HTML

Húzópakli infó

Üdvözlünk!
Közösségi blogunk a társasjátékokkal foglalkozik: táblás- és kártyajátékok, elemzések, kritikák, beszámolók, elméleti írások...
Szeretettel várunk mindenkit olvasóként és hozzászólóként, de adott esetben íróként is. Bármilyen észrevételt és jótanácsot szívesen veszünk az alábbi címen:

huzopakli@gmail.com

Játékismertetőink

Google hirdetés

Hirdetés

Ez a felület bármilyen hirdetés számára "kiadó"!

Friss hozzászólások

Bloghasználati infók

- Hogyan tudok kommentelni?
- Kommentelni a blog.hu-s blogokon csak regisztrált felhasználók tudnak. A regisztráció gyors és könnyű: kattints ide!

- Mik a kommentelés szabályai?
- Töröljük a másokat személyében durván sértő vagy rágalmazó, illetve a súlyosan trágár kifejezéseket tartalmazó kommenteket. Ezen kívül töröljük a blog profiljába nem tartozó, kommentként írt hirdetéseket. Minden más hozzászólást örömmel veszünk.

- Milyen gyakran frissül a blog?
- Igyekszünk legalább hetente frissíteni blogunkat. A lentebb található Feed-en keresztül feliratkozhatsz értesítésre, így az élő könyvjelzők közt láthatod, ha új bejegyzés vagy komment érkezett!

- Írhatok én is a blogra?
- Igen. Amennyiben alkalomadtán vagy rendszeresen szeretnél közölni nívós írásokat, várjuk jelentkezésedet. Amennyiben ismersz: személyesen:), ellenkező esetben: a fenti mail címen.

Társasjátékos oldalak


Robinson - a Hajótörés mégsem olyan muris?

2013.10.03. 08:33 -csibu-

Sziasztok!

rc1.jpgÚgy egy évvel ezelőtt jelent meg a Robinson Crusoe: Adventure on the Cursed Island és sokakkal együtt engem is érdekelni kezdett a játék. Ki ne olvasott volna gyerekként lakatlan szigettel kapcsolatos kalandregényt: Verne Kétévi vakációját, a legklasszikusabb Robinson Crusoe-t Defoe-tól, vagy akár Merle A sziget c. művét. Ki ne vágyott volna arra, hogy átéljen hasonló kalandokat és bizonyíthassa talán saját magának is, hogy ő bizony túlélné, nem bolondulna meg (mint tette azt Tom Hanks a Számkivetett című filmben) és létrehozna egy jó kis "tanyát", hasonlóan Verne Rejtelmes szigetéhez. MPM-nek köszönhetően most nekem is lehetőségem nyílt kipróbálni és gondoltam tiszta vizet öntök a pohárba és próbálom a játék árnyoldalait is bemutatni, merthogy ezeket is észre kell vennünk. Tudom, hogy jön a második kiadás, érdemes lesz figyelni, hogy a lentebb leírt dolgokat kijavítják-e, vagy meghagyják (no meg mekkora példányszámmal állnak elő).

Az első élményeim pozitívak voltak, nagyon vártam a játékot. Sőt, annak is örültem, hogy olyanokat is  le tudtam - kérlelés és kérés nélkül - ültetni a játék mellé akik egyébként évenként egyszer társasoznak és megelégszenek a Monopoly világával. Szóval nem csak gémereket vonz, ami szerintem rendkívül dicsérendő. Bárcsak kikerülhetne multik polcaira majd, bár sejtem, hogy ez csak álom marad (magyar nyelven tuti, hogy vennék mint a cukrot). Aztán jött a fekete leves. Ennél rosszabb szabálykönyvvel nem találkoztam még ilyen szintű játék esetén. Az előkészületek leírása tömény folyó szöveg egy oldalon keresztül. A sokadik játék után is folyton végig kell olvasni... És ha már játékszabály: következetlenségek, kimaradt szabályok, átláthatatlanság jellemzi. Nem egy olyan esemény volt, melynek kimenetelét nekünk kellett eldönteni. A következő probléma, hogy olyan sok a jelző, hogy a feléről gőzünk nem volt mire kell használni, ami azért szintén zavaró volt. Korongok, átlátszó kockák, fa kockák, jelölők. Mintha csak véletlenszerűen öntötték volna össze őket a dobozba. A játéktáblán - és úgy az egész játékon - is azt éreztük, hogy mintha egy kickstarteres játék béta PNP verziója lenne, több része kellemetlen volt (a játéktábla hatszögeinek kifuttatása, hogy ne lásd át hova nem tehetsz már hexát, a sorszámozás furcsa megoldása, a kártyáknak történő hely kihagyásának következetlenségei, stb.). De sebaj, mindezeken próbáltunk felülemelkedni.

rc2.jpg

rc6.jpgA játékmenet egyszerű(nek tűnik), de nagyon oda kell figyelni. Először (1) esemény történik, (2) reagálunk a morálra (ezt a determinációs tokent sem nagyon értettük, hogy pontosan micsoda és minek kell egy hajótöröttnek, de van és kész), (3) termel az aktuális területünk, (4) megtervezzük közösen ki merre megy, mit csinál, végrehajtjuk ezeket, (5) időjárásra reagálunk (még mindig nem értem, hogyan képes egy-két képesség befolyásolni a rossz időt), majd (6) ennünk kell és ha lehet nem a szabadban aludni. Számunkra nem volt bonyolult ennek összessége, de egy áttekintő lap elkészítése javasolt lenne. Ahogyan hiányoltuk több karakter jelenlétét (összesen négy karakter van, ami elég kevéske, hiszen 2-4 fős a játék) is, és a küldetések száma és minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után (ezekből 6 áll rendelkezésre). Egyrészt van egy küldetés, melyben egy átkozott szigetre megyünk elvégezni egy szertartást, de hajótörést szenvedünk, hiszen átkozott a sziget(!). Az életben maradás helyett ettől függetlenül akkor nyerünk, ha elvégezzük a szertartást(!). Illetve másik kedvencem a kannibál sziget küldetés, melyben akkor nyerünk, ha legyőzzük a kannibálokat, akiknek az ereje (nem vicc!) 21-y, ahol y=3x, ahol az x a felégetett kannibál faluk száma. (Miért nem lehetett azt írni, hogy 7-ből vond ki a felégetett falukat?) A küldetéslapkák egyébként más, játékot is érintő problémát rejtenek, de ezen is felülemelkedtünk. Mondjuk én ott teljesen lehűltem, amikor egyértelműsödött számomra, hogy a küldetéslapok alján lévő "Napló" arra hivatott, hogy RÁÍRJUK TOLLAL ki játszott, hány pontot ért el, azaz vezessük statisztikáinkat. Ennyire gáz megoldást még egy játékban sem láttam.

A játékélmény mindettől eltekintve kiváló volt, ami azért dicsérendő. Folyamatosan a siker és a bukás határán táncolunk, állandó jelleggel éreztük, hogy sokkal több a teendőnk, mint amennyi akciót végre tudunk hajtani. Az eseménylapok és a tárgyak gondoskodnak az újrajátszhatóságról is - legalábbis ha a kártyák számát nézzük. Azonban ha az alkalmazott fantáziát ((hú, ez lehetne akár egy varázslóiskola kurzusa is, ha már van alkalmazott tudomány)) is figyelembe kellene venni, úgy már szürkébb a kép: nagyon sok kártyán hasonló az esemény. Számtalan lap van, ami egy-egy erőforrás elfogyására utal, rengeteg "predator" les ránk és támad meg hasonló kimenetellel. Vannak köztük igen-igen tetszetősek, pl.: "Találtál egy döglött kecskét. Hazaviszed a táborba és megeszitek, de ez esetben megbetegedtek tőle, vagy otthagyod?"; vagy "Észrevettél egy tigrist. Hazamész, de ez esetben megtalálja később a tigris a tábort és megtámadja, vagy inkább elbújsz és kint töltöd az éjszakát?". Ezek sok vicces és maradandó emléket hordoznak, de miért nem lehetett változatosabb a felhozatal, nem értem. Alapból egyébként ez a "visszatérnek az események" mechanizmus nagyon tetszik, erőssége a játéknak, de sok kártya unalmas sajnos.

rc3.jpg

A kooperatív jelleg abszolút adott, megbeszéljük ki hova megy, mit tegyünk. Sok a lehetőség, ami tetszik, de itt is vannak kidolgozatlan elemek. Nagyon tetszett a "kockáztatsz, vagy biztosra mégy" szabály, ebben a játékban kimondottan örültem a kockáknak. Az időjárás kockák is jót tettek volna a változatosságnak, de ezt is túlbonyolították, már-már Knizia szintű számolgatások mentek minden időjárás meghatározásakor, ami be-be lassította a játékmenetet.

rc7.jpgTavaszi eső, nem hideg, nem meleg... Nézem az eget, de nem tudom mit vegyek fel. Egész nap esni fog? Ennek meghatározásához szükség lesz a FAQ-ra...

Jó játéknak tartom a Robinsont, hiánypótló a témában, nagyon jó ötletekkel megáldva, de rendkívül béta verziónak érződik és bármennyire is élveztem az első játékokat, az 5. után felállva visszatettem a polcra és tudom: ha az enyém lenne, bizony sokat porosodna. Ugyanis nem érzek rá késztetést, hogy megint elővegyem, játsszak vele két órán át. Amikor megismertem a Pandemicet folyamatosan azzal akartam játszani. Újra meg újra megpróbálkozni vele. Itt ez teljesen elmarad, ami hatalmas probléma (jelzem, ez 5-6 játék után jött elő bennem, addig kis túlzással, de égtem a vágytól). Kevesen játszhattak eddig még vele az első kiadás csekély példányszáma és a második kiadás folyamatos késlekedése miatt. Talán pont ez a várakozás okozza, hogy többet várunk tőle és sajnos emiatt válik csalódássá egy jó játék. Nagyon sajnálom, hogy csak jó játék lett belőle...

rc5.jpgRemélem azért senkinek nem vettem el a kedvét, ha mégis így lenne, olvassa el újra Flyinghair remek cikkét a játékról. Aztán ha játszottatok, írjátok meg milyen volt, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is! ;)

Értékelésem, számokban:

Bonyolultság – 7. Nem igazán összetett játék, ha jobb lenne a szabályfüzet, csökkenne ez a pontszám.
Szerencse – 6. Jelen van, de ez nem hibája, és sok esetben befolyásolható is.
Stratégia – 5. Az események miatt fontos az előretervezés...
Taktika – 5. ... de sokszor az aktuális helyzetre is reagálnunk kell.
Kommunikáció – 6. Kooperatív játék és az eseményeket is felolvassuk.
Design – 3. Könnyen sérülő kártyák, gyenge táblagrafika, óriás doboz, sok apró, kezelhetetlen tartozék, kevés karakter és küldetés.

Végső pontszám – 7. Nagy erőssége, hogy ismeretleneket is bevonz a társasjátékok világába és több újító mechanizmussal is találkozunk, a témája pedig adott egy kellemes játékhoz. Ha a fentebbi hibákat maradéktalanul kijavítanák, akkor igazi klasszikussá válhatna és együtt lehetne említeni a bevezetőben írt művekkel...

Jó játékot!
Csibu

Képek forrása: www.boardgamegeek.com

18 komment

Címkék: kutatás könyv játékszabály egzotikus táblásjáték kooperációs családi játék egyfős worker placement

Húzópakli Video Review III - Santiago de Cuba

2013.07.23. 20:06 -csibu-

Sziasztok!

A februárban elkezdett videós társasjáték ismertető sorozat 3. része is elkészült! (1. 2.) Remélem ez is szíves fogadtatásra talál. Most a teljességre törekedtem és bár még mindig számtalan hibát látok benne, remélem nézhető, élvezhető és "tanulságos" lesz számotokra!

Ha kedvet kaptál a játékra, akkor irány a Yucata!
Ha érdekel több információ a játékról, menj a BGG-re!
Ha a szabályok érdekelnek, ez az oldal segíteni fog!

Jó szórakozást, jó játékot!
Csibu

ui.: a videó közepétől tapasztalható hangsávhibáért elnézést kérek, adj egy kis kakaót a hangfalra és máris minden renbden lesz! ;)

Csibu

1 komment

Címkék: videó hajós játékszabály kereskedelmi egzotikus online játékok táblásjáték családi játék

Zombi Maffia

2013.07.15. 14:40 -csibu-

Az elmúlt hetekben társasjáték találkozón (BÉTA) és ifjúsági táborban (Segít-Hetek?!) is megfordultam. Bizonyára ismeritek a maffiás/gyilkosos/farkasos (Werewolf) játékokat, melyekben véletlenszerűen vagy a játékvezető által két táborra osztódnak a játékosok és az egyik csapatnak a túlélés, a másiknak pedig a többiek kiütése a célja, miközben minden körben egyre kevesebb játékos marad életben és a csapatok győzelme a megfelelő taktikán és a kommunikáción múlik.

skull_kid_jatekok-125x90.pngA játéknak annyi alternatívája, szabálymódosítási van, amivel Dunát lehetne rekeszteni; az elmúlt 10 évben ezekből meglehetősen sokat kipróbáltam, játszottam és több száz játékot vezettem már le játékvezetőként. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után megtalálom a legjobb szabályt és a legjobb játékmódot, pedig ez a helyzet. A következő játékismertetés ennek a szabályait tartalmazza. Természetesen csak gyakorlott és beszédes játékosokkal érdemes játszani és nem feltétlenül lesz rá igaz, hogy mindenkinek ugyanannyira bejön. Viszont egy próbát mindenképpen megér! A szabályismertetés során próbálok az egyszerűségre törekedni, ha kérdés van, vagy valami kevésbé érthető, akkor nyugodtan kérdezzetek!

Az alábbi játékhoz legalább 10 fő javasolt, de 15-20 fővel a legizgalmasabb. A játéktéren (mely teremben, szabadban, de akár medencében is lehet) alkossunk egy nagy kört. A játékvezető középen, a többiek pedig a kör peremén állnak és várják a játékvezető instrukcióit. A játékvezetőnek választania kell majd játékosszámtól függően 3 (vagy 4) maffiát, 2 (vagy 3) rendőrt, 1 gyógyítót, 1 polgármestert, és a maffia közül az egyikőjüket darabolós gyilkossá kell kineveznie. Ezen kívül fel kell írnia egy cetlire egy célt a zombik számára, pl: öljék meg az összes fiút / öljék meg az összes hosszú hajút / öljék meg az összes szemüvegest, stb. Törekedjünk arra, hogy kb. a játékosok felére vonatkozzon ez az információ!

Minden forduló egy éjszakából és egy nappalból áll. Az éjszaka különböző szerepekhez tartozó játékosok cselekedetei mennek végig folyamatosan, a nappal során pedig a még élő játékosok beszélgethetnek és megpróbálják kitalálni, kik lehetnek a gyilkosok. Akinek nincs szerepe, annak szintén ez a célja, ők az ártatlan polgárok. A gyilkosok természetesen a többiek megölésével nyerhetnek. A játék során elhalálozók pedig zombikként élnek tovább, és az előzetesen lapra írt célt követik (melyet csak akkor látnak meg, mikor zombivá váltak). Ha ez teljesül, nyertek!

1327956296.4146-Kpkivgsk-f.jpg

Kezdő forduló: A játékvezető szól: - Alszik a város! - Mindenki becsukja a szemét és a játékvezető körbe-körbe jár és kiválasztja a különböző játékosokat, megfogva/megnyomva a fejüket és hangosan jelzi, hogy éppen milyen szerephez választ játékosokat. Senki nem tudhatja ki melyik szerepben van, csak saját maga.

Első forduló (melyet szintén a játékvezető vezényel le): Éjszaka
Ébred a maffia. Közösen felnéznek csöndben és közösen rámutatnak két(!) játékosra, őket akarják megölni. Visszaalszik a maffia.
Ébred a darabolós gyilkos (egyike a maffiának). Valakire rámutat, őt fogja "darabolni". Ha a karjára mutat, akkor Nappal ő a következő körben nem szavazhat, ha a lábára, akkor a következő körben nem cselekedhet semmit (pl. ha gyógyító, akkor nem gyógyíthat), ha a szájára, akkor a következő nappal nem beszélhet. Visszaalszik  a gyilkos.
Ébred a gyógyító. A játékvezető megmutatja neki kiket akartak megölni és egyikőjüket megmenti. Visszaalszik a gyógyító.
Ébrednek a rendőrök és valakire rámutatnak. A játékvezető a fejével jelzi, hogy maffia-e az illető. Visszaalszanak a rendőrök.
Mindenki felébred.

Első forduló: Nappal
A játékvezető megmondja ki halt meg, de azt nem, mi volt a szerepe. Aki meghalt, rögtön zombivá vált és nem beszélhet többet. A játékosok bármit mondhatnak, de hazudhatnak is! Ha a játékvezető elérkezettnek látja az időt, szavazást indít. Aki a legtöbb szavazatot kapta, meghal és zombivá válik (döntetlen esetén mindenki becsukja a szemét és a polgármester rámutat, ki halljon meg; ha nincs már polgármester akkor minden játék meghal akire ugyanannyi szavazat érkezett). A szavazás kezdetén mindenki becsukja a szemét és a zombik közösen eldöntik, kit akarnak kiszavazni. Az illetőre összesen 1 szavazat érkezik akkor is, ha 1 vagy ha 5 zombi van már játékban! Az ő szavazatuk viszont csak azután derül ki, miután már mindenki szavazott!

Második forduló: Éjszaka
Először a zombik élednek fel és rámutatnak valakire, akit meg akarnak enni. Ezután a maffia ébred fel, de most már csak 1 áldozatra mutatnak rá (azaz minden körben 2 áldozatnak kell lennie), majd a darabolós gyilkos is cselekszik. A gyógyítónak kettejük közül kell döntenie, kit hagy életben. A rendőrök is megkérdeznek ismét valakit, hogy maffiatag-e.

Második forduló: Nappal
Kiderül kit vagdalt meg a darabolós, és ki halt meg. Ezután ismét beszélgetés, és szavazás.

Ez így megy tovább addig, amíg meg nem hal minden maffia / meg nem hal minden nem maffia / nem teljesül a zombik célja.

Eddig nem tűnik nagy különlegességnek ez a módosítás, de a játék izgalma most következik: ha a zombik annyian lettek, mint aktuális játékosszámának fele (pl. 14 játékosból 7 zombi), akkor bekövetkezik a zombi-apokalipszis és nyernek a zombik! Ezt hogyan lehet megakadályozni? Meg kell ölni a zombivá vált játékosokat! A rendőrök, a maffia és a város polgárai is megölhetik őket. Hogyan? A rendőrök / maffiák a saját cselekvési körükben nem élő játékosra, hanem zombi játékosra mutatnak. Ez esetben az adott körben az összes (!), adott pillanatban élő zombi végleg meghal és kiesik a játékból. A város polgárai a szavazás során szintén szavazhatnak a zombikra. Ha rájuk érkezik a legtöbb szavazat, akkor abban a körben nem koncolnak fel maguk közül senkit, hanem az összes zombit megölik. Azaz most már azt is végig kell gondolni, mikor éri meg zombit ölni, ráadásul ha valakit az első körben megölnek, az is sokáig folytathatja a játékot. Ezen kívül még egy fontos problémát kiküszöböltünk: egyesek úgy játsszák, hogy nem derül ki az egész játék során, hogy aki meghalt, milyen szerepe volt, de így a logika egy idő után elvész a játékból. Egyesek úgy játsszák, hogy rögtön kiderül, milyen szerepben volt valaki, így tovább lehet logikázni, de ez esetben az izgalom lehet hiánycikk... Itt viszont amikor valaki zombivá válik nem derül ki róla semmi! Ellenben ha végleg meghal, akkor mindent megtudunk róla, így hullámokban érkeznek hozzánk információk; nem mellesleg megéri a zombikat is megölni...

Vannak helyzetek amiket érdemes előre megbeszélni, pl. ha ugyanarra a játékosra érkezik szavazat a zombiktól és a gyilkosoktól is, akkor ő mindenképp meghal; vagy van amikor egyszerre teljesül a zombik és a polgárok célja is. De arra is figyelni kell, hogyha már a 14 főből meghalt végleg 4 személy, akkor elegendő, hogy 5 zombi legyen (hiszen az 10-nek pont a fele): az apokalipszis bekövetkezik!

Mint mondtam, a gyilkosos játéknak ez már egy tényleg összetettebb játéka, amit akár ezen alternatívából is tovább lehet formálni. Remélem érthető volt és ki tudjátok majd próbálni. Ha így tesztek, kérlek számoljatok be róla, hogy milyen volt! Mi nagyon élveztük és sokkal izgalmasabb volt bármelyik korábbi játéknál, pedig ott is voltak igen komoly szituációk. Bárhogyan is legyen, ne feledjétek: ezen játékoknak az elsődleges célja, hogy mindenki jól érezze magát és nevethessen egy jót.

További ötletek: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyilkosos

Ezt kívánom én is nektek!
Kellemes nyarat: Csibu

Szólj hozzá!

Címkék: teszt humor szerepjáték játékszabály játékkészítés mekegek kooperációs partijáték

Top játékok és a dobókocka

2013.03.27. 15:52 -csibu-

Sziasztok!

DF.jpgÁltalános vélekedés, hogy a játékokat két fő típusba sorolhatjuk: eurogame és ameritrash. Tulajdonképpen előbbibe a magas taktikai és stratégiai játékok, és a maximum 1-2 órás játékmenet; utóbbiba a több interakció, külsőségekre sokat adó és a szerencsét is komoly tényezőként kezelő játékok tartoznak.

Az LFG.hu Társasjátékos fórumban [link] egy beszélgetés során felvetődött, hogy a boardgamegeek.com weboldal TOP 200 játéka közül vajon mennyiben található dobókocka. A ranglistáról azt kell tudni, hogy folyamatosan változhat a szavaztok alapján, létezik kategóriákra osztott lista is és létezik külön Geek és AVG Ranking is. Illetve a wargame, ameritrash típusú játékok kedvelői jóval kevesebben vannak a weboldalon, ezért ezen játékok általában rosszabb helyezést is kapnak az eurogame játékokhoz képest - bár véleményem szerint ez a tendencia változik és egyre többen kezdenek ilyen stílusú játékokkal is játszani, illetve értékelni azt a BGG oldalán.

BGG Rank.jpgTehát fogtam magam, végigböngésztem a TOP 200 játékot és megvizsgáltam, vajon a gamer szájakból elhangzó "az igazi társasjáték mellőzi kockát", vagy hasonló kijelentések mennyire igazak! Azt is beszámítottam, ahol a kocka csak befolyásoló tényező, nem képezi a játék fő mechanikáját (pl. SmallWorld). :) Lássuk! (Természetesen mivel én sem ismerem az összes játékot és az utánajárásom felületes volt, ezért a hiba lehetőségét fenntartom, mégis mindenképpen hasznos adatokat fogunk kapni!)

001-025. játék: 7-ben található
026-050. játék: 11-ben található
051-075. játék: 8-ban található
076-100. játék: 8-ban található
101-125. játék: 10-ben található
126-150. játék: 12-ben található
151-175. játék: 8-ban található
176-200. játék: 11-ben található

Azaz összesen a 200 játék közül pontosan 75 játékban van dobókocka, ami 37,5%-os dobókocka előfordulási arány. Én sem gondoltam volna.

Természetesen az, hogy nincs egy adott játékban egyáltalán dobókocka, nem jelenti azt, hogy nem található benne szerencsén alapuló mechanika. De valamiért a mai társasozók mintha elvből gyűlölnék a kockákat, de közben a szerencse megjelenését fontos kritériumnak tartják, hiszen - szerintük - attól lesz változatos, fordulatos és különleges egy-egy társasjáték parti. Ha engem kérdeztek én mindezt a játék hosszától teszem függővé. Egy 30-40 perces játékban egyáltalán nem zavar a szerencse. De ha egy 2-3 órás partiban két kockadobás határozza meg a győztes kilétét, az nem valószínű, hogy még egyszer elő fog kerülni.

Bárhogyan is, jó játékot és "sok szerencsét" kívánok mindenkinek!
Csibu

3 komment

Címkék: statisztika kutatás szerencse játékszabály kockajáték boardgamegeek

Te jössz!

2011.09.23. 23:38 -csibu-

Sziasztok!

Hányszor hallottátok már egy játék során, hogy "Te következel!", "Gyerünk már, mi lesz?", "Rajtad a sor!", "Ez a te köröd, de ne gondolkozz már annyit!", "Ne haragudjatok, de nem tudok dönteni!", "Nem tudom mit tegyek.", "Kérlek várjatok még egy kicsit!", "- Ki jön? -Te!", vagy ehhez hasonlókat? Sokszor? Bizony, ezek elég gyakran elhangzanak a játékok során. A 3. Yucata-n zajló LFG.HU-s bajnokság után (melynek végeredménye a bejegyzés végén olvasható) elgondolkoztam, vajon miért tartott 3-4 hónapig 19 mérkőzés, ráadásul ebből 17 egyszerre futott! Így hát kisebb kutatásba kezdtem: megvizsgáltam néhány játékot, hogy mennyi ideig tart egy-egy parti, egy-egy játékos kb. hány percet tölt gondolkodással, hányszor kerül rá sor.

Természetesen ezzel a szemlélettel nem lehet minden játékot vizsgálni. Azaz például a szerepjátékok, partijátékok többségét nehéz ilyen szempontból vizsgálni, hiszen 30-180 perc közötti is lehet játékidejük, ilyen szempontból igen változatosak. Leginkább az "eurogame" típusba tartozó játékokról lehet objektívabb vizsgálatot folytatni. Az egy másik kérdés, hogy 1-1 lépésünknél hány dologban kell döntenünk, hány lehetőséget és kombinációt kell mérlegelnünk - erre csak részben térek ki ebben a kis "vizsgálatban". Na de nézzük az általam vizsgált játékokat, azok tulajdonságait!

1. Arkadia: 2-4 fő játszhatja, kb. 60 perces a játékidő. Online a yucata.de oldalon is elérhető. 10 játékom tapasztalata alapján összesen 33-44 lépés alatt ér véget egy játék, azaz ennyiszer mondjuk azt egymásnak, hogy "Te jössz!". Átlagosan 1 játékosra 15-ször kerül sor, azaz a szomszédomnak kb. 15-ször fogom mondani a fenti mondatot!.Ez +-4-gyel változhat (tehát lehet játék, ami 11, de akár olyan is, amiben 21-szer fogunk lépni fejenként). Az is érdekes, hogy minél több játékos van, annál kevesebbszer, és minél kevesebben játsszuk, annál többször kerül ránk sor. Lépésünk során két nagyobb lehetőség közül választva kell cselekednünk, aminek átlagos ideje így fejenként 1-2 perc. Úgy gondolom, ez még benne van az élvezhető kategóriában, de egy másik vizsgálatban szívesen olvasnék arról, vajon hány perces gondolkodás mellett élvezhető egy-egy játék (ami ugye a társasjátéktól is erősen függ), és mikortól kezdünk el unatkozni/beszélgetni mellette.

2. Carcassonne - Hunters & Gatherers: 2-5 fő játszhatja, szintén benne van a "60 perc alatt" kategóriában, valamint a yucata.de oldalon szintén játszható. 6 mérkőzés alapján azt állapítottam meg, hogy fix, 90 lépésből áll a játék, ezt kell osztani a játékosok számával, így megkapjuk, hogy 18-45 között fog ránk kerülni a sor. Ennyiszer kell egy olyan egyszerű(nek tűnő) döntést meghoznunk, hogy egy lapkát hová helyezzünk le és tegyünk-e rá embert. Így hiába kerülünk sorra jóval többször, mint az Arkadiaban, nagyjából fél perc alatt már tovább is adjuk a húzózsákot.

3. Egizia: 2-4 fős, 75 perces játék, szintén elérhető netes formában. 7 játék alapján ki is derült, miért tart ilyen sokáig: minimum 100 de akár 150 lépésből is állhat egy-egy játék! Így átlagosan 35-55-szer kerül ránk a sor. Természetesen erre a játékra is igaz, ami az előzőekre, azaz minél többen vagyunk, annál kevesebbszer fogok én következni. Bár itt sem tűnik nehéznek eldönteni, hova helyezzem le hajómat, sokkal nagyobb előrelátást és kombinációt igényel a játék, ezért érthető a hosszabb játékideje. Az átlagos lépésidő mégis 1 perc alatt van, ezért élvezhető marad. Online játék esetében azonban annyiszor kell megvárni más játékosok megjelenését és lépését, hogy az Egizia partik igen hosszú időre is elhúzódhatnak!

4. Finca: 2-4 fős, 45 perces, online játszható. 5 játék alapján (melyek sajnos csak 2 fősek voltak) 70-80 összlépésből állt. Az átlagos lépésidő itt is elég alacsony, így magas az élvezeti faktora - élő játéknál. Sajnos tapasztalataim azt mutatják, hogy ha egy játék több, mint 50-60 összlépésből áll, akkor online formában könnyen élvezhetetlenné válik, ha nem gyakran lépnek ellenfeleink...

5. Hacienda: 2-5 fős, 60 perces, online elérhető. 15 parti alapján igen változatos képet kaptam. Összesen 40-70 lépésből áll, attól függően, hányan játsszuk. Az előző játékoktól eltérően itt nagyobb játékosszámnál nem csökken a fejenkénti lépésszám. Mindig ugyanannyi lépése lesz a játékosoknak, így ha sokan játsszuk, megnő az összes lépésszám, bár a fejenkénti is csökken valamivel. Ez példával bemutatva: 2 fős játéknál fejenként 20-24 lépés (összesen 40-48), míg 5 fősnél fejenként 12-14-szer (ez összesen 60-70 lépést jelent) kerül ránk a sor. Mivel 1-1 körünkben 3 akciólehetőségünk van, ez kb. 1-1 percet vesz igénybe, ami 4-5 játékosnál már zavaró lehet (hiszen 3-5 perc is eltelhet, mire ismét mi léphetünk).

6. Oregon: Minden alapadatban megegyezik a Haciendával, bár ezt maximum 4 fő játszhatja. Összesen 30-50 lépésből áll, 12-18 lépésből fejenként. Valamivel gyorsabb, mint fentebbi társa.

7. Pompeii: 2-4 fős, 45-60 perces, online is játszható. 10 játszma után az összes lépésszám 60-75, ami független a játékosszámtól. 16-38-szor kerülhet ránk sor, amikor kevés, de ahhoz éppen elegendő lehetőség közül választhatunk, hogy úgy érezzük: rajtunk múlik a játék végkimenetele.

8. Thurn und Taxis: 2-4 fős, 60 perces, online játszható. Ez az "év játéka" díjas játék összesen 40-80 lépésből áll, fejenként átlagosan 20-szor kerül ránk sor.  Talán pont ez a legoptimálisabb lépésszám: fejenként 20; de mindegyik kevesebb, mint 1 percet vesz csak igénybe.

9. Stone Age: 6 játszma után megállapíthatóvá vált, hogy hosszabb, mint az Egizia, így ezt sem feltétlenül javasolnám online formában. Összesen 130-180 lépésből áll, fejenként átlagosan 70-ből. Felépítését tekintve hasonló az Egiziához: letesszük a figuráinkat, amivel a lehető legjobb kombinációt hozunk létre, gondolva ellenfeleink várható lépésére. Mégis, élő játszmában gyorsabb, mint az Egizia - talán ez is az oka, hogy jóval előrébb áll a BGG ranglistáján.

10. Roll through the Ages: 30 perces, 2-4 fős, online szintén játszható. Érdekes, hogy a megvizsgált játékok közül ennek a legkevesebb az összes lépésszáma: 16-32. Átlagosan 8-szor adjuk át a dobókockákat egymásnak. Gyors, mégis élvezhető a magas szerencsefaktor ellenére. Nem véletlen, hogy az eddigi legnagyobb hivatalos Yucata-bajnokság ezzel a játékkal zajlott.

11. 7 Wonders: 3-7 fővel zajlik, 45-60 perc a játék ideje, online a brettspielwelt.de oldalon játszható, de csak élő játékban (azaz nem lehet a játékállást elmenteni és később onnan folytatni). Ez is érdekes, ugyanis ebben a játékban mindenki egyszerre tevékenykedik. Bár ezért minden körben - ami pontosan fejenként 18 lépés, tehát 54-126 közötti - a leglassabbhoz kell alkalmazkodni, ez mégsem zavaró. Pont ez a tulajdonsága vezetett ahhoz, hogy jelenleg a 11. helyen szerepel a BGG ranglistáján. Online játszáshoz az egyik legjobb játék, ott akár 10-15 perc alatt lejátszható (hiszen nem kell paklit keverni, osztani, manuálisan kiosztani a jelzőket, számolni a pontokat, stb.)!

12. Agricola: Sajnos csak kétfős játéknál tudtam vizsgálni, de nálunk átlagosan 40-szer került sor egy-egy játékosra. Ez igen soknak tűnik, pláne hogy rengeteg lehetőség, rengeteg kombináció van benne, így hamar elérhető a 2 órás játékidő. Itt már érdemes stoppert/sakkórát használni és limitálni a játékosonkénti össz.időt (az Agricola-világbajnokság magyar selejtezőjében ez 30 perc volt).

13. Le Havre: Az Agricola szerzője készítette és a legtöbben ezt gyengébbnek is vélik nála. Hogy pontosan miért? Erre nagyon jól rávilágít az, hogy 100-145 lépéssel kell számolni, és érzésem szerint sokkal nagyobb benne a kombináció szerepe - bár kevésbé is látszódik játék közben, ki áll nyerésre. Érdekes, hogy 2 fős játék esetén fejenként 50, 3 fősnél 44, 4 fősnél 36, 5 fősnél 29 lépéssel kell számolni fejenként, ami azt jelzi: az alkotó (Uwe Rosenberg) komolyan foglalkozott azzal, hogy még élvezhető maradjon több játékos esetén is.

14. Krawall vorm Stall: Ez az egyik kivétele a megfigyelt játékoknak. Ez egy csirkés versenyjáték, már összeadni tudó gyerekek számára készítve. A lépésszáma nagyon változó, szerencsétől, játékosoktól függően (hasonlít egy kissé a partijátékokhoz), de átlagosan 10-15-ször kerül sor egy-egy játékosra, így fél óra alatt lejátszható.

15. Saint Petersburg: Utoljára hagytam ezt a játékot. A hosszát tekintve a legdurvább adatokkal ennél találkoztam. Legjobb esetben is minimum 160-szor kell másik játékosnak lépni, de ez a szám könnyen 250 felé is ugorhat! 12 játék alapján átlagosan 75-ször került sor 1-1 játékosra! Ennek oka egyértelműen az, hogy 2-3 lépés után mindig csak passzolásra kényszerülünk. Ez élő játéknál másodpercek alatt lezajlik, az interneten azonban ugyanúgy meg kell várni egymás belépését. Licitálós játék esetében ugyanez a helyzet: online formában hihetetlenül lelassul a folyamat.

Összegzés: legoptimálisabbnak azt látom, hogy nagyjából 20-szor kerüljön ránk sor, ennél több esetén óvatosan kell online játékba bocsátkoznunk. Minél szerencsefüggőbb és minél összetettebb egy játék, annál veszélyesebb nagy lépésszámú játékot választanunk, és a 4 főnél magasabb játékosszám esetén is igen hosszú játszmákat kaphatunk. Mindenkinek van saját értékítélete, így el tudja dönteni, rövidebb-hosszabb, egyszerűbb-összetettebb  társasjátékkal, 2, vagy több játékossal játszik szívesebben. Remélem ennek eldöntéséhez vagy a különböző irányok megismeréséhez segítséget kapott az olvasó!

Most pedig a 3. LFG-s Saint Petersburg bajnokság végeredménye következik:

A csoport továbbjutói: vigaszág: Halga és Fhuse, döntő: Noctua és Dunda.
B csoport továbbjutói: vigaszág: Lenke, döntő: Csibu.

Vigaszág eredménye: 4. Halga 5. Lenke 6. Fhuse! Nagy gratuláció Halgának, aki megnyerte ezt a "kisdöntőt"!
Döntő eredménye: 1. Dunda 2. Noctua 3. Csibu!

A Saint Petersburg bajnokságot tehát Dunda nyerte, ő lett a legjobb játékos, minden elismerésem az övé! Nagyon jó játékkal, megérdemelten lett bajnok!

Remélem mindenkinek tetszett a bajnokság, és senki nem gondol rá vissza rossz szájízzel. A folytatás remélem nem marad el! Addig is:

Jó játékot kívánok mindenkinek: Csibu

ui.: részletes eredmények: katt!
A Te jössz kép forrása: katt - by foxoncz.

4 komment

Címkék: statisztika kutatás bajnokság játékszabály logikai online játékok mekegek boardgamegeek

A világ megmentése - kockajáték formájában

2011.06.02. 00:39 -csibu-

Sziasztok!

Mai bejegyzésem elég szokatlan, hiszen egy kockajátékról, egy egyfős játékról, egy szabadon terjeszthető, kiadást nem megélt, 2010-es játékról van szó. Nevezetesen: az Utopia Engine címet viselő, fantáziavilágban játszódó játékról.

 

A kockajátékokat nem különösebben szeretem. Bár ez nem jó kifejezés. Inkább úgy fogalmazok, hogy többségükkel szívesen játszom, de nem tartom őket igazán jó játéknak, hiszen a nevében is benne van: a kockadobásaink döntenek a játék fontos részeiről. Ezek lényege az, hogy adott helyzetből ki tudjuk-e hozni a legjobbat. Rengeteg olyan játék van (értsd: taktikai játékok), ahol a cél ez: adott helyzetből a legjobbat kihozni. De a kockadobásoknál - ha nem egyedül játsszuk - általában az lesz a döntő, hogy ki dob jobbat a többieknél. Ezt pedig szerencse címszó alatt találjuk a lexikonban. A szerencséről pedig úgy gondolom, hogy nem szabad, hogy túlságosan befolyásoljon egy játékot. Nem baj, sőt, sokszor remek színesítő elem a szerencse, de csak akkor élvezem az ilyen játékokat, ha azt érzem, hogy nem csak a kockadobások, vagy a szerencse dönt a végső sorrendről. Rengeteg ehhez a témához (kockadobás/szerencse) kapcsolódó játékot fel tudnék sorolni a Thébától a Stone Age-n át a Roll through the Ages-ig, vagy akár Knizia meg-megújuló kockajátékait (Pickomino, Decathlon, stb.), és akkor még a szerepjátékokat (melyek túlnyomó többsége hatalmas szerencsejáték - de ezt a hangulat miatt elnézzük nekik) nem is említettem. Adott esetben egyébként ha kocka is található egy játékban, de a játék befolyásoló szerepét továbbra is magaménak érzem, nagyon is tud tetszeni egy-egy játék (pl. Formula D, Colosseum, Galaxis roncsderbi, Heimlich and Co, Small World, bár ezek is mind megérnének egy-egy misét ezzel kapcsolatban külön-külön, de akkor sosem érnék a végére :D) .

Egyszemélyes játékot is szoktam játszani, persze jóval ritkábban. Önmagában olyan játékot, amit csak egyedül lehet játszani, nem igazán vennék. De ha papírral-ceruzával (Kniza: Decathlon), vagy nyomtatással (Zombi a zsebemben) hamar előállítható, szívesen kipróbálom. Néhány játék esetén előfordul, hogy egyszemélyes játékvariánst is kreál az alkotó, főleg Uwe Rosenberg nagynevű játékai ilyenek (Le Havre, Loyang, Agricola), melyek közül az Agricolát többször játszottam már egyedül.

Különösen nem vonzódok tehát az egyszemélyes és a kockajátékok iránt, most mégis ennek ötvözete tartott lázban 2 héten át. Én fordítottam le ugyanis Nick Hayes Utopia Engine nevű játékát magyar nyelvre. A 12 oldalas játékszabály nagyon hosszúnak tűnhet, pedig egyszerű játékról van szó, a játékszabály pedig rengeteg ismétlést és hangulati elemet tartalmaz - pont ezért egy 13. oldalt, egy áttekintőt is készítettem a játékhoz, mely ún. Kalandlapo(ko)n folyik. Ezeket a lapokat is lefordítottam, bár a helységek, tárgyak és ellenségek neveivel eléggé meggyűlt a bajom. A játékhoz elegendő ezen lapok kinyomtatása, egy ceruza, egy radír és két dobókocka.

A játék története, hogy műszerészként össze kell gyűjtenünk az Utópia Motor 6 alkatrészét, ezeket aktiválnunk kell, összeszerelni és végül beindítani ezt a Motort, mely ha időben beindul, megmenekül a világ. Ha a rendelkezésünkre álló 14 nap elfogy, akkor viszont nem csak nekünk, de az egész világnak is befellegzett.

E négy akció közül igazán csak az első három lényegesebb, hiszen ezek sorrendje és sikereink befolyásolják a Motor végső beindítását, ami vagy sikerül - vagy nem... A 6 alkatrész/szerkezet 6 különböző területen van, mindegyik területen maximum 6-szor kereshetünk a tárgy után. Ha ezalatt nem sikerül rátalálnunk a tárgyra, automatikusan megszerezzük azt - bár addig rengeteg időt vesztegetünk el, így fontos, hogy már első kereséseink sikert hozzanak...

Hogyan zajlik egy keresés? Dobunk két kockával és egy 3x2 mezőt tartalmazó táblázat üres részeibe beírjuk a számokat. Hogy hova írjuk, azt mi döntjük el. És pontosan ezért, hiába kockadobás, hiába szerencse, azt érzem, hogy van befolyásom a játékra. Így 6 dobás után például kaphatom a következő eredményt: 526 az első és 426 a második sorban. Ha kitöltöttük teljesen a táblázatot egy egyszerű kivonást végzünk el rajtunk, mely jelen esetben 100, majd megnézzük egy kis táblázatban (két játék alatt kívülről fújjuk) hogy ennek az eredménye mi. Ha 0-10 közötti az eredmény, megtaláltuk a szerkezetet, ha 11-99 közötti, akkor egy elemet találtunk, mely a szerkezetek összekapcsolásához kell, ha ennél nagyobb, vagy negatív értékű, valamilyen ellenséggel kell megküzdenünk. Elég sok mindenről dönt tehát ez a 6 dobás, de bármit is hozzon a sors és a taktika, remek szórakozást fog nyújtani már csak a keresés időszaka. Az aktiválás és az összeszerelés hasonló sorrendben működik: dobsz, számokat beírsz, kivonsz, eredmény alapján valami történik és természetesen úgy próbálod beírni a számokat hogy minél kedvezőbb események következzenek be.

A játék maga nagyon egyszerű, de sokadik játék után is összetettnek tűnhet, holott egyáltalán nem az. Egyszerűsége ellenére állandóan azt érzem, hogy van befolyásom a játékra és igenis rajtam, nem pedig a kockadobásokon múlik a játék, ráadásul a hangulatra sem lehet panasz. Bár kicsit sokallom a játék idejét (elsőre kb. 30 perc, aztán ez folyamatosan csökken, szerintem az 5. játékra már beáll egy állandó 15-20 percre), a kihívás állandóan megmarad, ugyanis nagyon nehéz benne végleges győzelmet aratni, így a játékok többsége arról szól: meg tudom-e javítani korábbi rekordomat? Eleddig 6 játék alatt csak a legutóbbi, hatodik játék során tudtam megmenteni a világot. Ekkor 160 pontot, korábban 60-110 körüli pontszámot értem el.

Az internetről letölthető kicsinyített verzióval akár zsebben is elférő játékról van tehát szó, ami egy-egy utazás, várakozás alkalmával remek időtöltés! Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kihívásokat!

Összegezve:

Bonyolultság: 4. Összetettnek tűnhet elsőre, de néhány játék után könnyeddé válik.
Szerencse: 7. Kockadobás, tehát szerencsejáték. Azonban nem a szerencse dönt!
Stratégia: 4. Megjelenik, amikor eldöntjük, hogy hol keressünk, mikor és mit aktiváljunk, mit használjunk fel, stb.
Taktika: 7. Adott eredményekből ki tudjuk hozni a legjobbat? Ez a játék egyik kulcsa.
Kommunikáció: 0. Egyszemélyes játék, mely csak akkor kívánt némi kommunikációt, amikor elújságoltam feleségemnek, hogy "Végre nyerteeem!". De mivel nem együtt játszottunk, ezt inkább nem veszem kommunikációnak. :)
Design: 6. Sajnálom, hogy nincs színes változat. A nyomtatóbarát verzióra felfért volna még egy-két jelölő, aminek hibája elnézhető, de zavaró. Azonban kis helyen elfér, az eredeti kalandlapok szépek, ezek átláthatóak.
Végső pontszám: 8. Bárcsak lehetne többen, akár kooperáció formájában játszani... Nekem nagyon tetszik!
 
Most pedig álljon itt néhány fontos hivatkozás:
A játék adatlapja a Boardgamegeek.com oldalon: Katt!
A játék magyar verziója egyelőre nem került elfogadásra, addig fájlmegosztórkól tölthető le egy állományban az általam fordított magyar játékszabály és a magyar nyelvű Kalandlapok: Data.hu, illetve FileDropper.com.
 
Jó játékot kívánok: Csibu

 

6 komment

Címkék: szerencse fantasy játékszabály kockajáték játékkészítés egyfős

Jamaica - a kalózok versenye

2011.04.14. 00:19 -csibu-

Sziasztok!

Ma a Szolnoki Társasjáték Klubban (SZTK) két játékot is játszottunk a címben már megnevezett játékkal, a Jamaicával. A 2007-ben megjelent játéknak három készítője van: Malcolm Braff, Bruno Cathala és Sébastien Pauchon. Közülük Cathala neve lehet a legismerősebb, aki többek között a Boomtown, a Mr.Jack, Senji, Shadows over Camelot alkotója is. Ezen játékok és a három tervező együttes alkotása, a játék gyönyörű megjelenése arra engedett következtetni, hogy egy kiváló alkotással lesz dolgunk, azonban (legalábbis én) csalódtam benne. Úgy adódott, hogy az első játék után általam javasolt szabályvariánssal is játszottunk - ami már sokkal jobb játékot hozott. Az eredeti és ezen módosított játékról is szó van ebben a játékismertetőben.

A Jamaica története egyszerű: kalózok vagyunk, és el akarjuk dönteni, ki a legjobb kalóz. Ezt pedig a Jamaica szigete körül rendezett "kalózverseny" hivatott eldönteni. Nem elég a leggyorsabbnak lenni, de útközben oda kell figyelni, hogy minél több kincset gyűjtsünk össze - ugyanis itt nem feltétlenül a leggyorsabb játékos lesz a győztes! (Ez a módszer kicsit a Citadellára hajaz: ha ott valaki felépíti a 8. városrészt, vége a játéknak, de nem feltétlenül az nyer, aki ezt az eseményt létrehozta.) A játék alapjai egyszerűek, mechanizmusa alapvetően tetszik és számomra újdonság volt. Minden körben van egy kezdőjátékos (kapitány) aki dob két 1-6-os értékű kockával, majd eldönti, melyik számít "nappalnak" és melyik "éjszakának". Minden játékos kezében van 3-3 kártya, aminek két sarkában ott van 1-1 ikon. A bal oldali ikon a "Nappal", a jobb oldali az "Esti" eredménynek felel meg. Ezen ikonok lehetnek előre, vagy hátra lépések, és ágyú, étel, vagy arany berakodása. A dobott értéknek megfelelő mennyiségű árut rakodunk be, valamint a dobott értéknek megfelelő mezőt léphetünk előre a sziget körül. Azonban rengeteg mezőn a megállásért fizetni kell, hol aranyat, hol ételt, így felkészülten kell odaérkeznünk adott helyre, ahol ha ellenséges kalózhajó áll, akkor csatára kerül sor, mely kockadobással dől el, de befolyásolható a végkimenetel az ágyúk segítségével. (A harc részleteire nem fogok kitérni, de mindenképpen megjegyzem, hogy nagy benne a szerencsefaktor. Ez mégsem zavar, mert nem súlyt le senkit annyira 1-1 vereség, és egy csöppet befolyásolható az ágyúkkal, ami mindenképpen előnyére válik, így ezzel a "harcrendszerrel" nincs gondom.)

A mezőkön lépdelve van 9 "búvóhely" ahol kincs van. Ezeket felhúzva előnyökre, értékes, vagy éppen elátkozott kincsre lelhetünk, tehát érdemes ezeket gyűjteni, de itt is megjelenik a szerencse szerepe, hiszen könnyedén bukkanhatunk olyan kincsre, ami mínusz pontokat fog érni a játék végén - bár ezen kincsek átadhatóak ellenfeleinknek győzedelmes csatát követően. A kérdés többször megjelenik: menjek a kincshez tartó hosszabb úton, vagy a sziget szélén maradjak, így gyorsabban célba érve? A szerencse a kockadobásoknál azonban olyan meghatározó szerepet tölt be, hogy ezt csak megérzés alapján lehet eldönteni, ami mindenképpen negatívuma a játéknak, legalábbis az én szememben. A kincs titka, az a kérdés, hogy vajon mi lehet benne erősíti a játék hangulatát, ami alatt végig úgy érezhetjük, valóban egy kalózverseny kellős közepén vagyunk!

Ha valaki körbeér és eléri a célt, azonnal vége a játéknak, megnézzük ki hol jár a sziget körül, ez alapján -5 és +15 között terjedő pontokat kap. Ehhez hozzáadjuk a titkos kincsek mínusz vagy pozitív pontszámát, majd a hajóban fellelhető berakodott aranytallérokat, így megkapjuk a játékosok végső pontszámát. Aki többet szerzett, az győz.

Az egyébként akár 2-en, akár 6-an játszható játék hangulata, kinézete tökéletes, ilyennek kell lennie egy jó játéknak. Azonban a szerencse szerepe óriási, és ezért első ránézésre nem volt szimpatikus a játék. Hogy pontosan mi nem tetszett benne?

- A játék azonnal véget ér, ha valaki beér a célba. A többiek nem léphetik le adott kört, így aki beért, eggyel több kört hajthatott végre a többieknél (körülbelül 15 körből áll egy játék, így ez igen fontos tényező!).

- Nem elég, hogy két kocka eredménye alapján cselekszünk, a 3 kézben tartott kártyák behatárolják mit cselekedhetünk, tehát körönként 3 lehetőség közül választhatunk, így azon fog múlni egy-egy kör sikeressége, hogy milyen szerencsés "akciókártyákat" húztunk.

- A játék hatalmas hibája - szerintem - hogy a lemaradó játékosokon nem segít. Az első játék során egyik társunk két kalóztámadásban vereséget szenvedett, ellopták tőle az ételmennyiséget, így nem tudott előrébb lépni. Több körön át csak hátrébb-hátrébb csúszott, mert vagy nem volt elég nagy egy dobott kocka eredménye, vagy nem volt olyan akciókártya a kezében, amivel előrébb léphetett volna.

- Van egy sáv a sziget körül, nem sokkal a cél előtt. Aki azon a sávon kívül esik, mindenki -5 pontot kap. Az is, aki 1 mezőre volt a sávtól, az is, aki 25 mezőre volt tőle. Így hiába volt egy játékos a 3. helyen, ugyanúgy -5 pontot kapott, mint a leghátul álló, ami egy versenyjátéknál igen nagy baki (lásd: ábra).

- Egyik játékos 1 mezőre volt a sávtól, így -5 pontot kapott. Raktárából kifogyott az arany, korábban kincset nem tudott szerezni, azonban a 6 játékos közül a 2. volt. Az első helyezett körbeért, így egy akcióval kevesebbet tudott kihasználni, nem tudott újabb pontokat szerezni. Bár körülbelül 10 mezőre volt a céltól és 2. helyen állt, -5 ponttal utolsó lett! Az a játékos, aki pedig még a sziget elején járt a hánykolódó hajójával, felhalmozott a hajóján 20 aranyat, amiből -5 pontot levontunk, amiért nem esett bele a játék végi "sávba", így 15 ponttal (bár utolsó helyen állt hajójával) 2. lett a versenyben, 1 ponttal lemaradva az első helyezett játékostól. Kérdem én: hol itt a kiegyensúlyozottság? Hol itt a verseny? Ez így nem verseny, hanem egy játék, hogy ki gyűjt a hajójába több aranyat, aztán egyszer csak majd vége lesz és aki többet gyűjtött, nyer... Úgy érzem, az alkotók valahol kisiklottak a játék készítésekor...

Annyira nem hagyott nyugodni ez a sok dolog, hogy miután játszottunk egy Felix, the Cat játékot, ismét elővettük és az általam javasolt szabályokkal játszottuk, melyek a következőek voltak:

Mind a 11 kártyánk egyszerre a kezünkben volt, ezek közül minden körben kiválasztottuk a legjobb akciót. Így ugyanannyi esélye volt mindenkinek, és kevésbé a szerencsén múlt a dolog. A játék végén lepontoztuk az állást, amikor beért adott játékos a célba, de megvizsgáltuk mi lett volna, ha minden játékos lelépheti az adott kört.

A következőket állapítottuk meg a játék végén: bár több idő volt kiválasztani, hogy melyik akciót válasszuk (1 perc helyett 2 perc volt, de ezt az időt mindenki egyszerre gondolkozza végig, így összességében 10 perccel nőtt meg a játékidő, hisz a kártyák fogyásával ez a 2 perc is állandóan rövidült, az utolsó kártyánál, tehát a 11. körben nem is kellett gondolkozni), sokkal kiegyensúlyozottabbá és izgalmasabbá vált a küzdelem. Nem volt lemaradó kalóz, mindenki egy helyen volt, sokkal több csatával és a kincsek megszerzésére irányuló próbálkozásokkal. Természetesen a kockadobás miatt a szerencse megmaradt, úgy éreztem, ezt a fajta szerencsét lehet kezelni, így ezt a játékot már élveztem. Amikor az első játékos beérkezett a célba, pontoztunk, és utána megnéztük, mi lett volna, ha mindenki lelépheti a körét. Bár az utolsó két helyen változás nem történt volna, az első három helyezett rangsora alaposan átrendeződött, így nagyon nem mindegy, melyik változattal játsszuk.

Amit még utólag módosítanék, az a helyezés alapján járó pontozás. Mint mondtam, egy sávon túl mindenki -5 pontot kap. Én ezt helyezés alapján adnám. Az első (aki az eredeti szabályok szerint is 15 pontot kap) 15, a második 10, a harmadik 5, a negyedik 0, az ötödik -5, a hatodik -10 ponttal "gazdagodna", így mégis lenne súlya annak, hogy ki hogyan áll a versenyben. Valamint az is zavaró lehet, hogy a jobb oldali ellenfelünk 6-ból 5-ször előttünk lép, ami egy versenyjátékban szintén nem túl jó dolog. Ha lehetne, akkor egy olyan licitálós fázist vittem volna a játékba, ahol a raktárainkban lévő aranyakkal (ami a bankba kerül) licitálhatnánk adott kör sorrendjére. Ha nagyon fontos adott esetben, hogy mi lépjünk előbb, komoly gondot okozna eldönteni, mennyi aranyat áldozzunk rá, ami szerintem tovább fokozná a játék hangulatát és a versenylázat.

 (1 kártya a 11 választható akciókártya közül)

Összevetve a két játékot utóbbi sokkal kiegyensúlyozottabb és izgalmasabb volt, ezzel a változattal szívesen játszanék vele máskor is - az eredeti szabályok alapján azonban olyan nagy a szerencsefaktora és kiegyensúlyozatlansága a játéknak, hogy inkább hanyagolnám.

Remélem ettől függetlenül nem vettem el tőle a kedveteket, aki egy könnyed délutánt akar, annak remek kikapcsolódás, de a játék eredeti szabályain mindenképpen érdemes változtatni, amit természetesen a játék elején meg kell beszélni közösen, hoyg ne legyen belőle később vita.

Összegzésem, számokban:

Bonyolultság: 2. 10-15 perc kell csak a szabálymagyarázatra, egyszerű játék, akár nagyobb gyerekekkel is játszható.
Szerencse: 10. Kockadobás, kártyahúzás, kincsszerzés, csata: a szerencse a játék alapvető mozgatórugója.
Stratégia: 1. Nincs szerepe a stratégiának az eredeti szabályok szerint. Amennyiben az általam eszközöl módosítással játszunk, miszerint minden akciókártyából egyszerre választhatunk, úgy ez a szám 6-osra növekszik!
Taktika: 10. Adott kockadobás eredményéből és a kezünkben levő három lapból mit tudunk kihozni? Erről szól a játék.
Kommunikáció: 4. Csatáknál van szerepe, akciókártyáknál van szerepe, így ennél a játéknál nem fogunk csöndben ücsörögni - bár úgy is játszható.
Design: 10. Kiváló grafika, kiváló doboz, kiváló játékelemek. Talán a kihajtható szabályfüzet nem tetszik, mivel nem túl praktikus, azonban nagyon szép és ötletes.
Végső pontszám: 5. Eredeti szabályokkal játszva "Ki nevet a végén", kalózos, felturbózott változatban. Módosított szabályokkal ez az érték mindenképpen eléri a 7-est. Ha valaki foglalkozna azzal, hogy kiegyensúlyozza a játék általam említett problémáit, akár a 8-ast is elérhetné, mert a hangulata kiváló.
 
Jó játékot kívánok: Csibu
 
ui: a képek a www.boardgamegeek.com weboldalról származnak!
 

 

7 komment

Címkék: szerencse pénz hajós játékszabály egzotikus táblásjáték családi játék versenyjáték

Társasjátékok Politikai Főcsoportfőnökség-módra

2010.10.09. 21:44 Plenni

Mindenekelőtt felejtsük most el az - összes agresszív, imperialista társasjátékot - Agricolát, a Catant, a Cubát és minden mást, ami sokunk számára "a társasjátékozást" jelenti. Érdekes kis apróság akadt a kezembe a minap. Ennek a kis kiadványnak a segítségével röpke időutazásra hívnám a nagyérdemű olvasót. Nem megyünk messzire, csak 61 évet ugrunk vissza az időben: egy évvel vagyunk a Cluedo megjelenése után: 1949-et írunk.

Játsszunk együtt!
Társasjátékok

Kiadja a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége
Felelős kiadó: Ilku Pál ezds.
Budapesti Szikra Nyomda NV, V., Honvéd-u. 10. - 48889
Felelős vezető: Radnóti Károly

A politikailag korrekt, ideológiai-képzettséget átadni kívánó kiadvány társasjáték szabályokat tartalmaz, amolyan kommunista módra (érdemes egy pillantást a felelős kiadó, Ilku Pál életútjára is vetni.) Jó pár játék ismerősen csenghet füleinknek, de az igazi pikantériáját kötetünknek mégis az adja, hogy a játékok jó része fűszerezve van némi politikai adalékkal. Lépten-nyomon bujkáló nyilasokkal, géppisztolyokkal, "vetőállás foglalásokkal" találkozhatunk. De most már csapjunk is a közepébe! A képek és az idézett szövegrészletek úgyis magukért beszélnek.

Nem hiába! Kemény dolog a katonaság. Nos, kinek van kedve egy partihoz, mondjuk egy jó néphadseregjelvénnyel ellátott, fémcsatos bőrszíjjal?

No comment! A példaként felhozott "némafilm" sem rossz, de a legjobb rész: "aki a legértelmesebben magyarázza meg"...
Vélhetően apró nyomdahiba az első bekezdés második mondatának a végén a kérdőjel.

Gyakorlatilag egy műveltségi vetélkedő a könyvecske 14-es számú társasjátéka, ami a  - nekem kicsit furcsa - "Képzettársítás" nevet viseli. A játék lényege, hogy "írjunk fel egy sor külföldi városnevet annyi példányban, ahány résztvevő van. Osszuk ki a cédulákat a játékosok között azzal, hogy írják oda minden város mellé azt az országot, amelyhez tartozik...". Majd ugyanígy irodalmi címekkel és évszámokkal. "Aki meghatározott idő alatt a legtöbb helyes választ adja, az a győztes".
A városnevek és a könyvcímek magukért beszélnek. Érdekes, hogy Sztálin neve Sztálingrádot leszámítva sehol sem szerepel a kötetben. Igaz, még csak 1949-ben járunk, a kultusz hazai megindulásának elején. Nota bene 1949 Rajk László perének és kivégzésének is az éve.
Szintén érdekes, hogy a később a köztudatból szisztematikusan kiírtásra kerülő "Szent (Szt.)" szó még szerepel István király neve előtt. Persze az ezt követő 6 évszám már ideológiailag "rendben" van. Meglepő az is, hogy 1945 kapcsán a földreformot írják példának. Bár tény, hogy a többi párt mellett az MKP is ezt tartotta az egyik legfontosabb programpontjának, de hát azért mégis!
A 15-16-os játékok is "ütősek". "Nevet nem kell aláírniok" - gondolom úgy is ki tudják deríteni, kinek az írása... A totalitárius rendszerek fő éltető eleme gyönyörűen megjelenik a játékszabályban: "Minden magánügy váljék közüggyé a társas együttes játékában.".


Idéznék még az előszóból pár részletet:
"lévők, vagy egy részük nem tud követni. Tudnia kell, hogy minden együttlét célja az, hogy az egyes embereket a közösség ügyébe bekapcsolja..."
...
"A zálogkiváltásba sok mulatságos, érdekes és sok hasznos ötletet is bele lehet vinni. Pl.:
Mondjon rímet saját nevére.
Tartson dorgáló beszédet önmaga felett.
Őszintén mondja el három jelenlévőről szóló véleményét.
Jelöljön meg öt nagy élő politikust.
Nevezze meg azokat a politikai pártokat, amelyek a
Függetlenségi Népfrontba tartoznak.
Foglalja össze röviden, mi a demokrácia?
Tartson rövid március 15-i, május 1-i, vagy egyéb ünnepi beszédet.
Mikor szabadította fel a dicsőséges Szovjet Hadsereg Magyarországot?
Adjon ki rajának egy támadási parancsot."

11 komment

Címkék: könyv történelem játékszabály

Rettegés Arkhamban

2010.08.04. 10:42 -csibu-

 

Sziasztok! Mai bemutatandó játékom nem más, mint az Arkham Horror. A leírás körülbelül 20-25 lejátszott játék után született, mialatt több típusú/korú/nemű játékosokkal játszottam eme egész jó kooperációs játékot.
 
De kezdjük az elején, mi is ez az Arkham Horror kooperációs játék? A kooperációs játékok lényege, hogy a csapat (többnyire) egy cél érdekében tevékenykedik: le akarják győzni a játékot. Ez sokféle háttértörténet szerint történhet, csak néhány példa: lovagok vagyunk (Shadows over Camelot), süllyed a tengeralattjárónk (Red November), vírusok lepték el földünket (Pandemic), űrhajónkon cylon van (Battlestar Galactica), vagy éppen szörnyek ellen kell megküzdenünk (Arkham Horror), stb.. Mi most utóbbiról beszélhetünk, meg kell mentenünk a világot a szörnyektől és az úgynevezett Mérhetetlen Véntől, aki tulajdonképpen a „főszörny”.
 
Az 1920-as évek Amerikájában járunk, Arkham városában, ami egy elég instabil helynek számít. A Mérhetetlen Vén éledezik és ennek hatására egyre több dimenziókapu nyílik a városban, amikből különböző szebbnél szebb szörnyek törnek elő és rémisztgetik a város lakóit. Ezeket a szörnyeket kell megölni és a kapukat bezárni úgy, hogy valaki átmegy a kapun a másik dimenzióba, és sikeresen visszatér onnan. Ha sikerül elegendő kaput bezárni, a játékosok visszaűzték a Mérhetetlen Vént. Ha azonban nem, föléled és egy utolsó támadást intézhetünk a „főszörny” ellen. De ennek számunkra sikeres kimenetele igen csekély.
 
Mindenki egy-egy karakter bőrébe bújhat (16 karakter közül választhatunk), így kap különböző kártyákat, jelzőket. Ez utóbbi lényeges elem, ugyanis ebben a játékban tömérdek jelző megtalálható, a doboz nem is egy könnyű darab – a játéktábla is óriási. Minden karakternek hat tulajdonsága van (gyorsaság, lopózás, ösztön, akaraterő, mítoszismeret, szerencse), ezeket kell felhasználni a különböző próbák során. Ezeket a próbákat (a játék egyik hátránya) kockadobások döntik el. Ha nem ér minket váratlanul az esemény, amelynek következtében tulajdonságpróbát kell tennünk, fel tudunk rá készülni, így több kockával is megpróbálhatunk sikeres próbát tenni. A hat tulajdonságon kívül minden nyomozó rendelkezik épelméjűséggel és életerővel. Utóbbi ha elfogy, a kórházban kötünk ki, míg ha előbbi fogy el, az elmegyógyintézetben. A különböző karaktereknek különböző pozitív tulajdonságuk is van, valamint mindegyik más-más induló készlettel vág neki a kalandoknak. Ez lehet több pénz, erős fegyver, különleges hatalom, varázslatok, erősebb tulajdonságok, több nyom, stb.
 
Minden körben először frissítési cselekedeteket hajtunk végre, aztán minden játékos mozog a meglehetősen nagy, de jól kinéző és átlátható játéktábla különböző helyszínei között. A harmadik fázisban események történnek Arkhamban, attól függően, hogy melyik karakter hová ment, a negyedik fázisban pedig az idegen világokban lévő nyomozók eseményei történnek meg. Majd minden kör utolsó fázisában felhúzunk egy mítoszkártyát, ami tulajdonképpen a szörnyek „lépése”, ugyanis ettől valahol új kapu nyílik, valahol újabb szörnyek bukkanhatnak elő és még megannyi esemény történhet – általában a játékosok kárára.
 
 
A játék előnye, hogy akár egyedül is játszható de akár 8 fő is élvezheti az izgalmakat. Más kérdés, hogy tapasztalataim szerint minél többen játszunk, annál könnyebb a győzelem (sőt, mi ha legalább 4-en játszunk is könnyedén visszaszorítjuk a rettenetes ellenfelet). Ez utóbbi miatt érdemes lehet beszerezni néhány kiegészítőt, amik próbálják megnehezíteni dolgunkat.
 
 
  
Az Arkham Horrort azoknak ajánlom, akik bele tudják élni magukat abba, hogy rajtuk múlik a világ fennmaradása. Ha ugyanis nem tudják a játékosok beleélni magukat, a minimum 2-3 órás küzdelembe, egy idő után megunják, elindul egyfajta beszélgetés más dolgokról és máris oda a játék igazán remek hangulata! Azok is élvezni fogják, akik szeretik a kooperációs játékokat, de én is felhívom a figyelmet arra, hogy bár legyen megbeszélve közösen a taktika, engedjük egymást szabadon dönteni! Könnyen elronthatják a többiek örömét azzal, ha mindent és mindenkit egyvalaki akar irányítani. Az első néhány játéknál legyetek türelemmel, a sok apró szabály miatt döcögős lehet a játék, de utána annál izgalmasabb lesz!
 
A játék hátrányai: Még gyakorlott játékosoknak is bonyolult és nehezen megérthető (a szabályfüzet elég szerencsétlenül néz ki, ennél átláthatatlanabb játékszabályzattal még nem találkoztam), összetett játék. Igazából 1 bemelegítő játék után már minden menni fog, de annyi kiegészítő szabály van, hogy szinte lehetetlen játék közben nem elővenni a szabálygyűjteményt. 20-25 játék után is mindig van 1-2 olyan apró részlet, amit elfelejtünk játék közben. Oda kell figyelni arra is, hogy nagyon-nagyon hosszúra el tud nyúlni egy játék. Ez nem feltétlenül negatívum, de mindenképpen megemlítendő. A másik nagy problémám viszont az óriási szerencsefaktor. Minden harcot, eseményt kockadobások döntenek el. Bár erre fel lehet készülni, a tulajdonságok erősítésével, a templomban áldásszerzéssel, mégis, ha valakinek „rossz a keze”, az rányomja a bélyegét nem csak az ő, hanem mindenki játékára.
 
A játék előnyei: A kivitelezés nem rossz. Minőségi minden egyes elem. Tetszetős darab. Az eseménykártyák szövegei, a háttértörténet, a karakterek leírásai mind-mind remek hangulatot tudnak teremteni, ha akarjuk tényleg maximálisan bele tudjuk élni magunkat az Arkham Horror játékba. Ráadásul mindenki egy csónakban evez, én kedvelem az ilyen játékokat. Izgalmakkal teli, számtalanszor újrajátszható.
 
Összegezve, számokban:
Bonyolultság: 8. Nem igazán bonyolultnak nevezném, mert az alapszabályok egyszerűek. De a rengeteg apró szabály és a szabályfüzet nagyon megnehezítik még a tapasztalt játékosok dolgát is. Ettől függetlenül akár 10-12 évesekkel is játszható, ha bele tudják élni magukat!
Szerencse: 9. Kártyák felhúzása, kockadobálás, szörnyhúzás: itt bizony ez komoly tényező.
Stratégia: 8. Minden kör elején közösen kell végiggondolni mit is tegyünk, ezért fontos elem!
Taktika: 7. Bár mindig megbeszéljük a teendőket, jöhetnek váratlan dolgok, amiket egyedül kell megoldanunk.
Kommunikáció: 10. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy beleéljük magunkat és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy győzzünk!
Design: 8. Sajnos óriási hely kell neki és a doboza sem utazóknak való, viszont nagyon szép grafikájú és remek minőségű játék.
Végső pontszám: 9. Összeszokott társaságoknak szinte kötelező darab. De egy próbát azért mindenkinek megér, csak az első játékok alkalmával legyünk türelmesek!
 
Jó játékot kívánok: Csibu
 
Képek forrása: 1. kép: unmei-no-mizu.blogspot.com, a többi saját fotó!

 

13 komment

Címkék: szerencse szerepjáték játékszabály táblásjáték kooperációs

Ez társasjáték! Nem Tesco tej!

2010.05.25. 10:00 Plenni

Feleségem a múlt héten 50%-os akcióban (többet nem ér, annyi biztos) vett Mesinek egy "Fifi virágoskertje" játékkártyát.
Hazaérkezve a munkából, este rögvest ki is akartam próbálni. Félve, előítéletekkel vettem kezembe a dobozkát. A kártyalapok minősége, és az illusztrációk tekintetében kellemes csalódás ért, viszont a hátlapon található szabállyal sehogy sem vergődtem zöld ágra. Pedig már több, mint 200 társasjáték kipróbálásán vagyok túl és több, mint 10 magyar szabályfordítást is készítettem, de Fifi kifogott rajtam. Sehogy sem értem a dolgot, pedig próbáltam részletesebben is elemezni:
1. Összekavarom a kártyákat és képpel lefelé fordítva szétosztom egyenlő arányban a játékosok közt.
2. A legfiatalabb kezd. Mindenki a legfelső lapját tegye középre. Tehát a kártyák magunk előtt vannak lefordítva? Vagy, mint az Oltre Mare-ban sorrendben kell a kézben tartani?
3. "Figyeljetek, és ha a közös kártyahalomra letett kártya párja valamelyik játékos kezében van, akkor kiáltsa azt, hogy "SNAP"!" - hogy kerülne kártya bárki kezébe is? Mondta valaki, hogy a többi kártyát kézbe kell venni? Eddig ott tartottunk, hogy  mindenki a legfelső lapját beteszi középre! Honnan jöjjek rá arra, hogy csak a játék elején kell lapot kiforgatni (ez is pusztán csak tipp a helyes szabályra!)? Az, hogy ilyen butaságokat, mint például "SNAP", nem fogok kiáltozni a gyerekemmel, az is biztos! A szabály a továbbiakban is pongyola, de legalább kisejlik belőle a szabály.

Végül inkább kitaláltam egy házi szabályt (első sorban két főre, Mesi 2,5 éves szintjéhez igazítva). Mivel a játékban 18 kártyapár található (bár egyes netes ismertetők szerint a játék 35 kártyalapot tartalmaz?!:)), párokat kell gyűjteniük a játékosoknak. A játék kezdetén az összekavart kártyákból 5-5 lapot osztunk a játékosoknak, melyeket képpel felfelé, mindenki maga elé helyez. A fennmaradó lapokból húzópaklit képezünk. A játékosok egymást váltva következnek, a fiatalabb játékos kezdhet. A soron lévő játékos felfordítja a húzópakli legfelső lapját. Ha valakinek megvan e lap párja, elviheti és lefordítva a kártyapárt, maga mellé teheti. Ha nincs a lapból a játékosok előtt, akkor a lapot felhúzó játékos maga elé teheti ezt a lapot. A játék véget ér, amint elfogy a pakli. Ekkor meg kell számolni, ki gyűjtött több párt. Az lesz a nyertes. Négy partiból hármat Mesi nyert. Roppant boldog volt és nagyon élveztük ezt a rögtönzött kis "bugyutaságot"...

Tudom, sokan írtak már a trehány, igénytelen, szakmailag lektorálatlan magyar szabályokról, de itt és most, hadd legyen jogom újfent felháborodni. És ez nem csak a Fifit kiadó Modell és Hobby-ra vonatkozik, hanem más kiadóokra is. Idén februárban vettem meg az Utazás a Föld középpontja felé c. társasjátékot. Szintén minősíthetetlenül gyenge a szabályfordítás (sokan elemezgették - pár szösszenet, a szabályba pillantva: "lerakó-pakli" a dobópakli helyett; a pont, mint pontszám szó nagybetűvel való írása: "1 Pont"; "A játékos így 35 Pontot gyűjtött", értelmezhetetlen, tükörfordítással készült szavak tömkelege. A német ragozás erőltetése, szórend össze-vissza... Mintha a fordító a Google Translate-be gépelte volna be a mondatokat, aztán amit az kiköpött, azt küldte be magyar szabályként. Már pedig az efajta fordítóprogramok érdekes dolgokat szoktak produkálni. Angolnál szoktam használni. A kedvenc fordításaimból kettő: boardgame = deszkajáték vagy game over = játék felül - no pont ilyen ez a szabályfordítás is). Talán egy olyan szintű kiadónak, mint a Piatnik, nem olyanokat kellene megbíznia szabályfordítással, akik a kínai ócskaságok és az akciós Tesco tej címkéjét fordítják. Barbárok! Szégyelljétek magatokat!

Remélem a MATE által kezdeményezett szabálylektorálás ügyében történtek előrelépések. Nagyon fontos lenne! Még valami: ha már folynak különböző társasjáték-díjakról ötletelések, aminek szívből örülök, lehetne egy díjat csinálni a legjobb magyar szabályfordításnak is! Ezzel is díjazva és megbecsülve azok munkáját, akik bár értik egy játék szabályát, mégis nekiállnak és elkészítik a szabályfordítást. Leellenőrzik, ötletelnek a jó megfogalmazásokon, adott esetben pdf-be tördelik a kész anyagot... E munkájukkal sok órát veszítenek szabadidejükből, hogy mások sok órát és élményt nyerhessenek.

Mára ennyi...

4 komment

Címkék: gyerekek kiadók játékszabály