek az asztalnál akkor akár 15-20 játékossal is tökéletes játék) próbálja megkeresni és gyorsabban lecsapni a megfelelő amőbára, eléggé összekutyulódik a feje. Ugyanis az amőbák csatornába bújva tulajdonképpen teleportálnak, valamint akár 3 átalakító szobán is keresztül mehetnek, így változtatva útjuk során a színüket, csápjuk számát, vagy a mintázatukat.

Összegzésem, számokban:
Bonyolultság: 1. Aki felismer mintát/színt az már játszhatja! Aki fél perc szabálymagyarázatot képes megérteni, végighallgatni türelmesen, máris nekiveselkedhet! Egyszerű, könnyed játék!
Szerencse: 3. A dobókocka határozza meg mit kell keresni. Ez azonban nem befolyásolja a győztes kilétét. Aki hamar felismeri a keresett amőbát, az kapja a pontot!
Stratégia: 3. Ki lehet alakítani minimális stratégiát (pl. a kockák felfogásának sorrendje, csatornák helyének előzetes felmérése, stb.), de e nélkül is bőven nyerhető a játék.
Taktika: 0.
Légy gyorsabb! Ennyi.
Kommunikáció: 1. Partijáték, ebből adódóan nevetés, vidámság párosul vele. De maga a játék nem generál konkrét kommunikációt.
Design: 9. Gyönyörű kis méretű fémdoboz; látható, jó minőségű lapkák és kockák, szabályrengeteg.
Végső pontszám: 7. Társasági, gyors, könnyed, gyorsan elmagyarázható, élvezetes, izgalmas játék, ahol nincs holtidő. Bátran ajánlom nagyobb társaságoknak, osztálykiránduláshoz, táborozáshoz! Egyedüli hátránya az, hogy gyors felfogási képesség nélkül nem lehet benne győzedelmeskedni, valamint nagyon agytompító lehet, úgyhogy óvatosan, nehogy a végén mi is amőbává változzunk! :)

Jó játékot: Csibu

ui.: a képek forrása: BGG

Szólj hozzá!

Címkék: humor logikai családi játék partijáték

Te jössz!

2011.09.23. 23:38 -csibu-

Sziasztok!

Hányszor hallottátok már egy játék során, hogy "Te következel!", "Gyerünk már, mi lesz?", "Rajtad a sor!", "Ez a te köröd, de ne gondolkozz már annyit!", "Ne haragudjatok, de nem tudok dönteni!", "Nem tudom mit tegyek.", "Kérlek várjatok még egy kicsit!", "- Ki jön? -Te!", vagy ehhez hasonlókat? Sokszor? Bizony, ezek elég gyakran elhangzanak a játékok során. A 3. Yucata-n zajló LFG.HU-s bajnokság után (melynek végeredménye a bejegyzés végén olvasható) elgondolkoztam, vajon miért tartott 3-4 hónapig 19 mérkőzés, ráadásul ebből 17 egyszerre futott! Így hát kisebb kutatásba kezdtem: megvizsgáltam néhány játékot, hogy mennyi ideig tart egy-egy parti, egy-egy játékos kb. hány percet tölt gondolkodással, hányszor kerül rá sor.

Természetesen ezzel a szemlélettel nem lehet minden játékot vizsgálni. Azaz például a szerepjátékok, partijátékok többségét nehéz ilyen szempontból vizsgálni, hiszen 30-180 perc közötti is lehet játékidejük, ilyen szempontból igen változatosak. Leginkább az "eurogame" típusba tartozó játékokról lehet objektívabb vizsgálatot folytatni. Az egy másik kérdés, hogy 1-1 lépésünknél hány dologban kell döntenünk, hány lehetőséget és kombinációt kell mérlegelnünk - erre csak részben térek ki ebben a kis "vizsgálatban". Na de nézzük az általam vizsgált játékokat, azok tulajdonságait!

1. Arkadia: 2-4 fő játszhatja, kb. 60 perces a játékidő. Online a yucata.de oldalon is elérhető. 10 játékom tapasztalata alapján összesen 33-44 lépés alatt ér véget egy játék, azaz ennyiszer mondjuk azt egymásnak, hogy "Te jössz!". Átlagosan 1 játékosra 15-ször kerül sor, azaz a szomszédomnak kb. 15-ször fogom mondani a fenti mondatot!.Ez +-4-gyel változhat (tehát lehet játék, ami 11, de akár olyan is, amiben 21-szer fogunk lépni fejenként). Az is érdekes, hogy minél több játékos van, annál kevesebbszer, és minél kevesebben játsszuk, annál többször kerül ránk sor. Lépésünk során két nagyobb lehetőség közül választva kell cselekednünk, aminek átlagos ideje így fejenként 1-2 perc. Úgy gondolom, ez még benne van az élvezhető kategóriában, de egy másik vizsgálatban szívesen olvasnék arról, vajon hány perces gondolkodás mellett élvezhető egy-egy játék (ami ugye a társasjátéktól is erősen függ), és mikortól kezdünk el unatkozni/beszélgetni mellette.

2. Carcassonne - Hunters & Gatherers: 2-5 fő játszhatja, szintén benne van a "60 perc alatt" kategóriában, valamint a yucata.de oldalon szintén játszható. 6 mérkőzés alapján azt állapítottam meg, hogy fix, 90 lépésből áll a játék, ezt kell osztani a játékosok számával, így megkapjuk, hogy 18-45 között fog ránk kerülni a sor. Ennyiszer kell egy olyan egyszerű(nek tűnő) döntést meghoznunk, hogy egy lapkát hová helyezzünk le és tegyünk-e rá embert. Így hiába kerülünk sorra jóval többször, mint az Arkadiaban, nagyjából fél perc alatt már tovább is adjuk a húzózsákot.

3. Egizia: 2-4 fős, 75 perces játék, szintén elérhető netes formában. 7 játék alapján ki is derült, miért tart ilyen sokáig: minimum 100 de akár 150 lépésből is állhat egy-egy játék! Így átlagosan 35-55-szer kerül ránk a sor. Természetesen erre a játékra is igaz, ami az előzőekre, azaz minél többen vagyunk, annál kevesebbszer fogok én következni. Bár itt sem tűnik nehéznek eldönteni, hova helyezzem le hajómat, sokkal nagyobb előrelátást és kombinációt igényel a játék, ezért érthető a hosszabb játékideje. Az átlagos lépésidő mégis 1 perc alatt van, ezért élvezhető marad. Online játék esetében azonban annyiszor kell megvárni más játékosok megjelenését és lépését, hogy az Egizia partik igen hosszú időre is elhúzódhatnak!

4. Finca: 2-4 fős, 45 perces, online játszható. 5 játék alapján (melyek sajnos csak 2 fősek voltak) 70-80 összlépésből állt. Az átlagos lépésidő itt is elég alacsony, így magas az élvezeti faktora - élő játéknál. Sajnos tapasztalataim azt mutatják, hogy ha egy játék több, mint 50-60 összlépésből áll, akkor online formában könnyen élvezhetetlenné válik, ha nem gyakran lépnek ellenfeleink...

5. Hacienda: 2-5 fős, 60 perces, online elérhető. 15 parti alapján igen változatos képet kaptam. Összesen 40-70 lépésből áll, attól függően, hányan játsszuk. Az előző játékoktól eltérően itt nagyobb játékosszámnál nem csökken a fejenkénti lépésszám. Mindig ugyanannyi lépése lesz a játékosoknak, így ha sokan játsszuk, megnő az összes lépésszám, bár a fejenkénti is csökken valamivel. Ez példával bemutatva: 2 fős játéknál fejenként 20-24 lépés (összesen 40-48), míg 5 fősnél fejenként 12-14-szer (ez összesen 60-70 lépést jelent) kerül ránk a sor. Mivel 1-1 körünkben 3 akciólehetőségünk van, ez kb. 1-1 percet vesz igénybe, ami 4-5 játékosnál már zavaró lehet (hiszen 3-5 perc is eltelhet, mire ismét mi léphetünk).

6. Oregon: Minden alapadatban megegyezik a Haciendával, bár ezt maximum 4 fő játszhatja. Összesen 30-50 lépésből áll, 12-18 lépésből fejenként. Valamivel gyorsabb, mint fentebbi társa.

7. Pompeii: 2-4 fős, 45-60 perces, online is játszható. 10 játszma után az összes lépésszám 60-75, ami független a játékosszámtól. 16-38-szor kerülhet ránk sor, amikor kevés, de ahhoz éppen elegendő lehetőség közül választhatunk, hogy úgy érezzük: rajtunk múlik a játék végkimenetele.

8. Thurn und Taxis: 2-4 fős, 60 perces, online játszható. Ez az "év játéka" díjas játék összesen 40-80 lépésből áll, fejenként átlagosan 20-szor kerül ránk sor.  Talán pont ez a legoptimálisabb lépésszám: fejenként 20; de mindegyik kevesebb, mint 1 percet vesz csak igénybe.

9. Stone Age: 6 játszma után megállapíthatóvá vált, hogy hosszabb, mint az Egizia, így ezt sem feltétlenül javasolnám online formában. Összesen 130-180 lépésből áll, fejenként átlagosan 70-ből. Felépítését tekintve hasonló az Egiziához: letesszük a figuráinkat, amivel a lehető legjobb kombinációt hozunk létre, gondolva ellenfeleink várható lépésére. Mégis, élő játszmában gyorsabb, mint az Egizia - talán ez is az oka, hogy jóval előrébb áll a BGG ranglistáján.

10. Roll through the Ages: 30 perces, 2-4 fős, online szintén játszható. Érdekes, hogy a megvizsgált játékok közül ennek a legkevesebb az összes lépésszáma: 16-32. Átlagosan 8-szor adjuk át a dobókockákat egymásnak. Gyors, mégis élvezhető a magas szerencsefaktor ellenére. Nem véletlen, hogy az eddigi legnagyobb hivatalos Yucata-bajnokság ezzel a játékkal zajlott.

11. 7 Wonders: 3-7 fővel zajlik, 45-60 perc a játék ideje, online a brettspielwelt.de oldalon játszható, de csak élő játékban (azaz nem lehet a játékállást elmenteni és később onnan folytatni). Ez is érdekes, ugyanis ebben a játékban mindenki egyszerre tevékenykedik. Bár ezért minden körben - ami pontosan fejenként 18 lépés, tehát 54-126 közötti - a leglassabbhoz kell alkalmazkodni, ez mégsem zavaró. Pont ez a tulajdonsága vezetett ahhoz, hogy jelenleg a 11. helyen szerepel a BGG ranglistáján. Online játszáshoz az egyik legjobb játék, ott akár 10-15 perc alatt lejátszható (hiszen nem kell paklit keverni, osztani, manuálisan kiosztani a jelzőket, számolni a pontokat, stb.)!

12. Agricola: Sajnos csak kétfős játéknál tudtam vizsgálni, de nálunk átlagosan 40-szer került sor egy-egy játékosra. Ez igen soknak tűnik, pláne hogy rengeteg lehetőség, rengeteg kombináció van benne, így hamar elérhető a 2 órás játékidő. Itt már érdemes stoppert/sakkórát használni és limitálni a játékosonkénti össz.időt (az Agricola-világbajnokság magyar selejtezőjében ez 30 perc volt).

13. Le Havre: Az Agricola szerzője készítette és a legtöbben ezt gyengébbnek is vélik nála. Hogy pontosan miért? Erre nagyon jól rávilágít az, hogy 100-145 lépéssel kell számolni, és érzésem szerint sokkal nagyobb benne a kombináció szerepe - bár kevésbé is látszódik játék közben, ki áll nyerésre. Érdekes, hogy 2 fős játék esetén fejenként 50, 3 fősnél 44, 4 fősnél 36, 5 fősnél 29 lépéssel kell számolni fejenként, ami azt jelzi: az alkotó (Uwe Rosenberg) komolyan foglalkozott azzal, hogy még élvezhető maradjon több játékos esetén is.

14. Krawall vorm Stall: Ez az egyik kivétele a megfigyelt játékoknak. Ez egy csirkés versenyjáték, már összeadni tudó gyerekek számára készítve. A lépésszáma nagyon változó, szerencsétől, játékosoktól függően (hasonlít egy kissé a partijátékokhoz), de átlagosan 10-15-ször kerül sor egy-egy játékosra, így fél óra alatt lejátszható.

15. Saint Petersburg: Utoljára hagytam ezt a játékot. A hosszát tekintve a legdurvább adatokkal ennél találkoztam. Legjobb esetben is minimum 160-szor kell másik játékosnak lépni, de ez a szám könnyen 250 felé is ugorhat! 12 játék alapján átlagosan 75-ször került sor 1-1 játékosra! Ennek oka egyértelműen az, hogy 2-3 lépés után mindig csak passzolásra kényszerülünk. Ez élő játéknál másodpercek alatt lezajlik, az interneten azonban ugyanúgy meg kell várni egymás belépését. Licitálós játék esetében ugyanez a helyzet: online formában hihetetlenül lelassul a folyamat.

Összegzés: legoptimálisabbnak azt látom, hogy nagyjából 20-szor kerüljön ránk sor, ennél több esetén óvatosan kell online játékba bocsátkoznunk. Minél szerencsefüggőbb és minél összetettebb egy játék, annál veszélyesebb nagy lépésszámú játékot választanunk, és a 4 főnél magasabb játékosszám esetén is igen hosszú játszmákat kaphatunk. Mindenkinek van saját értékítélete, így el tudja dönteni, rövidebb-hosszabb, egyszerűbb-összetettebb  társasjátékkal, 2, vagy több játékossal játszik szívesebben. Remélem ennek eldöntéséhez vagy a különböző irányok megismeréséhez segítséget kapott az olvasó!

Most pedig a 3. LFG-s Saint Petersburg bajnokság végeredménye következik:

A csoport továbbjutói: vigaszág: Halga és Fhuse, döntő: Noctua és Dunda.
B csoport továbbjutói: vigaszág: Lenke, döntő: Csibu.

Vigaszág eredménye: 4. Halga 5. Lenke 6. Fhuse! Nagy gratuláció Halgának, aki megnyerte ezt a "kisdöntőt"!
Döntő eredménye: 1. Dunda 2. Noctua 3. Csibu!

A Saint Petersburg bajnokságot tehát Dunda nyerte, ő lett a legjobb játékos, minden elismerésem az övé! Nagyon jó játékkal, megérdemelten lett bajnok!

Remélem mindenkinek tetszett a bajnokság, és senki nem gondol rá vissza rossz szájízzel. A folytatás remélem nem marad el! Addig is:

Jó játékot kívánok mindenkinek: Csibu

ui.: részletes eredmények: katt!
A Te jössz kép forrása: katt - by foxoncz.

4 komment

Címkék: statisztika kutatás bajnokság játékszabály logikai online játékok mekegek boardgamegeek

Robotok, daVinci és utazásszervezés

2010.11.16. 12:54 -csibu-

Hogyan függ össze a címben leírt néhány címszó? A magyarázat egyszerű: a 2010. szeptemberében megalakult Szolnoki Társasjáték Klub (SZTK) novemberi 8-i alkalmán ilyen játékokkal játszottunk (no meg egy csapat a Goa-val).  Konkrétabban a Száguldó Robotokról, a Leonardo da Vinci 2006-os táblás játékról és az Atlantic Star-ról van szó. Mindhárom játékot most próbáltam ki először, így ez az értékeléseim erősen szubjektívek, ezt vegyétek figyelembe! ;)

Kezdjük is a Száguldó Robotokkal, amit 1999-ben adtak ki, és leginkább a hasonló, egyszemélyes számítógépes logikai játékokra emlékeztet. (A klasszikus: Atomix 1990-ből. Ennek az újabb verziója: Atomix 2004. A linkek olyan oldalra vezetnek, ahonnan le tudod tölteni a  játékot. Az első játék csak DosBox alkalmazással futtatható.)

 

Gyerekkoromban nagyon szerettem az ilyen játékokat, ezért kezdetben nem is igazán rajongtam érte. Úgy gondoltam, azt az érzést ez úgysem adja vissza. Ebben nem is tévedtem, de végül kellemes csalódást okozott a játék, melynek lényege: mozgasd úgy a "térképen" a bábukat, hogy a megfelelő színű a helyére találjon. Mozogni csak faltól falig lehet és az nyeri az adott kört, aki megtalálja a legrövidebb utat. Természetesen ez időre megy, úgyhogy igen gyorsan kell forgatni az agykerekeinket. Tíz perc után olyan csönd uralkodott a játék felett, olyan nagy koncentráció tükröződött az arcokon, hogy egyértelművé vált számomra: ez egy igazi társas logikaijáték. Nekem "bejött"! :)

Összegezve:

Bonyolultság: 2. Könnyen megérthető, gyorsan elmagyarázható.
Szerencse: 1. A szerencse (lapka felcsapás ami megmutatja, hogy hol a következő cél) szerepe nem befolyásolja a játék kimenetelét.
Stratégia: 0. Na az ebben a játékban nincs.
Taktika: 10. Ez a játék egy erős logikai-taktikai játék.
Kommunikáció: 2. Nem komoly része a játéknak, de nem is hiányolom belőle.
Design: 6. A robotok jól néznek ki, a tábla és a jelzők átlagosak, a doboz viszont szerencsére nem túl nagy.
Végső pontszám: 8. Nekem tetszett, aki szeret agyalni, koncentrálni, annak tetszeni fog! :)

 

Második játékként az Atlantic Star került elő. Első ránézésre sem volt túl megnyerő, ez így is maradt a játék végéig. Ebben a játékban utazásszervezők vagyunk, akik 4 útvonalhoz gyűjtögetnek minél több pontot érő hajókat. Részletes elemzésbe nem mennék át, a játék ötletes és nagyon jó mechanizmusú, kiélezett küzdelmet hoz. Elfogadom azokat a véleményeket, miszerint ez egy nagyon jó játék, de valahogy engem nem nyert meg magának.

Összegezve:

Bonyolultság: 6. A szabályok egy játék után teljesen letisztulnak, egyébként nem nehéz játék.
Szerencse: 9. Óriási a szerencse szerepe, ez dönt arról, hogy épp milyen hajókat tudunk vásárolni, ezt róvom fel legnagyobb hibájának. Bár tény, így izgalmasabb is a játék.
Stratégia: 8. Fontos része, főleg akkor, amikor döntünk arról, hogy milyen lesz a következő utunk, vagy, hogy mekkora "hitelt" vegyünk fel.
Taktika: 5. A játék része, de a stratégia sokkal fontosabb, mint a taktika.
Kommunikáció: 1. Nem igényel kommunikációt.
Design: 7. A zsírkrétázás feldobja a játékot, a hajókártyák pedig nagyon szépek. Kis helyen elfér, a doboza sem túl nagy, viszont az összkép annyira nem tetszett róla.
Végső pontszám: 7. Látom benne a fantáziát, de nekem nem jött be, ez van. :)
 
A háttérben egy négyfős GOA játék látható, elől pedig öten a Leonardo-val játszunk.
 
Most térjünk rá az utolsóként kipróbált játékra, a Leonardo da Vinci-re. Ennek lényege, hogy Leonardonak készítünk találmányokat. ezekhez nyersanygokat, embereket kell gyűjtenünk és mindenekelőtt meg kell előznünk a többieket az általunk kiszemelt talámány elkészítésekor. Kicsit unom már, hogy nagyon sok játékban az a cél, hogy gyűjtögetek, aztán abból próbálok vásárolni, de ez tetszett. A játék a worker-placement (egyesével lehelyezzük az embereinket akciómezőkre) dologgal megbolondította kicsit ezt a struktúrát és az is tetszett, hogy igen nagyfokú volt a játékosok egymásra hatása, mert ez a kalkulálható szinten maradt. A játékra nagyon hamar ráéreztem, de az utolsó két kör majdnem borította a terveimet, ami két másik játékosnál meg is történt. Így ők ezt a két kört szintet eljesen kihagyták, így addig hiába játszottak jól, lemaradtak. Ez pedig majdhonyem a szerencse kérdése volt, ezért a játék vége elvette tőle a kedvemet egy kicsit - pedig én lettem a győztes.
 
Összegezve:
Bonyolultság: 7. Sok apróságra kell odafigyelni. A játék nem bonyolult, de nagy odafigyelést igényel.
Szerencse: 3. A játék előnye, hogy a szerencse minimalizálva van, sokkal döntőbb az, hogy hogyan hatnak egymásra a játékosok.
Stratégia: 8. Jó stratégia nélkül nem nyerhető meg a játék.
Taktika: 7. Fontos, hogy ügyesen taktikázzunk, enélkül sem nyerhetünk.
Kommunikáció: 3. Csak a talámányok elkészültekor fontos, de ennyi elég is.
Design: 4. nekem nagyon nem jött be. Egyetlen jó tulajdonsága, hogy nem annyira nagy a doboz. A nyersanyag képei túl művésziek, a találmánylapokon alig látható a "tervrajz" (pedig az úgy feldobta volna a játékot), és a tábla sem túl kreatív.
Végső pontszám: 8. Nagyon jó mechanikájú, izgalmas és érdekes játék, összességében tetszett. Viszont a játék vége egy picit el van rontva és a kinézete is szörnyű, ezért csak 8-at kapott.
 
Mindhárom játék érdemes a kipróbálásra, remélem ettől senkit nem rettentettem el!
Jó szórakozást kívánok: Csibu
 
ui.: a képek a boardgamegeek.com-ról származnak, illetve saját készítésűek.

3 komment

Címkék: történelmi hajós sztk logikai kereskedelmi kártyajáték táblásjáték versenyjáték