2011. máj 08.

Valdora - érckereskedelem felsőfokon

írta: -csibu-
Valdora - érckereskedelem felsőfokon

Sziasztok!

Mindig elhatározom előre, hogy milyen játékról/játékokról akarok írni (van pl. egy beígért Agricola bejegyzés is), aztán mindig valami olyasmiről írok, aminek majdhogynem a létezéséről sem tudtam korábban (ez egy az egyben igaz pl. a Jamaica játékra). A Valdorával már találkoztam Lacxox blogjában, akkor az nem győzött meg. Az egyik szerdai nap azonban a Szolnoki Társasjáték Klubban úgy alakult, hogy ezt a játékot vettük elő. Mivel senki nem ismerte, elég sok idő volt a szabályok alapos, közös áttanulmányozása (40 perc). Aztán kettőt is játszottunk vele, az elsőt még öten, a másodikat már "csak" négyen.

A játék története - mely megszokhattátok már, hogy nálam nagy fontosságot élvez - hagy némi kívánnivalót maga után. Legalábbis a játékszabály elején olvasható rövid bevezető és a játékszabály többi oldala első ránézésre homályos. Többször feltettük a kérdést: - Akkor csak annyi az egész játék, hogy elmegyünk kövekért és elszállítjuk a megbízóknak? A válasz erre tulajdonképpen egy IGEN. Tehát a játék háttere az, hogy emberek (vagy törpék?) vagyunk Valdora tartományban, ahol van 4 város, 2 kikötő, és egy kikötőváros (ez város is és kikötő is), 13 érclelőhely, ahol ércet szerezhetünk (különösen zavar ezek helye, mivel az ösvények közepén, csak úgy az úton találhatóak... ez nem valami valósághű számomra), és 7 "patrónusház", ahová ezeket az érceket elszállítjuk. Mi amolyan kis bányászok vagyunk, no meg kereskedők. A játék kinézetéhez, grafikájához, komponenseihez nekem ez kevés "sztori", ezért lehet az, hogy ilyen téren nem vagyok megelégedve a játékkal.

- háttértörténet

Ha már a tartozékok szóba jöttek, ezt is részletezem: van egy normál méretű tábla, mely nagyon szépen néz ki, könnyen átlátható. A tábla négy sarkán levő városokra 1-1 fából készült "könyv" kerül, ezekre tesszük rá a kártyákat, melyeket így lapozni lehet, ami nagyon szuper és gyönyörű ötlet, bár igazából felesleges, mivel ezen fa "könyvek" nélkül, is megoldható lenne ez a fajta kártyavásárlási mechanika (lényege, hogy egyszerre maximum kettő kártyát látsz). A játék további meseszép eleme a 78 drágakő, melyek ugyanolyanok, mint a Niagara játékban találhatóak. Itt említem meg azt az igen érdekes részt a szabályból, ami figyelmeztet: bár az arany a valóságban fém, a játékban drágakőnek számít, tehát ha drágakőről van szó, az aranyat is értsük alatta. Ez igen okos gondolat, hisz néha szeretünk kötekedni, hogy akkor most hogy is van... Jó lenne ha minden játéknál gondolnának az ilyen apró részletekre is, mert így lehet tényleg mindent egyértelműsíteni.

Na de maradjunk a játék részeinél. A könyvekre a 4 paklira bontott kártyák kerülnek. Ezek a kártyák felszerelések - ezekre a kártyákra tehetjük fel majd játék során a kincseinket - és megbízások, amiket próbálunk teljesíteni. A kártyák minőségével nincs gond, de kinézetük nekem nem tetszik. A megkülönböztetési elv (kártya szélén és közepén futó 1-1 csík) nagyon zavar, bár ez főleg a kártyák szétválogatásakor fontos, és egy-két játék után azért belejön az ember. Ettől függetlenül megoldhatták volna átláthatóbban is. Ami tovább ront az összképen, az a játék borsos (9-10e Ft) ára, ami a fa könyvecskék, és a drágakövek miatt egyrészt érthető (ezekkel lesz a játék igazán hangulatos), másrészt sajnálatos, mert így bármennyire is jó lenne a játék, sokkal kevesebben veszik meg: ennyi pénzért sokkal komolyabb, sokkal több tartozékkal rendelkező játékok vannak a boltok polcain.

+ A játék kinézete, tartozékai

- A játék ára

 

Miután kipakoltunk mindent, indulhat a játék. Minden játékos a központi kikötővárosból indul, és mindenkinek kötelező mozognia. A játék érdekessége, hogy bárhova mehetünk, de az első érintett városban meg kell állnunk. Ha olyan helyre megyünk, ahol más is tartózkodik, 1 pénzt kell neki fizetnünk. Ez a mozgás számomra kicsit absztrakttá tette a játékot, de a térkép nagyon jól kialakított, nagyon jól átgondolt. Ha egy játékos mozgott (ami kötelező), még egy akciólehetőséget választhat, melyek a következők: egy városban lapoz a város könyvében és vásárol (akár több) felszerelést/megbízást; érclelőhelyen  vagy kikötőben érceket gyűjt be; patrónusházban leadja a megbízás alapján teljesített érceket; ezüstbányában 6 ezüstpénzt szerez; egy városban megáll, és élelmet szerez, ami ahhoz kell, hogy máskor ne kelljen megállnia egy városban, hanem továbbmehessen rajta. Az akciók közül az ezüstbányát emelném ki. Igaz, hogy 6 ezüstöt kapunk ingyen, de egyszerre egy játékosnál maximum 6 pénz (pénz=ezüst) lehet. Így könnyedén jutunk pénzhez, de ha hamar elköltjük, mehetünk megint a bányába.

+ a térkép átgondoltsága, a kötelező mozgás miatt állandó vándorlás rajta

+ könnyű pénzszerzés, de ezért annak maximalizálása

+ könnyen megjegyezhető akciólehetőségek, átláthatóság

+ gyors játékosváltás, alig van holtidő

Na de hogyan zajlik a tényleges játék? A mechanika nem hordoz semmi újdonságot, arra épít, amire rengeteg másik játék is: szerezzünk valamit, amivel szerezhetünk valamit, amivel talán győzelmi pontot is szerzünk. Valahogy így néz ez ki játék közben: elmegyek aranyért (alapból van egy aranyat tárolni képes felszerelésem), hogy a következő körben egy városba menve, az aranyat kifizetve szerezzek egy új felszerelést (sosem lehet két ugyanolyan felszerelésem, így max. 7 felszerelésem lehet), amiken a különböző színű drágaköveket tudom tárolni. Utána elmegyek egy másik városba, ahol ezüstön veszek egy-két megbízást. (Természetesen a megbízás és az előzőleg vásárolt felszerelés kártya színét próbálom összehangolni.) Ezután elmegyek olyan érclelőhelyre, ahol van a felszereléskártyáimnak megfelelő színű drágakő és felpakolom rá ezeket. A következő körben pedig elmegyek a patrónusomhoz, beadom a kívánt drágakövet/drágaköveket a kártyáimról és a megbízáskártyát elteszem a kész megbízáskártyáimhoz (ezek győzelmi pontokat adnak a játék végén). Tehát tulajdonképpen ha minden a tervek szerint alakul 5 kör alatt teljesíthető egy megbízás. Ez a játék közben 6-7-re is duzzadhat, de akár 3-4-re is csökkenhet, attól függően, hogy a többi játékostárs mennyire zavarja be terveim, és mennyire jól átgondolt lépéseket csinálok.

- játékmechanikában nincs újdonság, egyediség

+ nagyon jól működő, szinte hibátlan játék

A küldetések teljesítésekor, annak megfelelő színű mesteremberhez is hozzájutok. Ha pedig több azonos színű mesterembert gyűjtök össze, megkapom a hozzájuk tartozó céhet, ami szintén győzelmi pontokat ad, ráadásul ha később továbbra is ilyen színű megbízásokat teljesítek, akkor még több pontot zsebelhetek be azokért. Ha a mesteremberek elfogynak, vagy csak 1 fajta mesterember marad, vége a játéknak úgy, hogy adott kör még lemegy. Tehát ha Kati-Peti-Jani játszott, és Peti szerezte meg az utolsó mestert, akkor még Jani léphet, de Kati már nem. Mivel a kezdőjátékos személye nem változik játék közben, nem nehéz megjegyezni, ki is kezdte a játékot - ennek ellenére egy apró jelölőt elhelyezhettek volna a dobozban (ugyanez a Le Havre-ban megtalálható. Ott sem változik a kezdőjátékos pozíciója, mégis van benne kezdőjátékos jelölő korong). Amikor ténylegesen vége van a játéknak (értsd: már senki nem léphet) jön a pontozás. Összeadjuk megbízáskártyáink pontszámát, megszerzett céheink pontszámát, a kártyáinkon levő érceket és minden egyes különböző színű mesterember után 10-10 pontot adunk saját pontjainkhoz. Ezen kívül az esetlegesen céhhel szerzett bónusz 10pontos jelölőket is összeszámoljuk és így megkapjuk a végső pontszámot. A pénz már nem számít és a megmaradt megbízáskártyáink után sem kapunk büntetést.

A két játék után egyértelmű volt, hogy két taktikát lehet követni. Hogy melyik váltja be a hozzá fűzött reményeket, az a kártyák előzetes összekeveréséből (értsd: szerencsefaktor) és többi játékostól függ, egyrészt azért, hogy mennyire tudunk szabadon, mindig oda mozogni, ahova éppen szükséges, mennyire maradnak meg az előre kinézett kártyák/ércek, másrészt pedig azért, mert ha senki nem gyűjt olyan ércet, amit én gyűjtök, akkor ebből biztosan enyém lesz a céh, így számtalan bónuszpontot bezsebelve magamnak. A két taktika pedig a következő: vagy rágyúrok 1 ércfajtára, csak ilyen ércet szerzek, csak ilyen megbízást teljesítek és így hamar enyém lesz a megfelelő céh és így rengeteg bónuszpontot szerzek, vagy különböző érceket gyűjtök, megpróbálom mind a hét fajtából szerezni és megbízást teljesíteni, hiszen így 7*10 pontot szerzek a különböző színű mesteremberekkel! Az nagyon tetszik, hogy mindkét lehetőséggel ugyanolyan sok pont szerezhető, az már kevésbé, hogy a győzelem tényleg azon múlik, hogy a többiek (többnyire akaratukon kívül)  mit cselekednek, milyen kártyákat vesznek, és hogy a pakli alján vagy tetején vannak-e a számomra szükséges kártyák. Azonban előny, hogy a kártyákat bármennyit lapozhatom, az első lapozás ingyenes, a többi 1-1 ezüst. De így 1 körben akár 8 lapot is át tudok nézni a pakliból, így ez (ha nem is 100%-osan) azért befolyásolható marad.

- keveslem a győzelemhez vezető 2 "választási lehetőséget"

+ mindkét út a győzelemhez remekül működik

- a többi játékos játék eleji kártyavásárlásaitól nagyban függ a győzelmem

+ tetszik a játék befejezése és a pontozás

Összegezve 8 pozitív és 5 negatív véleményem volt a játékkal kapcsolatban, melyek természetesen szubjektívek. Ezeket azért írtam így kiemelve, hogy a játékról gyors átolvasás után is láthatóak legyenek az előnyök és a hátrányok!

Egyszerű játékról van tehát szó, ami azért legalább 1 órát igényel. A mechanika rendben van, a szerencse megjelenik, de még elviselhető mértékben, komolyabb családi játékként kerülhet fel polcainkra. Mivel kevés újdonság van benne, mivel kevés út vezet a győzelemhez, mivel legalább 3 játékos kell hozzá és elég drága játék ezért nem valószínű, hogy az én játékaim között is megjelenik, de mivel a feleségemnek nagyon tetszik és mivel nagyon jól működik a "motorja", ha lehetőségem lesz olcsóbban hozzájutni, nem hagyom ki a kínálkozó alkalmat!

Jó játékot kívánok: Csibu

ui.: képek forrása: www.boardgamegeek.com

Szólj hozzá

szerencse fantasy kereskedelmi táblásjáték családi játék