2013. jún 05.

Tök, tök, röhögtök!

írta: -csibu-
Tök, tök, röhögtök!

magyark.jpgGyakori kifejezés volt ez évekkel ezelőtt baráti és családi körben, amikor előkerült egy-egy pakli magyar kártya. A francia paklihoz hasonlóan itt is ugyebár 4 fő szín van, de szerintem nem is kell ezt bővebben bemutatnom. Az 1800-as évekre visszanyúló kártyapaklival számos játékot játszhatunk és nehezen találnánk olyan magyar embert, aki még soha nem játszott volna vele egy játékot sem.

De vajon érdemes-e ilyesmiről beszélni egy társasjátékokkal foglalkozó blogon? Már korábban is többször felvetődött: hol van a társasjátékok határvonala? Az ügyességi játékok, a szerencsejátékok, a kártyajátékok, a táblás játékok, stb. is beletartoznak-e ebbe a körbe? A kérdést bonyolítja, hogy a társasjáték kifejezés arról árulkodik, hogy társakkal játszott (pasziánsz, vagy  mondjuk az Utopia Engine akkor kilőve, de a bowling vagy a sakk az maradhat?) játék. Ha azt is megvizsgáljuk, mikor és milyen szövegkörnyezetben használjuk, akkor viszont jóval árnyaltabb lesz a kép: általában a táblás játékokhoz kapcsoljuk a kifejezést. Ettől függetlenül én most mégis egy klasszikust mutatok be.

Tegnap este egy android alkalmazás visszarepített gyermekkorom világába, amikor még csak a televízió és a vezetékes telefon volt elterjedve... Nagyanyámmal képesek voltunk órákon keresztül hatvanhatozni, vagy más néven: snapszerezni. Ha elutaztunk hozzá, biztosan előkerült, édesanyám korholása ellenére is (merthogy szerinte ez szerencsejáték). Azóta eltelt két évtized, de most újratanultam és újra élvezem. Vajon csak azért, mert szeretett nagyanyámra emlékeztet és nosztalgikus emlékeket idéz? Vagy tényleg remek játékról van szó? A kérdést nem akarom eldönteni, csak arra kérlek, ne keltsen benned rossz érzést, hogy most ezen játékról írok! :)

snapszer2.jpgA 2-4 fő által is játszható játék szabályai kisebb eltéréseket mutatnak különböző játékosszámnál, én a két fős szabályokat ismertetném. Előkészületként minden színből 5-5 lapot hagyunk az így 20 lapos pakliban: 1-1 ászt, tízest, királyt, felsőt és alsót. Megkeverjük a paklit, mindenkinek osztunk 5-5 lapot. A legfelső lapot a pakli aljára tesszük képpel felfelé, ez lesz az adu szín. A kezdőjátékos ezután kijátszik egy kártyát, amire az ellenfelének szintén egy lapot kell tennie. Akinek azonos színben erősebb a kijátszott lapja, vagy magasabb az adu színben letett kártyája, az viszi az ütést (az erősorrend: alsó-felső-krály-tízes(!)-ász). Mindkét játékos kiegészíti kezét a húzópakliból 5-re, majd aki az előző ütést vitte, ismét kijátszik egy kártyát, amire ellenfelének szintén ki kell játszania valamit és ezután megnézzük, kié az ütés, és így tovább. Ha elfogy a pakli és a kezünkben lévő kártyák közül is mindent kijátszottunk, vagy valaki elérte játék közben a legalább 66 pontot, akkor a játszma azonnal véget ér. A kártyák értéke: alsó - 2 pont; felső - 3 pont; király - 4 pont; tízes - 10 pont; ász - 11 pont.

Röviden, tömören ezek a játék alapjai. Azonban tovább bonyolódik a helyzet a felső-király párokkal, mert ezek 20 pontot, vagy ha az adu színében vannak egyszerre a kezedben, akkor 40(!) pontot érnek. Ráadásul ha valaki elérte a 66 pontos határt, akkor ellenfelének is megszámoljuk az ütései alapján összegyűlt pontjait, és ha nincs legalább 33 pontja, akkor a nyertes 2 játszmapontot kap 1 helyett. Aki hamarabb éri el a 7 játszmapontot, megnyeri a játékot.

snapszer01.jpgBár elég szerencse alapúnak tűnhet a játék - ami valljuk be, azért valóban elég erős tényező, a kiosztáskor ha túl gyengének érezzük induló lapjainkat, akár új leosztást is kérhetünk, játszmánként egyszer. Ha pedig nagyon erősnek érezzük a leosztást, bemondhatjuk, hogy snapszer! Ha így teszünk, és úgy érünk el 66 pontot, hogy ellenfelünknek nem volt ütése sem, akkor 6(!) játszmapont a jutalmunk. Ha nem sikerül? Az ellenfél fog örülni a 6 pontnak. (Hasonlóan a Tichu bemondásaihoz.) A szerencse mellett nagyon komoly jelentősége lesz a memóriánknak, az ellenfél ütéseit ugyanis nem nézhetjük meg. 20 kártyalap megjegyzése azonban azért nem olyan nehéz. Általában nem szeretem azon játékokat, ahol sok információt kell tárolni fejben, itt ezen információs pont a határon táncol: koncentrálással sima ügy, minimális odafigyeléssel viszont veszélyeket rejt magában.


A győzelem receptje egy kis szerencse, egy kis memória, egy kis játékismeret, no és a megfelelő taktikai érzék. Gyors, pörgős játékmenet, egyszerű és hamar megtanulható szabályok jellemzik ezt a kártyajátékot, amit ajánlok mindenkinek, aki kicsit is szereti a magyar kártya világát!

Aki továbbra is kételkedik abban, hogy ez egy komoly dolog, azt egy nem túl távoli telephelyre küldeném: www.snapszer.hu.

Jó szórakozást, jó játékot:
Csibu

Szólj hozzá