2016. már 03.

Retro útvonaltervezés

írta: -csibu-
Retro útvonaltervezés

cs2.pngAmikor kézbe vettem a Csőváz nevű magyar játék tiszteletpéldányát, eluralkodott rajtam a retrohangulat. A már-már Tron-ra hajazó, két szín közötti csata borítón való megjelenése a '80-'90-es évek digitális játékvilágát idézték. Gondolatok Balázs Szabolcs 2015-ben kiadott magyar játékáról.

A társasjátékipar eszméletlenül rohan. Olyan exponenciális növekedés tapasztalható megjelenésekben, kiadásokban, ami csak azért nem robbant még szét, mert szerencsére a játszani vágyók száma is hasonló módon gyarapszik. Ez pedig olyan magyar megjelenéseknek is helyt ad, mint A birodalom bajnoka, a Gyümi, a Trickerion, vagy épp a Csőváz. A doboz tetejét leszedve nagyon jó helykihasználással találkozunk. A kellemes tapintású, kellően nagy tokenek szép rendezetten sorakoznak, a kompakt játékszabály pedig nem csak a gyors tanulást, hanem számos játékvariánst is rejt magában - ezért mindenképp jár a pacsi.

Mással azonban nem hoz minket össze e rejtek, ez a játék nem kártyákkal, táblával, bábuval vagy kockával szuperál, hanem csupán lapkákkal; melyeket ismerhetünk a Carcassonne-ból. A játékmenet is hasonló, felhúzunk egyet, majd hozzáillesztjük a már lent lévőkhöz; míg az összes lapka el nem fogy. Annyi, lényeges kivételtől eltekintve, hogy itt előre látjuk az összes lapkát, és a sor elején vagy végén lévők közül szabadon választhatunk. Ez a választás nem túl nagy, de a szerencsefaktort csökkenti, ráadásul előretervezésre is késztet, ami mindenképp szimpatikus húzás tőle. A Carcassonne mellett ezzel a Patchwork-ben megszokott, kötött, de előre tervezhető lapkalerakás művészetét varázsolja elénk az egyébként akár villámpartinak is nevezhető játékalkalomra.

Villámparti, mert csupán két játékos és 10 perc szükséges ahhoz, hogy lerakjuk az összes játékelemet. A sebességet csökkenti a végső számlálás: ember legyen a talpán, aki egyből megtalálja a leghosszabb útvonalát. Ez ugyanis a célja a játéknak. A saját színeddel építs minél hosszabb, akár hurkokkal összekötött útvonalat. Egyszerű, nem túlbonyolított a játékmenet, és ez szintén pozitívum.

cs1.jpg

De sajnos szólnom kell arról is, kinek nem és miért nem ajánlom. A játék eleinte még igen, később azonban egyre áttekinthetetlenebb. Ahogy haladunk előre és lesz egyre nagyobb a terület, úgy növekszik potenciálisan a lerakási lehetőségeink, helyeink száma. Ez pedig talán feleslegesen komplikálttá teszi az egészet és pont az a veszély áll fenn, amit annyira elkerülnénk: analízis-paralízis. Ugyanaz a helyzet áll elő, mint sakkban: tudom, hogy mire mit léphet az ellenfél. Ha igazán jót akarok lépni, nagyon mélyre kell fúrnom a gondolataimban. De míg mondjuk a sakk letisztult, míg a Carcassonne és a Patchwork kellően könnyed körítést ad a mókához, addig a Csőváz a sok-sok színes össze-vissza vonalával lefárasztja az agyam. Ráadásul egy idő után jojózik a szem és nehezen áttekinthetővé válik, pontosan mi is lenne a legjobb lépés. Ekkor pedig a másik érzés kerül előtérbe, melyet szintén elkerülnénk: a sok információtól besokallunk és nem vesszük kellően komolyan a játékot, így pedig az egész óriásit zuhan az élvezet és a megértés skáláján, ez pedig a játék alulpontozását jelentheti.

cs3.pngHolott a Csőváz, JÓ játék. Igaz, hogy kicsit le van maradva az európai vagy amerikai játéktrendektől, de amit ígér, azt megadja. Főleg a családok számára: általános iskolás gyerekeknek még külön ajánlanám is a játékot annak egyszerűsége, de kellő mélysége miatt. Felnőttek között azonban nem nyújt hosszútávú kikapcsolódást. Bármennyire is fáj kimondanom, nem ez a játék lenne az, amit magammal viszek egy hosszú útra, vagy amit fillerként előveszek egy játékeste előtt, vagy után.

De talán nem is én vagyok a célközönség.

Csibu

Szólj hozzá

absztrakt magyar taktikai lapkalerakós kétfős