2016. ápr 10.

Euro április #1 - Kastély

írta: -csibu-
Euro április #1 - Kastély

b1.jpgEgy kicsit beizzítom a rakétákat: áprilisban 3 euro-típusú társasjátékot is bemutatok nektek, remélem nem bánjátok. Kezdjük is el mini-sorozatunkat az egyik legnagyobb pozitív meglepetéssel: a The Castles of Burgundy ugyanis olyan szintre emelte az eurók világát, amivel ismét képes volt megdobogtatni szívem - ez pedig nagy szó, ha a fakockák pakolgatására és a legoptimálisabb döntések meghozatalára gondolok.

Tényleg nagyon röviden: az eurogame irányzat a gondolkodósabb játékok világa, ahol a stratégia mellett taktikai érzékünkre is szükség van. Bár mindig van egy-egy központi téma, a játék nem téma-orientált, így az esetek többségében sajnos száraznak érezhető a játékmenet, melynek kapcsán többnyire azért szerzünk valamit, hogy azt felhasználva szerezzünk valamit, amivel győzelmi pontokhoz juthatunk. A szabályok összetettebbek, de annak megismerését követően ritkán kell a szabályfüzetet előszedni, sok esetben játszatja magát a játék: eleve kijelöli azokat az akciólehetőségeket, melyekkel cselekedhetünk körünkben. Az egymásra hatás sokszor passzív formában történik meg: nincs intrika, háború, cselszövés, maximum az akcióválasztás során szúrhatunk ki a másikkal, de ennek szándéka is sokszor csupán annak a műve, hogy adott körben épp mindenki ugyanazt szeretné megszerezni. Hát van ez így. További érdekesség, hogy e játékok többségében az építkezés, vagy valami megalkotása kapja a fő szerepet. No, de térjünk is vissza mai játékalanyunkra, Burgundia kastélyára.

Stefan Feld 2011-es játéka le sem tagadhatná magáról euro-mivoltát. A jelenleg a világranglista 8. helyén álló játék doboza kívülről és belülről is egyaránt azt üzeni: ne várjunk sok újdonságot. Építkezni fogunk Burgundiában, hogy a végén a több pontot szerző nyerjen. Klasszikus felállás, klasszikus jelölőkkel, táblákkal, játékszabállyal. Mégis van valami ami első látásra bizony meghökkentő dolog: a játékban dobókockák vannak. Mi a szösz? Egy fajsúlyos eurogame, amiben dobókocka van? Mi lesz ebből?

b5.jpgA szabályfüzetet átlapozva kicsit alábbhagy a lelkesedés. A Burgundy egyik óriási hátránya, hogy első és második blikkre is túlságosan beolvad a többi, hasonszőrű játék közé. Hiába olvasgatjuk el a szabályokat, pakoljuk ki a játék elemeit (erre extrém sok idő kell, bár később a dobozban lévő szeparátor minimálisan csökkenti az előkészületi időt), arról, hogy egy kincsre bukkantunk, csak egy teljes játék után győződhetünk meg igazán. A játék megtanulása rendkívül fárasztó - de sok segítséget kapunk a játékostáblákon lévő áttekintőktől: ilyen szempontból csak elsőre tűnik komplikáltnak, pár kör után minden gördülékenyen megy, ami mindenképp pozitívum.

A Burgundyban az előkészületek után kapunk egy játékostáblát (óriási pluszpont, hogy vannak egyedi táblák is a későbbi játékok változatosságát szem előtt tartva), pár munkást, akik a kockáinkat fogják módosítani, pár ezüstöt, ami gyakorlatilag a joker-akció szerepet tölti be, ha van belőle kettő; illetve kapunk két dobókockát is. A játékmenet gyorsan összefoglalható: mindenki dob a kockáival (ebből mindig kettő van), majd játékossorrendben végrehajtja a kockákkal a választott akcióját, és jöhet is a következő kör. Akciólehetőségből nem túl sok van: a közös piacról elveszel egy épületet; a saját épületeid közül egyet leépítesz birodalmadba; eladsz árut; szerzel munkást. Az első háromhoz megfelelő értékű kockára lesz szükség, utóbbi esetében mindegy a kocka értéke. Ugye, nem is tűnik bonyolultnak - de különlegesnek sem.

b2.jpg

A különlegességet két tényezővel éri el: a) A leépített épületek olyan, egymáshoz képest bámulatosan kiegyensúlyozott bónuszokat biztosítanak, melyek miatt kétszer is meggondoljuk hova és mit akarunk leépíteni. Az egyik épülettől a játékossorrendet változtathatjuk meg és árut szerezhetünk, a másik épület egy további ingyenes építést tesz lehetővé, míg az ott bónuszpontokat ad a hasonló épületek után. A játék teljesen nyelvfüggetlen, az ikonok pedig megfelelőek arra a célra, hogy egy játék után ne maradjon tisztázatlan, ismeretlen épület. b) A dobókockán gyakorlatilag nincs olyan helyzet, ami teljes káoszt, vagy lemaradást okozna. Számos épülettel és egyéb játéktechnikai módszerrel módosítgathatjuk a dobásunk értékét. Ez pedig számomra bámulatos: nem lehet a dobásokra fogni a jobb, vagy a gyengébb szereplést, mert folyamatosan lehetőségünk van optimalizálni a dobott számok értékét.

Persze dobókockáról van szó, így elképzelhető, hogy valakit épp a legrosszabb pillanatban hoz rossz helyzetbe egy dobott érték. De ez az a játék, ahol a külső körülményekkel is számolni kell. A Burgundyban a vereséget nem foghatjuk a szerencsére: mi magunk vagyunk birodalmunk urai. A lejátszott 25 kör során (körönként ugye 2 akciónk van) nagyjából 150-200 pont körüli értéket fogunk elérni, mégis,kizárt dolog, hogy ne legyen szoros a befutó. Folyamatosan, körről körre változik az állás, az utolsó körök izgalma pedig felejthetetlenné teszik a nagyjából 60-120 perces játszmát.

b3.jpg

2-4 fő számára nyújt kikapcsolódást ez a kis játék-csoda, én 2 és 3 fővel ajánlom szívesen - négyen már feleslegesen nyúlik túl, hiszen ne feledjük: nagy százalékban a játék pasziánsz jelleget ölt. Csak a közös piacról, egymás elől elhappolt épületek szempontjából számít, hogy nem egyedül játszunk. Mégis, az akciók gyors mivolta, az olykor egészen ötletes kombinációk összehozása érdeklődést fog kiváltan partnereinkből is, ebben biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy Stefan Feldnek nem biztos, hogy összejön még egy ennyire jól balanszolt, finoman fűszerezett, kellemesen komplikált játék.

Értékelésem, számokban:

b4.jpg

Bonyolultság – 7. A játékszabályból megtanulni nagy kihívás, ha viszont már ismeri valaki, megkímélhetjük magunkat a száraz és hosszúnak tűnő ismeretektől történő begombázástól. Mert amúgy nem túlságosan komplex játékról beszélünk, csak óriási az információáradat az elején.
Szerencse – 3. A dobókocka mellett számít az is, hogy hova kerülnek áruk, milyen épületek kerülnek fel, de egyrészt kezelhető a szerencse, másrészt ez teszi igazán azzá a Burgundot, ami.
Stratégia – 5. 5 nagyobb fordulóból áll a játék, mindben 10-10 akciót végzünk el. Ezek során komoly szerep juthat a stratégiának.
Taktika – 6. Minden helyzet más és más, nekünk pedig tudni kell alkalmazkodni ahhoz, ha épp nem jól áll a szénánk.
Kommunikáció – 1. A kombinációk megmutatása egyedül, ami legalább hümmögésre sarkall, amúgy csendes kis alkotás ez.
Design – 4. A doboz mérete talán rendben van, de a belső elválasztó nem a legkifinomultabb. A szabály bár érthető, lehetne átgondoltabb is. A központi piac és a lapkák színválasztása nem a legsikeresebb, a tudományos lapkák színe egyenesen botrányos, könnyen összekeverhető más épületekkel. Az egyedi játékostáblák megléte dicséretes, bár hajszálvékonyságukra lehet panaszkodni. Ezt a játékot egyértelműen nem a megvalósítása miatt ajánlom.

Végső pontszám – 8. Az euro szerelmesei nem fognak csalódni, számukra ez a játék igazi gyöngyszem lehet. Okosan átgondolt, amennyire csak lehet izgalmas és magával ragadó a játékmenet. Könnyen elsajátítható, de bonyolultnak tűnő szabályai, a kinézet fapadossága, az egyre unalmasabbá váló játéktéma miatt viszont nem való mindenkinek.

Jó játékot!
Csibu

ui.: korábban is írtunk már a játékról, ezt itt éritek el.

Szólj hozzá

komplex táblásjáték lapkalerakós eurogame