2015. dec 22.

Ne tétovázz, légy skót!

írta: -csibu-
Ne tétovázz, légy skót!

s1.jpgTalán nincs ember, aki ne hallott volna a skótok zsugoriságáról. E tréfás mendemonda kellemesen cseng össze az amúgy sem a komolyságával hódító Swords & Bagpipes játékról: a győzelemhez neked kell a leggazdagabbnak lenned. Pedig a téma meglehetősen komoly, a skót függetlenségi háború zajlik éppen, nekünk pedig közösen kell megvédenünk hazánk a betörő angolok ellen (lásd még "A rettenthetetlen" film).

A Kickstartert éppen csak sikerrel abszolváló játékot egy BGG nyereményjátékon nyertem. Yan Egorov pedig egy elsőre ínycsiklandó falattal kedveskedett nekem és a játék támogatóinak. Egy olyan 2-6 fővel is működő, 30-60 perces játékot hozott össze, melyben a félkooperatív játékok legfontosabb jellemzői itt is meghatározóak: törekedj rá, hogy közösen nyerjetek, de néha azért döfd hátba a többieket és állj az angolok oldalára. A játék első számú feladata, hogy a megfelelő körökben válts oldalt, így minél több pénzhez jutva, de nem elég sokszor ahhoz, hogy a játék végén te légy az áruló, akit felkoncolnak arcátlanságáért. Persze ezt a mechanizmust láttuk már máshol is, gondoljunk csak például a Kleopátra játékra, amit a Days of Wonder még a sikeres éveiben adott ki. Ott a játék végén a legtöbb átok jelzőt összegyűjtő játékost sújtja halállal a kegyetlen sors. De hát ilyen ez. Nincs is ezzel semmi baj.

Az egyébként érezhetően négy játékossal legjobban működő játékban (6-an már sokan vagyunk, 2-3-an pedig még túlságosan kevesen, és ez különböző szabályvariációkban is jelen van) 7 kört kell túlélnünk. Minden kör elején láthatjuk, mekkora haderővel és milyen eseménnyel támadnak minket az angolok. Ezt követően mindenki egyesével akciózik, kártyát játszik ki, erőforrást gyűjt, hadsereget toboroz; majd hadserege általa választott részét csatába küldi. Ha mindenki végrehajtotta akcióit, jön a játék legizgalmasabb része: ki melyik oldalra áll? Miután mindenki választott, egyszerre fedjük fel, ki támogatja az angolokat, vagy a skótokat. Mindkét fél haderejét összeadva pedig kiderül, melyik csapat nyerte az aktuálist kört, ennek megfelelően pedig ki milyen jutalomban részesül. Ha az angolok négy kört is megnyernek, skót függetlenség elbukik; ha viszont a játékosok túlélik a 7 kört, mindenki nyertesnek mondhatja magát. Persze aki felül a trónra, az majd a leggazdagabb, nem árulóként elhalálozó játékos lesz.

s2.jpg

Egyszerű, könnyed, nem túlbonyolított, az akciókártyákkal finoman fűszerezett játék a Swords and Bagpipes; ha nem lenne ennyi apró tartozéka, talán még fillernek is mondhatnánk. Nagy előnye, hogy tényleg működik, megvan a maga belső kohéziója, jól funkcionál társasjátékként. Hátránya azonban, hogy nincs katarzis. Talán túl könnyű a közös győzelem (egyik játékban sem volt veszélyben a függetlenség), talán túl sok körből áll, túl hosszú ahhoz, hogy azt érezzem, szívesen elővenném máskor is bemelegítő vagy levezető játéknak.

Aki szereti az ilyen jellegű félkooperációs játékot és valami egyszerűre vágyik, de nem tántorodik el attól, hogy az akciókártyákon fél-fél mondatnyi egyszerű angol szöveg megtalálható, no és nem zavarja az egymást hátbaszúró taktikákon való agyalás; vagy egyszerűen csak szereti a skót-angol történelmet, annak melegen ajánlom.

Értékelésem, számokban:

Bonyolultság – 3. A játék könnyen megérthető, könnyen tanítható, de azért egy-két részletnél el kell időzni és a játékosszám változásával történő szabálymódosítások is zavaróak lehetnek.
Szerencse – 3. Saját és ellenfeleink akciókártyái és eseménykártyák is befolyásolhatják körünket, ami olykor sorsfordító is lehet, de elhanyagolható mértékben.
Stratégia – 3. Majd esik ahogy puffan, talán az utolsó 1-2 körben van jelentősége a stratégiának, amúgy majd "lesz belőle valami".
Taktika – 8. Az ellenfeleinket érdemes figyelni és minden körben eldönteni, épp melyik oldalon állunk. Ez a legfontosabb. A jó időzítés aranyat ér.
Kommunikáció – 2. Mivel bárki ármánykodhat, totál kiszámíthatatlan minden. Lehet próbálni beszélgetni, de mi nem éreztük igényét, pedig igen beszédesek vagyunk.
Design – 5. A jó dobozméret és a történelmi témához illeszkedő kellemes színhasználat, a skót hangulat pozitívumok. Viszont a minőség, na az pocsék - mintha spóroltak volna vele ahol csak tudtak. A doboz sérülésveszélyességi faktora jelentős (nem is csodálkoztam, hogy mind a 4 sarka megsérült szállításkor), a kártyák hajszálvékonyak, a festék csak úgy pereg róluk. A jelölők felülete kezeletlen, könnyen leválik a kartonról, pedig ezek sérülésmentessége kulcsfontosságú, ha sokszor akarunk játszani vele. A "színtelen", grafikamentes részek fekete tintát kaptak, így az egész játék hangulata túl komor, amit furcsán ellensúlyoznak a viccesebbre vett "nagyfejű" karakterek, amik egyszerűen nem illenek a játékhoz.

s3.jpg

Végső pontszám – 6. A Swords and Bagpipes összességében egy jó, de nem kimagasló játék. Hatalmas pozitívum, hogy sok játékvariánssal próbál minden igényt kielégíteni. A Kickstarter bónuszok is gondoskodnak arról, hogy tényleg újrajátszható legyen. Nem összetett, kellemes kis félkooperatív móka, kevésbé szép grafikával, de kellemes történelmi háttérrel. A rosszabb pontszám ellenére hajszálnyira lenne a 8-astól, ha jobb kivitelezésű és a hangulatával megragadó játékról lenne szó, mely hívogatna a polcról. Mert szeretném, hogy hívogasson. De sajnos nem hívogat.

Jó játékot, kellemes ünnepeket!
Csibu

Szólj hozzá

történelmi blöff kooperációs