Saabee a K2 után újabb írással jelentkezik, lássuk!
Elferdítve a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült méltán híres film (Egy kosaras naplója) címét ezúttal egy abszolút underground szinten mozgó sportjátékról szeretnék írni, amelynek kapcsán talán majd többen fordulnak a társasjátékozás felé. Egy lengyel sport és társasjáték fanatikus, bizonyos Daniel Kazaniecki úgy gondolta, hogy megpróbálja összehozni e két szerelmét, és stratégiát és taktikázást sem nélkülöző szimulációs játékban egyesíti őket. Így születhetett meg a kosárlabda témájú, értékvesztés nélkül gyakorlatilag magyarra fordíthatatlan című, Hoops on Fire.

A játékra a BGG bogarászása közben bukkantam. Na jó, elárulom, hogy kifejezetten a kosárlabdára fókuszáló társasokat kutattam. (Talán a legteljesebb szakirányú lista: Basketball Games.) A Hoops on Fire 2011-ben jelent meg, bár egyelőre csak Print and Play verzióban létezik (a letöltésről, és a játékkal kapcsolatos minden lényeges tudnivalóról a BGG oldalán lehet tájékozódni). Annyit kedvcsináló gyanánt megjegyeznék, hogy a játék már magyar szabállyal is rendelkezik.

A P'n'P világában kevésbé jártasak számára elárulom, hogy nem kell megijedni, hiszen ezúttal egy olyan DIY (Do it yourself!, azaz Csináld magad!) játékkal van dolgunk, ami aztán tényleg mindenféle bonyodalom nélkül elkészíthető házilag is. Az összetevők (kártyák, jelölők, egy tábla és egy hét oldalas szabály) ugyanis csupa A4-esben nyomtatható dologból állnak. Tehát, miután egy színes nyomtató és egy olló használatát követően túljutunk a "nehezén" már mehet is a játék!

Ja, hogy miről is van szó valójában? Képzeljük el, hogy kosárlabdacsapat edzői vagyunk. Mi állíthatjuk össze a csapatot; minden játék draftolással kezdődik, ahol 24 játékosból felváltva (klasszikus snake draft) 10-et, 10-et igazolhat mind a hazai, mind a vendégcsapat edzője. Kicsit hasonlatos ez a focis menedzser játékok világához, itt is posztokra kell igazolnunk, különböző tudású játékosok közül válogatva, sőt négy lehetséges csapat közül (amelyek különböző játékstílust képviselnek) is kell választanunk egy számunkra szimpatikust.

Ezt követően kőkemény mérkőzés veszi kezdetét. 5-5 kezdőjátékost kell felsorakoztatni a kosárlabdapályát ábrázoló tábla szélére, amely valójában csak hangulatteremtési céllal készült (effektíve nem ezen fogunk játszani). Persze azért praktikum szempontjából sem elhanyagolható a szerepe, hiszen minden lényeges információt (pl. eredmény, időkérések stb.) ezen jelzünk kis jelölők segítségével.

A játék működési besorolás alapján pakliépítős, kártyaválasztós. Ez jelen esetben egy egészen érdekes egyedi működést takar. Az egyszerű szimbólumrendszert használó 61 db eseménykártyát (alap pakli: 45 db + 2 csapat saját paklija: 16 db) megkeverjük és húzópaklit képezünk belőle. Ezt követően (gyakorlatilag a kosárlabda szabályait, ill. terminológiáját alkalmazva) az edzők (a 2 játékos) csapatai felváltva vezethetik támadásaikat, mégpedig úgy, hogy bemondásra meghatározzák, hogy melyik játékos milyen támadást próbál meg végrehajtani (pl. az irányító labdát vezetve kosárra tör). Erre fel kell csapni a legfelső lapot, és az adott támadásnak megfelelően végig kell nézni, hogy "mi történt" (pl. labdalopás, támadóhiba, blokk, sikeres dobás stb.). Annak érdekében, hogy folyamatosan képbe legyünk a lehetőségeinket illetően, az áttekintést segíti az ún. labdabirtoklási tábla. Ez tartalmazza az összes támadási variációt (középtávoli dobás, hárompontos, zárás-leválás stb.), valamint, hogy mely esetben mi a teendő.

Első hallásra ez talán túlságosan "légből kapottnak" hathat, azonban mivel a játékosok adottságai eltérőek (különböző fizikai paraméterekkel és speciális képességekkel bírnak), igenis szükséges valamiféle stratégia kidolgozása (pl. a centert érdemes tömni labdával, ha éppen egy alacsonyabb védő fogja). A játék savát-borsát még a személyi hibák gyűjtögetése adja. Ezáltal ugyanis könnyen a kipontozódás szélére sodorhatunk játékosokat, és bizony a cserejátékosok valószínűleg már nem lesznek annyira jók (sőt, az a helyzet is előállhat, hogy idegen poszton kell szerepeltetni némely játékost, ekkor viszont ő nem dobhat kosárra). A másik nagy figyelmet igénylő taktikai elem az lehet, hogy a játékosok fáradnak (ha jó a védekezés, akkor a védő, ha jó a támadás, akkor a támadó), emiatt folyamatosan cserélnünk kell, hiszen a frissebb emberek nagyobb eséllyel képesek hasznos megmozdulásokra.

A negyedek a pakli elfogyásáig tartanak, a köztük lévő szünetben (és az időkérések alatt - merthogy ilyenre is van lehetőségünk) a csapatunk játékosai kicsit regenerálódhatnak. Maga a mérkőzés egy valamirevaló kosármeccshez hasonlóan 4 negyedből áll, és döntetlen esetén természetesen hosszabbítással folytatódik, mindaddig, míg valamely fél győztesként nem kerül ki az ütközetből. Mindez a való életben legalább jó egy órás kártyázást takar, nyilván gyakorlott játékosokkal azért ez a szám csökkenthető. Az is igaz, hogy valójában magát a játékot az tudja igazán értékelni, aki az életben kosárlabdázott már valaha, hiszen egyrészt ez egy szimulációs játék, másrészt meg sokszor "kosárlabdás gondolkodást" igényel.

Ugyanakkor bárki nyugodtan megpróbálkozhat vele, hiszen a szabályok is annak szellemében íródtak, ahogy a bevezető is említi: "… A játék azzal a céllal készült, hogy élvezetes legyen mind a kosárlabda fanatikusoknak, mind azon társasjátékosoknak, akik kevésbé ismerik a kosárlabdát. Minden Nagy Betűvel írt szó egy-egy lényeges játékelemre vagy konkrét kifejezésre utal, ezek magyarázata a Fogalomtárban (15. pont) megtalálható. A szabályok megegyeznek a nemzetközi kosárlabda szabályaival, így a kosárlabdát ismerők kihagyhatják a kékkel írt szövegrészeket."

Hogy mitől jó a játék? Természetesen attól, hogy produkálni tudja a meccshangulatot, amire még a szédületesre sikeredett grafikai munka is ráerősít. Népszerű NBA játékosok karikatúrái kerültek a kártyákra, és ezt azzal fokozták, hogy némely esetben roppant mókás átnevezésekkel illeték a szereplőket (vagy a nevük hangzóit követve, vagy egy-egy jellemző tulajdonságukat pellengérre állítva), aki kicsit is képben van az utóbbi évek ismertebb játékosait illetően, annak érdemes végignézni a kártyákat, még ha nem is áll neki rögtön játszani.

Mivel sajnos csak maximum pár tucatnyian ismerik a játékot (legalábbis az adatlap erre enged következtetni) meglehet, hogy nem teljesen kiforrott, és kitesztelt. Tehát elképzelhető, hogy esetleg további ötletekkel, újításokkal még jobbá, gördülékenyebbé, és esetleg szerencsétől még kevésbé függővé lehetne tenni. Hátrányként rónám fel, hogy maximum 2 fővel játszható (ami – lévén edzőket alakítunk – azért nem meglepő), és azt is, hogy kissé talán hosszú játékidővel bír (valahogy nem akarja rögtön, azonnal az ember a visszavágót). Mindezektől függetlenül azt gondolom, hogy abszolút hiánypótló játékról beszélhetünk, amelynek kártyalapjai majd talán a KártyaGyár beindultával rendelhetővé is válnak! (lásd: LFG.hu társasjátékos alfóruma)

A játék értékelése:
Bonyolultság – 5/10 Ennek megítélése nem egyszerű. Az biztos, hogy akinek a sportág kifejezései kevésbé ismertek elsőre talán kicsit elveszettnek érzi majd magát. Egy-két játék után azonban minden egyszerűvé és világossá válhat, hiszen az egész nagyon logikus felépítésű.

Szerencse – 6/10 Kártyavezérelt a játék, és minden támadást "látatlanban" kell kiválasztanunk. Ezek ellenére azért vannak eszközök, amivel sikeresek lehetünk.

Taktika – 8/10 Leginkább 1-1 elleni párharcok vannak, ezért nagy szerep jut a taktikai döntéseknek (melyik játékosom támadjon, és milyen módon).

Stratégia – 6/10 Már a csapatok összeállításánál, és a csapat játékstílusának megválasztásánál determináljuk a lehetőségeinket. Nem árt tehát valami elképzelés arról, hogy mit akarunk játszatni a csapatunkkal.

Kommunikáció – 10/10 Egymás ellen játszunk, tehát folyamatos dumára van szükség. Vannak szituációk (2-2 elleni játék), amikor a védőnek konkrétan reagálnia is kell. Dörzsöltebb játékosok kelléktárának elengedhetetlen fegyvere lehet még a trash-talk is! :)

Design – 9/10 Egyszerű, de mégis nagyon szeretnivaló ábrákkal operált a grafikai munkát felügyelő Mario Sainz Martinez. Igazán hangulatossá teszi a játékot a design.

Végső pontszám – 8/10 Kosárfanoknak kötelező (legalább ránézni/kipróbálni!). Jól kitalált játék, ahol a kosárlabdában is jellemző 1-1 elleni párharcok szintjére le vannak bontva a támadások. Kifejezetten élvezetes a szimuláció, talán egy leheletnyivel hosszú játékidővel, és a kényelmesnél egy csipetnyivel több szerencsével.

Jó meccseket kívánok hozzá!
saabee

Képek forrása: www.boardgamegeek.com.