Jobb későn mint soha, tartja a mondás. Ezt a cikket már egy évvel ezelőtt elküldte nekem saabee, de valahogy a "fiók aljában maradt" és a hiányosságomat most pótolom. Bár az írás továbbra is erős értéket képvisel, remélem nincs harag az igen hosszúra nyúló késedelem miatt!

Március végén a társasjátékozás őshazájában, Németországba repített egy céges utam. Ha már ott jártam, egészen konkrétan Frankfurtban, gondoltam, hogy valami kis szuvenyííír mindenképpen jó lenne. Lévén, hogy a fapados jegyhez csak egy hátizsák méretű kézipoggyászom volt, sajnos nagy dobozos játék nem jöhetett szóba. Így a főtéren (Hauptwache) található GALERIA Kaufhof-ban (BGG tipp, hogy itt érdemes körbenézni, szakbolt híján) végül a 6 nimmt!-re esett a választásom.

Magyar szemmel nézve: lenyűgöző kínálattól roskadoztak a játék osztály polcai. Legalábbis ahhoz képest, hogy ez egy "mezei" pláza játékrészlege. Ticket to Ride: Europe, Village, Kingdom Builder, dobozos Love Letter, Bohnanza, 3-4 kieggel stb-stb. Egy szóval minden éppen futó játék, pár klasszikus (olyan, mint pl. amit én is beszereztem) mellett. Legjobban azt sajnáltam, hogy a 14 €-ra "jóárasított" Kingdom Builderről a mérete miatt le kellett mondanom.

Szóval Wolfgang Kramer (akiről már itt is sok szó esett) 104 lapból álló remekművét választottam. "Látásból" ismertem a játékot. Azaz tudtam, hogy egy egyszerű filler, ami azért besöpört pár elismerést anno (pl.: a Német Játékdíjat a családi/felnőtt kategóriában, vagy az SdJ ajánlást), és annak is tudatában voltam, hogy a Piatnik jóvoltából magyarul is megjelent itthon. A honosítás ellenére megvettem, mert biztos voltam benne, hogy ezzel nem hibázhatok, és nem találtam más ilyen apróbb játékot, ami ennyire tuti vételnek tűnt volna.

Hazaérve aztán gyorsan ki is próbáltuk, ekkor ért az első meglepetés, Krisztinek ugyanis nem volt ismeretlen a kártyajáték. Valahol már játszott ilyet az interneten. Hiába, no, klasszikusról beszélünk. A további meglepetések aztán akkor értek, amikor kiderült, hogy ez a rutin pont elég ahhoz, hogy mindig ő nyerjen. :-)

Mint írtam, egy parányi dobozban csücsülő két pakli kártya mindössze az egész (lásd még pl.: Babszüret, Keltis: A kártyajáték, Solo, stb.). Jó hír, hogy ennek megfelelően könnyedek a szabályai is. Kapunk 104 db, 1-től 104-ig sorszámozott kártyát, ahol a kártyán a számok mellett ökörfejek is vannak, amelyek mindegyike 1-1 mínusz pontot jelent. A játék célja éppen az, hogy ezekből minél kevesebbet gyűjtsünk be. Ezt úgy fogjuk véghezvinni, hogy a kézben tartott lapokkal növekvő számsorozatokat építünk, és próbáljuk elkerülni azt, hogy kártyákat vegyünk fel. Hogy érdekes legyen, természetesen vannak olyan lapok, amelyen több ökörfej is szerepel.

Minden kártyán, ami:
- Ötös számjegyre végződő (5,15,25…) 2 ökörfej van,
- nulla számjegyre végződő (10,20,30…) 3 ökörfej van,
- számpárokat tartalmazó (11,22,33…) 5 ökörfej van és
- mivel az 55 ötös számjegyre végződik, de egyben számpár is, ezért a lapon 7 ökörfej van.

A játék előkészítése annyiból áll, hogy felcsapunk 4 lapot a pakliból, és mindenki kap 10-10 kártyát. Ezután kezdetét is veheti a rém egyszerű játékmenet (ami a kézben tartott 10 lap elhasználásáig ugyanúgy ismétlődik):
Mindenki kiválaszt egy számára szimpatikus lapot, amivel folytatná a 4 megkezdett sor valamelyikét. Ezt az a játékos teheti meg először, aki a legalacsonyabb értékű lapot választotta. A lehetőségeket 4 ökör, őőő akarom mondani 4 ökölszabály szorítja keretek közé:
1. Csak emelkedő számsorrend szerint tehetjük le a lapunkat (tehát, ha a kiválasztott lapnál van lent kisebb érték, akkor folytatni kell a sort).
2. Mindig azt a sort kell folytatnunk, aminek utolsó lapjának értékéhez képest legkisebb a különbség.
3. Ha egy sor már 5 lapból áll, akkor a sort fel kell vennünk (bizony ez fájdalmas pont tud lenni, hiszen leggyorsabban így növekszenek a mínusz pontjaink), és a kijátszott lappal új sort kell nyitnunk.
4. Ha a kártyánk nem illeszthető egyik sor végére sem (mert olyan kicsi érték szerepel rajta), akkor a 4 megkezdett sor valamelyikét kell felvennünk (praktikusan általában azt, ami a legkevesebb mínuszt hozza).

A játék addig tart, amíg valaki össze nem gyűjt 66 ökörfejet. Értelemszerűen az nyer, aki a legkevésbé "ökörködött", azaz aki a legkevesebb ökörfejet gyűjtötte be maga elé.

Így leírva meglehet, hogy egy fél fokkal még bonyolultabbnak is tűnik az egész, mint valójában. Pedig mindenki elhiheti, hogy nem így van. Végtelenül egyszerű a dolog, éppen ezért bátran játszható családdal, gyerekkel (aki ismeri a számokat), de akár taktikus beállítottságú keményvonalas gémerekkel is. Besorolását tekintve kicsit meg is oszlanak a vélemények (de gondolom ez társaságfüggő is), hogy éppen családi, vagy inkább a partijátékok közé tartozik-e.

Igazi erénye még a dolognak, hogy 2-10 fő között hasonlóan jól tud működni. Persze egy kétfős parti (ahol az ember folyamatosan azon túráztatja magát, hogy vajon a másik milyen taktikát választ) merőben más képet mutat, mint egy 5-6 fős társasággal való ökörködés, ami már inkább képes vicces szituációkkal szolgálni. Éppen ezért olyan népszerű kártyajáték ez az immár 20 éves (!) Kramer mestermű, amelyre a tervezője is igen büszke. Több interjúban is említi, nem érdemtelenül, hiszen milliós nagyságrendű az eladott példányok száma. Sőt, mint ahogy az a népszerű játékoknál megszokott, számtalan variáns létezik belőle.

A negatívumok mellett sem mennék el szó nélkül. Gondolom az már a fentiekből is lejött, hogy az egész egy szárazon, matematikával leírható algoritmus. Ennek megfelelően tematikája, mint olyan, egyáltalán nincs. Az alap verziónak, még grafikája se sok (fogalmam sincs, hogy milyen ötlettől vezérelve kerültek a lapokra az ökörfej "körvonalak"), de pl. az orosz kiadás képei (lásd fentebb) már egészen szórakoztatóak.
A másik "problémám" hasonlóan megfoghatatlan (talán egyik következik a másikból). Számomra érthetetlen, hogy a magyar keresztségben hogyan kapta mindez a Vigyáz(z)6! nevet (jó, túlzok, tudom, hogy az vezérelte a névadást, hogy az egy sorba hatodikként lekerülő lap sok jót nem jelent). Persze azt aláírom, hogy a 6 nimmt!/Category 5/Take 5 címek nem igazán fordíthatóak le értelmesen magyarra.

No, de elég a kekeckedésből. Ez a kártyajáték akár kisebb, akár nagyobb társaságban is remek szórakozást nyújt. Nyugodt szívvel ajánlom tehát mindenkinek, aki egy könnyed, kellően sok interakciót rejtő strandjátékot szeretne, ami nem a konfrontációra, vagy mondjuk a kereskedésre fókuszál.

saabee

Képek forrása:1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.